Keresés

Keresési eredmények

• A szerződési szabadság gazdaságszabályozó szerepe

  Török Éva

  Megtekintések száma:

  158

  The freedom of contract has an economic regulating rule, both on individual and on communal level; secures either the enforcement of the law of the self-determination of the parts, or the possibility of market participation.

  Gwartney and Lawson, elaborators of the conception of the economic freedom, said that the capstones of the economic freedom are the freedom for the decisions and for the acts of the persons, moreover the volunteering of the exchange, the freedom of the competition, the protection of the persons and their properties.

  Several indicators are available for measuring the economic freedom. One of them is the index of the Canadian Fraser Institute Economic Freedom of the World; furthermore it is one of the most respected indicators. This index investigates the rate of the economic freedom by using 42 factors grouped to five parts. These five components are the legal system and the protection of the ownership, size of the state, reliable, so stable valued money, the freedom of the foreign trade, the capital market and the regulation of the business. The last four items can be identified as the freedom of the contract.

• A tudományos élet szabadsága a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának gyakorlatában

  Láncos Petra Lea

  Megtekintések száma:

  61

  A tudományos élet területének fontosságát jelzi, hogy már alaptörvényünk eredeti, 1949-es szövegváltozata is szabályozta azt – igaz, sokkal inkább a tudományos élet állami irányításának, mint a szabad tudományos tevékenységhez való jog garanciájának benyomását keltve. Ma az alapjog jelentőségét elsősorban két szempontból, így a tudományos kutatáshoz való jog mint a tudományszabadság aktív oldaláról, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiája mint a tudományszabadság garanciájának passzív oldaláról ragadhatjuk meg. A kutatás szabadságának központi szerepét az Alkotmánybíróság nem csupán a múlt feltárásában, így a társadalom történetének tudományos feldolgozásában, de innovációs értéke folytán a jövő építésében, a társadalom szellemi és gazdasági fejlődésének előmozdításában látja. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás, képzés és együttműködés szabadsága, alkotmányellenes korlátozásoktól való mentessége nem garantálható a tudományszabadság másik pillére, a felsőoktatási intézmények és egyéb tudományos központok autonómiájának alkotmányos garanciája híján. A tudományos élet szabadságához fűződő alapjog mind szövegmódosulásait, mind tartalmát tekintve nagy utat tett meg a szocializmus időszakát jellemző ideológiai célhoz kötöttségtől a jogállami átmenetet követő, tudományos kérdéseket érintő állami semlegességéig. Ezt az utat kívánja röviden dokumentálni, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiáját érintő két legutóbbi alkotmánybírósági határozat példáján szemléltetni a jelen írás.

• Az egyéni szabadságot sértő bűncselekmények versus az oktatáshoz való hozzáférés garantálásával kapcsolatos, pandémiával összefüggő korlátozások

  12-22.

  IANCU Elena-Ana

  TUȘA Enache

  Megtekintések száma:

  144

  A tanulmányban megvizsgáljuk a világjárvánnyal sújtott országok kormányai által a világjárvány kezelése során érvényesített, pandémiával összefüggő korlátozások és a társadalom azon felfogása közötti különbségeket, amelyek szerint a kormányok – mobilitásuk korlátozásával – megfosztották az egyéneket szabadságuktól, beleértve a utazással kapcsolatban – az oktatásban való részvétel lehetőségére is kihatóan – bevezetett korlátozásokat is. Egyes esetekben a korlátozó intézkedések által érintett közösségek tovább mentek, és a kormányokat „személyi szabadság megsértése” bűncselekményével vádolják, amely az egyes országok büntető törvénykönyveiben is megtalálható deliktum. A hatóságokkal szemben felhozott vádakat megalapozatlannak, eltúlzottnak és teljesen hibásnak tartjuk. Úgy gondoljuk, hogy ezek a társadalmi kommunikáció hiányosságaiból, a közösség tagjainak – változó paradigmákból eredő – felfogásbeli különbségeiből és az elégtelen jogi képzettségből adódnak; ezek alapján egyesek összetévesztik a személyi szabadság megsértésének bűncselekményét a korlátozások érvényesítésével. Habár a jogrendszerben a kérdéssel kapcsolatos bűncselekményekről rendelkező szabályok a büntető törvénykönyvekben szerepelnek – ilyen például a román jogban a Btk. 205. cikkelye az „Egyéni szabadság elleni bűncselekmények” név alatt, amely a „Személy elleni bűncselekmények” nevet viselő I. Címben található, s a jogtudományok érdeklődési körébe tartozik –, elemezzük a hatóságok által a járvány kezelése során érvényesített korlátozások hatásait is. Ennek érdekében egyrészt kiemeljük azokat az anyagi büntetőjogi szempontokat, amelyek szükségesek egy cselekmény személyi szabadság megsértése bűncselekményének minősítéséhez a román, a magyar, az olasz és a görög büntető törvénykönyv rendelkezései szerint, másrészt bemutatunk néhány, a koronavírus-válság – oktatást érintő – kezelésével kapcsolatos szempontot.

