A koleszterin szervezetünk egyik fontos építőeleme, mely számos egyéb molekulánk alapanyaga. Mégis azt halljuk, hogy a vérszérum magas koleszterinszintje komoly veszélyt jelent a számunkra, hiszen az érelmeszesedés kialakulását segíti elő, ami hozzájárul a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásához, melyek első számú halálokot jelentenek hazánkban is. A magas koleszterinszint lehet örökletes, de különböző betegségek, egyes más okból szedett gyógyszerek és életmódbeli tényezők is hozzájárulhatnak a kialakulásához. A magas koleszterinszint sok embert érint, és a csökkentése nem egyszerű feladat. Ráadásul a koleszterincsökkentő gyógyszerekkel kapcsolatban számos tévhit kering a köztudatban. Mivel azonnali panaszokat nem okoz, a koleszterincsökkentést sokan elhanyagolják, így a probléma már csak a súlyos, időnként életveszélyes szív- és érrendszeri szövődmények megjelenésekor válik nyilvánvalóvá, amikor a beavatkozás már sokkal kisebb haszonnal járhat. 

A reumatológia a köztudatban általában az időskori kopásos kórképeket ellátó szakmát jelenti. Valójában a reumatológiai betegségek különböző kórállapotok széles tárházát foglalják magukban a gyulladásos ízületi kórképektől (artritiszek) a valóban idősebb korban jelentkező artrózisig és csontritkulásig (oszteoporózis). A reumatológia az egyik leggyorsabban fejlődő orvosi diszciplína.

A tápcsatorna hatékonyan dolgozza fel az étrendi összetevőket, a legtöbb esetben megakadályozva a kóros immunválaszok vagy más kóros reakciók kialakulását. A nemkívánatos étkezési reakciók előfordulása azonban folyamatosan növekszik.  Jelen írás célja rövid áttekintést adni az immun-  és nem immun-hátterű reakciókról, hangsúlyozva a két kategória közötti alapvető különbségeket.

A vallásközi párbeszéd egyre meghatározóbb szerepet kap a 21. században. Annak ellenére, hogy intézményes kezdetei a 12. századig nyúlnak vissza, mégis a társadalmi, kulturális, vallási és politikai kapcsolatok területén kifejtett hatása leginkább a 20-21. században érzékelhető. Sajátosan igaz ez az ún. „Ábrahám-vallások” viszonyára. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a 2010-es évektől zajló események különösen is hangsúlyossá teszik ezeknek a vallási síkon folytatott eszmecseréknek a jelentőségét.

A magyar–török rokonságeszme százötven éve erősen jelen van a köztudatban. Az uráli és altaji nyelvek rokonsága már a 19. század első felében felvetődött, de igazán az ún. „ugor–török” háború, az anyanyelvünk eredetéről szóló első tudományos jellegű vita során, az 1870-es évektől kezdve terjedt el ez az elmélet, amely hol erősebben, hol kevésbé látványosan, de folyamatosan jelen van a magyarországi közbeszédben. Írásomban egy, a nyelvrokonságra, azon belül is elsősorban a magyar–török hipotézisre vonatkozó kérdőíves felmérés tanulságait ismertetem, de előtte röviden felvázolom a török rokonság hipotézisének mozgatórugóit, bemutatom a magyar–török érintkezések három szintjét, és igyekszem tisztázni az alapfogalmakat.

Ma hazánkban az a fő vélekedés, hogy a közlekedésben eltolódás lesz az akkumulátorokat használó elektromos meghajtás felé. Ugyanakkor a világban ennek alternatívájaként a hidrogén felhasználási lehetőségeit is széles körben vizsgálják, s hosszú távon is életképes technológiákat dolgoztak ki. Az utóbbi időben az valószínűvé vált, hogy a hidrogén energiatárolási lehetőség mellett elsődleges energiaforrássá is válik.

A debreceni Ady Társaság 1927. november 27-én, Ady születésének 50. évfordulóján irodalmi esttel ünnepelte névadója emlékét. A debreceni irodalmi élet képviselői leginkább Babits szereplésére számítottak, de meghívták előadónak Juhász Gyulát és Szabó Lőrincet is. Juhász Gyula verssel, Szabó Lőrinc Ady és a magyar ifjúság című előadással emlékezett a költőelődre. Juhász Gyula és Szabó Lőrinc alkotásai ismertek, Babits előadása azonban kézirattöredékekben lappang. A tanulmány a korabeli dokumentumok alapján ad információt az Ady-műsor eseményeiről, majd Babits kézirattöredékekből összeállítható Ady-előadásából idézve rekonstruálja és elemezi a Debrecenben elhangzott ünnepi beszéd szövegét.  Babits – máig kiadatlan – debreceni előadásában reflektált az Adyt ért vádakra: elutasította a költő politikai kisajátítását és a szövegtől független ideológiai értelmezését. Ady magyarságát, zsenialitását éppúgy hangsúlyozta, mint lírájának világirodalmi rangját és költői képeinek újszerűségét.

Bármilyen nagyra is értékelte 1938-ban a szakmai-tudományos közvélemény azt az álláspályázatot, melyet a Debreceni Egyetem Angol Tanszéke az újonnan kialakítandó tanársegédi pozícióra hirdetett meg, az 1930-as évek társadalmi klímájának ismeretében mégsem keltett nagy meglepetést a szóban forgó pályázat sikertelensége.  Pedig Szerb Antal mindig is a magyar és a nemzetközi irodalmi kultúra csodagyerekének és egyben ikonikus alakjának számított. Szerb Antal pontos indítékai arra, hogy magyar-angol viszonylatú oktatási segédletet alkossanak meg, összefügghetnek azzal, hogy erősíteni kívánta az elméleti és az alkalmazott nyelvészet ötvözését. Ugyancsak feltehető, hogy a szerzők szerint a Don’t Say. . . But Say egyik elméleti alapvetésének  tekinthető az a kijelentésük, hogy ha tudunk idegen nyelven beszélni, legtöbbször egyszerűen lefordítjuk, amit anyanyelvünkön gondolunk el