Absztrakt: Samuel Beckett: Godot-ra várva című művének színrevitelére készülő rendező összehasonlítja a hiteles francia és angol szerzői szöveget, elemzi az angol változat kultúrtörténeti motívumait, elkészíti az angol szöveg magyarra fordítását, és kísérletet tesz az összetett Godot-szimbólum értelmezésére

Egy színpadi mű vagy mozgókép esetében az ismert drámairodalmi vagy irodalmi alap kifejezett előnyt jelenthet, egy színházi előadás esetében azonban a filmes előkép már korántsem olyan egyértelmű nézőcsalogató. A 2024-2025-ben a Csokonai Nemzeti Színház Debrecen programkínálatában feltűnően megszaporodott azon előadások száma, melyek elsősorban külföldön, de nem egy esetben hazánkban is ismertek a nagyvászonról, de akad olyan is, melynek ugyan nem készült még filmváltozata, dramaturgiájával mégis egy közkedvelt, ma is méltán népszerű filmes irányzatot vetített elő már születésekor. A továbbiakban ezen előadásokból szemezgetek, a teljesség igénye nélkül. 

A Csokonai Nemzeti Színház tavaly novemberben kettős operabemutató keretében vitte színre Mátyássy Szabolcs Scaevola (2016) című egyfelvonásosát Giacomo Puccini Gianni Schicchi-jével párosítva.  A bemutató során érdekes párbeszéd alakult ki a két opera között: a rendezői koncepció, a szcenírozás és a 20. és kora 21. századi zene történetének esetlegességeiből fakadó affinitások révén a zeneileg és dramaturgiailag látszólag távoli világok olyannyira közel kerültek egymáshoz, hogy a „klasszikus-kortárs” szembeállítás szinte érvényét vesztette. A két darab egymásra találása ezen kívül köszönhető a kortárs zenekultúra örvendetes sokszínűségének, és nem utolsó sorban az előadói repertoárok folyamatos bővülésének, amelyek nagy szerepet játszanak abban, hogy ma már a kortárs és a klasszikus közeledése szinte magától értetődő módon valósulhat meg.

Amikor debreceni értelmiségiek megakadályozták (költő barátjuk) Csokonai életművének neoklasszicista normák szerinti „megjobbítását”, Kazinczy bosszút fogadott. A széphalmi vezér a nyelvújítás-korának heves elvi küzdelmeibe sodródva, Sylvester János Grammatikájának kritikai glosszáiban is előadta súlyos vádjait, melyeknek ezúttal utóéletével is megismerkedünk. Csokonai és a népinek mondott irányzat végül – az ő akarata ellenére – megérdemelt helyére került irodalmi kánonunkban.

Debrecentől Szántódpusztáig

azaz kicsiny leírása egy nemes úr életének, ki átutazza az országot, tanul nagy tudós elméktől, elhagyja az iskolát, majd különöseket ír, közben fáradhatatlanul munkálkodik gazdaságában és egyházában, s végül dalt ad a lelkes deákságnak