• A beteg kapcsolattartási jogáról

  Petkó Mihály

  Megtekintések száma:

  153

  Man is a social animal, it is important for colleagues to meet, create a relationship with them, to communicate, ideas, exchanging information. Human relationships are determined by the identity of a specific person, place in society, so it should be a fundamental right for all people in contact with the law. However, in certain life situations exercising these rights is necessarily limited, undermined, need frameworks. One of those situations in life with participation in health care in which the patient has to adapt in health care provider operating schedule, however, the Trustee is required to ensure the exercise of the right contacts.

  The most prominent of patients' rights to human dignity, which is inferred from a mother right, from which a number of other important rights. One of these is the right to self-determination, which guarantees freedom of action of the human as an individual incapacity depending autonomous. For patient care recipients should be subject to the fundamental distinction that whether it is inpatient or outpatient care. In the latter case, it also suffers from significant limitations on the patient's right to self-determination , including personal freedom, opportunities for contact with other people. The right to self-determination in a specific part of the realization of rights is thus involved in the regulation of the contact, as during inpatient care plays an important role.

  In today's modern society, the means of communication, networks of past explosive development, get more involved in the exercise of the right to life, human relations than before, with the elimination of the technical obstacles the spatial and temporal obstacles easily can be prevented. Life situation of the theme chosen exercise of the right of communication is of particular importance, because the patient's recovery depends not only on only physical but also mental condition, recovery can define what social relations, quality, intensity. The correspondence law of the health care law more the privileges include such other persons entitled to take the patient's inpatient sanitation place either in writing or orally to maintain contact, to receive visitors, the people he set out to exclude the visit , prohibit the fact of his treatment or the other information related to medical treatment reveals other.

  The context of the law of correspondence can be said that relatively little addressed by legislators and by expanding the scope of the practice of law in the content, but would consider appropriate where more attention is added. It would be good detailed arrangements for the exercise of creating the right framework for the so - to clarify the scope of everyday objects, to establish rules for their use of health services that are appropriate for the task to allow the exercise of these rights - the first line telecommunications.

• Az egyenlő bánásmód elméleti kérdései a munkajog jogági besorolása vonatkozásában

  57-79

  Herdon István

  Takács Dóra

  Megtekintések száma:

  194

  A munkajog jogáig besorolását érintően számos hazai és nemzetközi tudományos vita van napirenden. Egyfelől a munkajogot a magánjog rendszerébe kategorizálhatjuk akkor, ha a munkaviszonyok létrejöttét vizsgáljuk. A munkaviszony jogalapja ugyanis kizárólag a munkaszerződés lehet, így a munkajog valamelyest illeszkedik a klasszikus magánjogba. Másfelől viszont a munkaviszony tartalmát nem csak a munkaszerződés, hanem több más norma képes alakítani. E normák jellemzően közjogi tartalommal bírnak, és mint munkajog úgynevezett közjogi elemei, a felek szerződési szabadságát igyekeznek korlátozni. A közjogi elemek létét ugyanis tipikusan azzal igazolja a jogalkotó, hogy a munkaviszonyban a felek között szubordináció van, így a magánjogban jellemző mellérendelt szerződéses egyensúly megbillent a munkáltató javára. A közjogi elemek jelenléte és így különösen az egyenlő bánásmód előírása e megbillent egyensúlyt kívánja helyreállítani a munkajogban oly módon, hogy korlátozza a felek közötti szerződéses szabadságot. A jelen írásunkban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy a közjogi elemek jelenléte miatt a munkajog bír-e önálló jogági sajátossággal. Mindemellett pedig az egyenlő bánásmód alapelvére fókuszálva vizsgáljuk azt, hogy miként értelmezhető a diszkrimináció tilalma a munkajogban és a klasszikus magánjogban, valamint ezen általános magatartási követelmény alkalmas-e arra, hogy a felek közötti megbomlott egyensúlyt helyreállítsa. Végül pedig feltesszük azt a költői kérdést: ha az egyenlő bánásmód követelménye alkalmas az egyensúlyi állapot helyreállítására, akkor miért van szükség további közjogi elemekre a munkajogban?

