Kínában 2019 decemberében egy új típusú koronavírus, az ún. SARS-CoV-2 (Severe Acute Respiratory Syndrome CoronaVirus-2) ütötte fel a fejét a COVID-19-nek (Coronavirus Disease 2019) nevezett betegséget okozva. (A COVID-19 tehát a betegség, és nem a vírus neve.) Ez a koronavírus nagyon hasonló azon egyláncú ribonukleinsavat (RNS) tartalmazó vírusokhoz (SARS-CoV-1 és MERS-CoV) amelyek korábban a SARS illetve közel-keleti vírusfer-tőzést (MERS) okozták. Mostanáig csaknem 100 millióan fertőződtek meg és 2 millió körüli halálesetvolt szerte a világon (1).

Manapság elkerülhetetlen téma a COVID-19 vírus okozta világjárvány különféle hatásainak vizsgálata, amelyek szinte kivétel nélkül életünk minden egyes területére, így a gazdasági szférára is jelentős hatással bírtak. A koronavírus járvány évek óta nem látott világgazdasági problémákat okozott, rövid idő alatt szinte teljesen megváltozott a korábbi paci környezet, mely többé-kevésbé a gazdasági élet minden szereplőjét érintette.

Bár a nagy gazdasági világválság mélypontja Magyarországon 1931–1932-ben következett be, egyes válságjelek azonban már 1930-ben érzékelhetők voltak, így például a mezőgazdaság értékesítési problémái, a növekvő munkanélküliség, a szegénysegélyezéssel kapcsolatos gyarapodó önkormányzati és állami terhek.Tanulmányomban alapvetően azt szeretném bemutatni, hogy Debrecen, mint vidéki nagyváros, hogyanküzdött meg 1930-ban azokkal a fokozódó problé-mákkal, amelyek az országot sújtották.

Köztudott, hogy Debrecen városát gyakran pusztították tüzek, amelyek sokszor igen nagy károkat okoztak.1Ennek oka részben a város szerkezetében, építkezési szokásaiban keresendő. A szűk utcákban és sikátorokban gyorsan terjedtek a lángok, s e szűk utcák bővítését, a zsákutcák és sikátorok felszámolását, valamint a házak utcavonalba rendezését csupán az 1802. évi nagy tűzvész után kezdték el komolyan kidolgozni és megvalósítani.

Az ukrajnai nemzeti kisebbségek –orosz, magyar, román, szlovák stb. –helyze-te évek óta foglalkoztatja mind az európai, mind a magyar közvéleményt és a politika világát. A kisebbségek kérdése, különösen az anyanyelven való tanulás joga politikai csatározások részévé vált. Az új törvények, vagy törvénymódosítá-sok sok esetben diszkriminatívan érintik az itt élő kisebbségeket.

Az utóbbi években egyre jellemzőbb elvárás, hogy a vállalatoknak valahogy ki kell tűnniük a versenyből, meg kell előzni a versenytársakat, ha a valódi tehetsé-geket magukhoz kívánják csábítani, és nem utolsó sorban meg is akarják őket tartani. HR1 specialisták, menedzserek és kutatók mind-mind foglalkoznak a kérdéskörrel, hogy mi jelenthet a piacon versenyelőnyt és egyre inkább beigazo-lódni látszik, hogy a szervezeteknek el kell érniük, hogy úgynevezett „employer of choice”-nak (EOC), azaz a „legjobb-választható-munkahelynek” tűnjenek az emberek szemében.

Míg az utóbbi évtizedekben új magyar nyelvű francia és amerikai irodalomtörténet is született, a legnépesebb, és komoly szakmai eredményeket felmutató modern filológiai szakma, az anglisztika immár ötven éve adós azzal, hogy összegző módon is a magyar olvasók elé tárja az angol irodalomról az elmúlt fél évszázadban összegyűlt új ismereteket.

Mózes Dorottya Katalin könyvének alapjául sikeresen megvédett doktori értekezése szolgál. Mint ilyen, átfogó és alapos kutatómunka eredménye és tanúságtétele, amely egyaránt árulkodik szerteágazó és mélyreható elméleti jártasságról, valamint finom elemzőkészségről.

E SZÁMUNK SZERZŐI

CONTENTS