• A polgári eljárások egyszerűsítése az Európai Unióban, különös tekintettel a kis pertárgyértékű ügyek szabályozására

  Nyilas Anna

  Megtekintések száma:

  41

  Introduced to reduce obstacles to the free movement of goods and persons, judicial cooperation in civil matters has become part and parcel of the new European area of justice. Creation of this area is meant to simplify the existing legal environment and to reinforce citizens' feeling of being part of a common entity. The Conclusions of the Tampere European Council state in this respect that “in a genuine European Area of Justice individuals and businesses should not be prevented or discouraged from exercising their rights by the incompatibility or complexity of legal or administrative systems in the Member States.”

  At present, the judicial cooperation in civil procedures is based on the Hague Programme, adopted by the 2004 Europen Council in Bruxelles.The Hague Programme requires that the Commission should translate the Hague objectives into concrete measures. To this end, the Annex to the Communication from the Commission to the Council and the. European Parliament on the Hague Programme, consists of an Action Plan listing the main actions and measures to be taken over the next five years, including a specific set of deadlines for their presentation to the Council and the European Parliament.

  The chapter dealing with this area is named „Strengthening justice”, and it includes amongst others the following tasks:

  • Specific Programme on Judicial Cooperation in Civil and Commercial Matters (2007)
  • Support by the Union to networks of judicial organisations and institutions (continuous)
  • Creating a „European Judicial culture”
  • Evaluation of quality of justice (Communication - 2006)
  • Creation, from the existing structures, of an effective European training network for judicial authorities for both civil and criminal matters (2007)

  The European Union has set itself the objective of maintaining and developing the European Union as an area of freedom, security and justice in which the free movement of persons is ensured. For the gradual establishment of such an area, the Community is to adopt, among others, the measures relating to judicial cooperation in civil matters needed for the proper functioning of the internal market.

  The Community has among other measures already adopted Council Regulation (EC) No 1348/2000 of 29 May 2000, on the service in the Member States of judicial and extrajudicial documents in civil or commercial matters; Council Decision 2001/470/EC of 28 May 2001, establishing a European Judicial Network in civil and commercial matters; Council Regulation (EC) No 44/2001 of 22 December 2000 on jurisdiction and the recognition and enforcement of judgments in civil and commercial matters; Regulation (EC) No 805/2004 of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004, creating a European Enforcement Order for uncontested claims; Council Directive 2002/8/EC, of 27 January 2003, to improve access to justice in cross-border disputes by establishing minimum common rules relating to legal aid for such disputes; Council Regulation (EC) 2201/2003, of 27 November 2003, concerning jurisdiction and the recognition and enforcement of judgments in matrimonial matters and the matters of parental responsibility, repealing Regulation (EC) 1347/2000; Regulation (EC) No 805/2004, of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004, creating a European Enforcement Order for uncontested claims; Proposal for a regulation of the European Parliament and of the Council creating a European order for payment procedure; Proposal for a regulation of the European Parliament and of the Council establishing a European Small Claims Procedure.

  The disproportionate cost of litigation for small claims has led many Member States to provide simplified procedures for claims of small value which are intended to provide access to justice at a lower cost, thus influencing one of the three factors that determine the rationales in dispute resolution. The details of these procedures have been investigated and documented in detail in studies prepared for the Commission. The evidence from these reports suggests that the costs and timescale associated with the domestic simplified measures, and thus their use and utility to claimants, varies widely. A 1995 study for the Commission found evidence of how costs of cross-border claims were significant compared to the size of most potential claims, and that these costs varied substantially between Member States. The total costs of pursuing a cross-border claim with a value of € 2.000 was found to vary, depending on the combination of Member States, from € 980 to € 6.600, with an average quoted figure of € 2.489 for a proceeding at the plaintiff’s residence. The study also showed that due to different and conflicting costing rules part of the costs have to be paid even by successful plaintiffs.

  On 20 December 2002, the Commission adopted a Green Paper on a European order for payment procedure and on measures to simplify and speed up small claims litigation. The Green Paper launched a consultation on measures concerning the simplification and the speeding up of small claims litigation.

  The European Small Claims Procedure is meant to simplify and speed up litigation concerning small claims, whilst reducing costs, by offering an optional tool in addition to the possibilities existing under the laws of the Member States. This Regulation should also make it simpler to obtain the recognition and enforcement of a judgment given in a European Small Claims Procedure in another Member State, including judgements which were initially of a purely domestic nature. In order to facilitate the introduction of the procedure, the claimant should commence the European Small Claims Procedure by completing a claim form and lodging it at the competent court or tribunal. In order to reduce costs and delays, documents should be served on the parties by registered letter with acknowledgment of receipt, or by any simpler means such as simple letter, fax or email. The procedure should be a written procedure, unless an oral hearing is considered necessary by the court. The parties should not be obliged to be represented by a lawyer. The court should be given the possibility to hold a hearing through an audio, video or email conference. It should also be given the possibility to determine the means of proof and the extent of the taking of evidence according to its discretion and admit the taking of evidence through telephone, written statements of witnesses, and audio, video or email conferences. The court should respect the principle of an adversarial process. In order to speed up the resolution of disputes, the judgment should be rendered within six months following the registration of the claim. In order to speed up the recovery of small claims, the judgment should be immediately enforceable notwithstanding any possible appeal and without the condition of the provision of a security. In order to reduce costs, when the unsuccessful party is a natural person and is not represented by a lawyer or another legal professional, he should not be obliged to reimburse the fees of a lawyer or another legal professional of the other party. In order to facilitate recognition and enforcement, a judgment given in a Member State in a European Small Claims Procedure should be recognised and enforceable in another Member State without the need for a declaration of enforceability and without any possibility of opposing its recognition. Since the objectives of the action to be taken namely the establishment of a procedure to simplify and speed up litigation concerning small claims, and reduce costs, cannot be sufficiently achieved by the Member States and can therefore be better achieved at Community level, the Community may adopt measures in accordance with the principle of subsidiarity as set out in Article 5 of the Treaty. In accordance with the principle of proportionality as set out in that Article this Regulation does not go beyond what is necessary to achieve those objectives.

  The European Council underlines the need further to enhance work on the creation of a Europe for citizens and the essential role that the setting up of a European Area for Justice will play in thisrespect. A number of measures have already been carried out. Further efforts should be made to facilitate access to justice and judicial cooperation as well as the full employment of mutual recognition. It is of particular importance that borders between countries in Europe no longer constitute an obstacle to the settlement of civil law matters or to the bringing of court proceedings and the enforcement of decisions in civil matters.

• A biztosítási szerződések hatályba lépésének egyes kérdései

  Pribula László

  Megtekintések száma:

  57

  The dispensation of justice most often makes decisions in legal disputes about contract law on the basis of the general rules of contract law. The freedom of making contracts and the dynamism of contract law have resulted in an agreement that the conditions of the contract and the general rules should generally be considered to an increasing extent rather than the special regulations referring to the given contract. However, there are some contracts which theme, subjects and content require the application of special rules that result in solutions hard to interpret for parties inexperienced in law and that are radically different from those recommended by the general rules of contract law. Insurance contracts are those type of contracts, where the rules determine when the contract comes into existence and effect and when the services are due. These regulations are based on a logic that is radically different from the general rules, so they can often lead to serious misunderstandings. It is discernable in the judiciary practice that the dispensation of justice respects the specific features of insurance contracts, but tries to interpret the rules in a way that draws near to the general rules of contract law. The decisions of the Hungarian Supreme Court give priority to the interests of the insured parties and allow in fewer cases when the insurance company is exempted of its obligation of payment. However, judiciary practice has little effect on the content of insurance law. It seems justified to make insurance companies work out as detailed and clear conditions as possible and make them disclose the orders basically concerning their obligation of running risks.

• A menekültügyi őrizet elrendelésének anyagi jogi feltételei az uniós jog tükrében

  21-31

  Kiss Árpád

  Megtekintések száma:

  112

  Hungary lies in the route of the stream of refugees coming from the Balkan. It is a transit country, so the refugees do not typically intend to stay here, they rather wish to travel torwards to West- and North Europe. Particular sections of Hungary's border also mean the external borders of the European Union, the area of freedom, security and justice, which has a common asylum system. Significant part of illegal immigrants presents asylum claim only to avoid the aliens procedures.

  From the 1st of January 2013, the legislature terminated the aliens detention against asylum applicants. From 1st of July 2013 the Hungarian legislature reintroduced the possibility of detention of applicants. The new regulation has been placed in Act LXXX of 2007 on the Right of Asylum, Sections 31/A-31/H by Act XCIII of 2013 on the Amendment of Particular Laws Concerning Law Enforcement. The introduction of asylum-seeker detention and the practice of its application have raised dust. In my essay I am introducing the connections between the reasons of ordering asylum-seeker detention in the Act on Asylum and its backgroud in the EU Directive. I am not dealing with the question of compatibility of asylum detention and human rights and with problematic procedural issues, because I consider it more important to review the substantive conditions of asylum-seeker detention and the certain practical questions of its application therefore I am focusing on this segment of jurisdiction.

• Crime Within the Area of Freedom, Security and Justice A European Public Order (Szerk.: Christina Eckes és Theodore Konstadinides)

  82-91

  Havas Lóránt

  Megtekintések száma:

  88

  Absztrakt nélkül

• Az egyesülettel összefüggő új polgári jogi szabályozás az alkotmánybírósági határozatok tükrében

  Kaprinay Zsófia

  Megtekintések száma:

  112

  After the creation of the Basic Law of Hungary, and following a drawn discussion Act CLXXV of 2011 on the Right of Association and the Operation and Funding of Civil Society organizations has come into force (hereinafter referred to as Civil Act). The Civil Act repealed a lot former provitions, thus the Act II. of 1989 on the Right of Association, the law concerning non-profit status, and the provitions related to association of the previous Civil Code. The new Act V of 2013 in the Civil Code has also brought significant changes according to associations.

  The base of the rules has changed considerabely, as the permissive legislation, and the freedom of the parties has become the main line.

  At present to association the Civil Act, the new regulations about the court registration of associations – such as Act CLXXXI of 2011 –, and the provisions concerning legal persons and associations of the new Civil Code should be applied.

  Since the relevant legal regulation has changed, the previous judicial practice is not applicable, courts have to answer the questions among the new legal circumstances as well. However it is sure that the basis of association is the right of association which is a constitutional fundamental right. Due to these significant changes in this paper I have examined those important Constitutional Court Rulings which can be connected with the right of association, and I have tried to compare the decisions of the Constitutional Court with the new present regulation.

• Határokon átnyúló egyesülések és felvásárlások az európai szabályozási keret tükrében

  1-12

  Bakerjian Leen

  Megtekintések száma:

  174

  A tanulmány az egyesülések és felvásárlások globális gazdaságban betöltött szerepét vizsgálja. Tárgyalja az ügyletek végrehajtásának kihívásait, előnyeit és kérdéseit a törvényesség, a társadalom és a kultúra szempontjából. Emellett egy empirikus vizsgálatot is tartalmaz, amely az egyesülések és felvásárlások alkalmazását elemzi különböző társadalmi és kulturális munkakörnyezetek jelenlétében.

  Az írás kitér arra is, hogy az ilyen típusú ügyleteket milyen jogi eszközökkel szabályozzák a világ különböző területein, különösen az Európai Unióban. Kitekint az Európai Unióban az egyesüléseket és felvásárlásokat szabályozó jogi eszközökre, és megkérdőjelezi az Európai Unió alapvető szabadságainak alkalmazhatóságát a határokon átnyúló egyesülési és felvásárlási irányelvek fényében. A tanulmány vitatja továbbá az Európai Bíróságnak a letelepedés szabadságával és a határokon átnyúló M & As alkalmazásával kapcsolatos megközelítését.

  Végül a cikk bemutatja a határokon átnyúló egyesülési irányelvek rendelkezéseinek hátulütőit, és megkérdőjelezi az európai jogalkotó azon döntéseit, melyeket az említett irányelvek kidolgozásakor hozott.

• A jogcímes elbirtoklás kérdései

  81-89

  Máté Tucsek

  Megtekintések száma:

  415

  Jelen dolgozatban a Polgári Törvénykönyben felvázolt új dologi jogintézmény, a jogcímes elbirtoklás egyes aspektusainak bemutatására szándékozom. Ezen fiatal tulajdonszerzési mód a jogalkalmazás és a jogtudomány számára merőben szokatlannak hatott, és a jogalanyok vonatkozásában is novumnak számít. A dologi jog a magánjog legfontosabb, leglényegeseb szabályait tartalmazza, ezért mindig égetően fontos, hogy a jogalkotó, továbbá a jogszabály egzakt célját sikerüljön feltárni a lehető legpontosabb módon, hiszen ez szolgálja a vagyoni forgalom biztonságát, és ez garantálja az egyik legősibb társadalmi intézmény, a tulajdon szabadságát és védelmét. Az elbirtoklás sajátos természeténél fogva mindig jogviták kereszttüzében állt, így a fenti szempontok esetében halmozottan érvényesülnek.

  Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa a jogcímes elbirtoklás szabályozását, dogmatikai sajátosságait, magyar jogtörténeti előzményével, valamint egy szokatlan külföldi példával párhuzamot vonjon, a bírói gyakorlat egyes releváns mozzanatait megvizsgálja, és kísérletet tegyen egy alternatív szabályozási technika felvázolására.

• A kutató jogai és kötelezettségei a felsőoktatási találmányok viszonyában a magyar és német (berlini és bajor) jog tükrében

  105-134

  Stipkovits Tamás István

  Megtekintések száma:

  73

  Az akadémiai kapitalizmus megjelenésével a felsőoktatási intézmények társadalmi rendeltetése, feladatai és belső felépítése is változásokon ment keresztül. Az USÁ-ban bekövetkezett reformok hatására több európai országban is megjelent az az elvárás, hogy a felsőoktatási intézmények az oktatási és kutatási funkcióik betöltése mellett gazdasági értelemben is vállaljanak szerepet, ami elsősorban a felsőoktatási intézmény keretei között létrejött innováció hasznosításában ölt testet. A felsőoktatási találmányok viszonyában kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen jogosultságok és kötelezettségek illessék meg a kutatót a minél hatékonyabb hasznosítás érdekében. Jelen tanulmány a felsőoktatási intézmény kutatójának jogait és kötelezettségeit hivatott bemutatni. A felsőoktatási intézmények speciális helyzetének és feladatainak számba vételét követően, a tanulmány rátér az akadémiai szabadság egyéni aspektusainak feltárására és kifejti, hogy a munkaviszonyban előállított szabadalmaztatható találmányok terén milyen speciális – az általános szabályoktól eltérő – jellegű jogok és kötelezettségek illetik meg a kutatót. A tanulmány a magyar és német jog összehasonlítására, így a releváns joganyag számba vételére vállalkozik. Tekintettel a német szövetségi rendszerre, a tagállami szabályozás terén a berlini és bajor tagállami jogot veszi irányadónak. A tanulmány következtetéseket von le azzal kapcsolatban, hogy a hazai jog milyen adalékok segítségével motiválhatná a kutató szempontjából a tudástranszfer hatékonyságát, ezáltal növelve az akadémiai keretek között született eredmények kipörgetésének intenzitását.

• A szerződési szabadság értelmezése a modern polgári jogban

  Béky Ágnes Enikő

  Megtekintések száma:

  150

  A szerződések joga a polgári és kereskedelmi jog egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete napjainkban. A szerződéskötési technikák, a szerződések teljesítése, valamint a szerződéstípusok köre is új tartalommal telítődik. A jogterület fejlődésének és népszerűségének alapköve a római jogban gyökerező szerződési szabadság mai napig fenntartott tétele. A szerződési szabadság négy fő aspektusa (szerződéskötés szabadsága, partnerválasztás szabadsága, típusszabadság, tartalom szabadsága) biztosítja, hogy a szerződések jogának szabályai könnyen alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. A szerződő felek jogviszonyukat személyre szabottan alakítják, az e köré keretet építő kontraktus szabályait nagyfokú szabadsággal formálhatják. A szerződések jogának alapelve a modern jogrendszerek alappillére, azonban értelmezése, megítélése államonként és időszakonként változik. Ez a változás sosem tekinthető visszalépésnek, vagy az alapelv lényegi jelentését átértékelő, lerontó változásnak. Az azonban kétségtelen, hogy a szerződési szabadság alapelvi szintű elismertsége egyes nemzetek jogrendszerében valódi operatív alapelvként jogvitát eldöntő, joggyakorlatot fejlesztő mozgatórugó, míg más nemzetek jogalkotásában és jogalkalmazásában az állandóság megtestesítője e gyorsan változó jogi környezetben.

  A tanulmány a szerződési szabadság aspektusainak jelentéstartalmát elemzi a kontinentális és az angol-amerikai jogrendszerek írott szabályainak és jogalkalmazási gyakorlatának függvényében. A jogtudomány értelmezései, konkrét jogesetek szentenciái, valamint az írott jogforrások indokolása adja a tanulmány kiindulópontját. A szerződési szabadság korlátlan érvényesülését „lerontó” szabályok (pl. szerződéskötési kötelezettség, formakényszer, stb.) az alapelv céljának és létének fényében kerülnek vizsgálat alá. Az angolszász rendszerekben az alapelv által generált jogfejlesztő értelmezés a kontinentális jogok lassan változó szemléletével ütközik.

  A tanulmány célja, hogy a szerződési szabadság alapelvének funkcióját megvilágítva bemutassa azt a lineáris jogfejlődést az európai jogi tudományosságban, mely a mai tartalommal ismert alapelvet alkalmassá teszi a szerződések jogában fejlődést generáló és iránymutató szerepkör betöltésére.

• A szabadság szabályozása és joggyakorlati szempontú értékelése, különös tekintettel az igény érvényesítésére

  127-152

  Tass Edina Ágnes

  Megtekintések száma:

  132

  A tanulmány a szabadságra vonatkozó legfontosabb szabályokat járja körül. A célom az volt, hogy segítséget nyújtsak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak abban, hogy ki rendelkezik a szabadsággal, mikor kell a szabadságot kiadni, hosszabb tartamú keresőképtelenség után jár-e szabadság, kiadható-e heti egy nap szabadság. Választ adok arra, hogy mi a teendő az év végéig ki nem adott szabadsággal, a munkáltató gazdasági érdeke indokolhatja-e annak megszakítását, lehet-e és mikor azt pénzben megváltani, és az ez irányú igény meddig érvényesíthető, azaz mikor következik be az elévülés. Bemutatom azt is, hogy mi a megoldás a munkaviszony megszűnése, vagy megszüntetése esetén, amikor a munkavállaló kevesebb, vagy éppen több szabadságot vett ki, mint ami időarányosan megillette volna. Fókuszba helyezem, hogy kinek mit kell bizonyítani az eredményes igényérvényesítéshez, milyen jelentősége van a munkáltató nyilvántartási kötelezettségének. A célom elérésében szemléltetem a szabadság európai uniós és hazai szabályozását és felhasználtam az Európai Unió Bíróságának és a Kúria néhány érdekes és irányadó döntését is. A téma végére érve arra a következtetésre jutottam, hogy a bíróságok az eléjük kerülő egyedi ügyekben igyekeznek a jogszabály helyes értelmezését megadni, melyek precedens jellegüknél fogva más ügyekben is kötelező érvényűek.