Keresés
Keresési eredmények
-
Szerkesztői előszó
3–4.Megtekintések száma:119A test témája az utóbbi évtizedek tudományos kutatásaiban, diskurzusaiban kiemelten fontos szerepet játszik, és aligha van olyan kortárs tudomány- és művészeti ág, amelynek ne volna határozott álláspontja a testről. A művészetekben és az irodalomban az ókortól napjainkig meglévő test-témák, -interpretációk és -reprezentációk korunk antropológiai és kultúratudományos fordulatának következtében és a posztmodern diskurzusok elméleti alapjaira helyezve az egyik legizgalmasabb kérdéskörré váltak.
-
Szerkesztői előszó
3–8.Megtekintések száma:135A Studia Litteraria Médeia-interpetációk című tematikus számának ötlete az egyetemi oktatói munkánk során született meg. Évek óta tapasztalhattuk, hogy a görög drámákkal foglalkozó kurzusokon szinte mindig Euripidés Médeiája volt az az alkotás, amely leginkább megmozgatta a hallgatóságot, a legtöbb véleményre és vitára ösztönözve őket. Bizonyára ez is szerepet játszhatott abban, hogy végül az egyik hallgatónk azzal az ötlettel állt elő: tartsunk egy olyan félévet, amely csak Médeia alakjának értelmezéseivel foglalkozik. Így került sor a 2016/17-es tanév őszi félévében a Médeia-interpretációk című kurzusunk megszervezésére (amely korántsem bizonyult úttörőnek: nemcsak külföldön, hanem itthon is volt már példa hasonlóra). A tematikába bekerülő értelmezések, feldolgozások kiválasztását elsősorban az a szándék vezérelte, hogy olyan jelentős művekkel foglalkozzunk, az ókortól napjainkig, amelyek felmutatják a Médeia-mítoszban rejlő és a saját koruk kulturális és egyéb kontextusába beágyazódott értelmezési lehetőségeket és stratégiákat, és nem utolsósorban lehetőséget adnak az adaptáció és medialitás mindenkori összefüggéseinek a megvilágítására is. Ezeket az elméleti szempontokat aztán több praktikus szempont is felülírta, végül mégis izgalmas előadássorozat jött létre, számos oktató közreműködésével.
-
„Édes melankólia”: A Fanni hagyományai emberképéről
59–72.Megtekintések száma:374Kármán József ’s Fanni hagyományai (Fanni’s Heritage) is one of the first Hungarian novels at the end of the 18th century which was edited in the periodical Uránia in three parts, composed by journal notes and letters. The novel was rediscovered at the end of the 20th century: the interpretations were concentrating on the modernity of the heroine, on the diversity of the various meanings. Two decades later two papers pointed out the alterity of the text by its typical 18th century topics like sensibility, nature or God-concept. Inspired by these aspects I was trying to describe how the approach of the humoralism and the descriptions of the nature are present in the self-reflection of the heroine, which is overall a modern reinterpretation of many cultural traditions.
-
A rejtőzködő Racine
130–135.Megtekintések száma:72Jákfalvi Magdolna, A félrenézés esetei (Jean Racine drámái), Pozsony, Kalligram, 2011.
-
„Néger atyafiak”: Emlékezettörténeti epizód a millenniumi ünnepségekről
84–97.Megtekintések száma:237In the Hungarian cultural memory the festival of the Hungarian Millennium in Budapest was an occasion to celebrate the social and the industrial development of the country which became the coequal partner of Austria after the Austro-Hungarian Compromise of 1867. The festival was similar to a World’s Fair of the era, with many popular spectacles in the City Park of the capital. In my paper I describe a forgotten episode of the festival, notably the exhibit of an African tribe in the zoo of Budapest. By the analysis of the report of the weekly Vasárnapi Ujság (Sunday News) it is possible to demonstrate that the millennial narrative of the modernity and the successful nation is based on a colonial discourse.
-
Szerkesztői előszó
2–6.Megtekintések száma:79Egy 2012-es szerkesztőségi megbeszélésen merült fel a színházas lapszám terve, melyen Borbély Szilárdra és rám, az ötlet megfogalmazójára esett a választás mint szakmai szerkesztőkre. Aggályaim voltak, miként is tudjuk teljesíteni a feladatot, hiszen amellett, hogy mindketten már évek óta oktatói voltunk a magyar szakos drámaelméleti alapozó kurzusnak, tudósként nem voltunk jelen a színháztudományi diskurzusban – azonban Szilárd drámaírói tevékenysége, jelenléte a kortárs színházi nyilvánosságban erőteljes önbizalmat adott a feladat vállalásához. Talán éppen ez a valamiféle kívülállóság, de legalábbis határhelyzet adott elegendő merészséget a lapszám tervezéséhez, amelynek előkészítő, ötletelési folyamatában számot vetettünk a kortárs színházi kultúra megosztottságával, a színház és a politika kapcsolatáról való beszéd rendkívüli nehézségeivel, vidék és főváros, kőszínház és alternatív színtársulatok megosztottságával, a nemzeti színház mint olyan intézményével, egyáltalán: a színjátszás és a színháztudomány mai magyarországi, valamint – ha csak minimális mértékben is – határon túli kereteivel. Nagy terveinkben előkelő hely jutott neves színházi írók, dramaturgok, rendezők megszólításának – mert mégsem tudtunk ellépni színház és irodalom kapcsolatának megértésétől, az ebből adódó dramaturgiai-esztétikai következményektől, így a magyar színházhagyomány modernségének problémáitól sem.
-
Vér-kép: (A vér alakzatai Pierre Corneille Cid című drámájában)
48–59.Megtekintések száma:123Selon l’anthropologie de l’époque classique, l’être humain n’est pas seulement considéré comme „un roseau pensant”, mais également comme un corps déterminé par ses caractères physiques, notamment par ses quatre humeurs héritées de la médecine antique, parmi lesquelles le sang exprime avant tout les passions. Dans le drame de Pierre Corneille, le sang a un rôle capital dans l’interprétation : il n’est pas seulement le moyen d’exprimer les sentiments intenses des personnages, mais également l’idée centrale de la pensée philosophique de l’oeuvre. Le sang devient ainsi la métaphore de la noblesse d’épée, de la loyauté au roi, de l’héroïsme sublime et de la naissance noble, cependant, par les hypotyposes faites par les différents personnages (Diègue, Chimène, Rodrigue), le sang acquiert une position esthétique dans les images construites par le texte. La beauté et la terreur apparaissent à la fois dans l’imagination ‒ ce qui fait référence à la peinture baroque, notamment à celle de Caravage et d’Artemisia Gentileschi ‒ pour montrer ensemble l’importance du corps humain dans la compréhension de l’anthropologie détectée dans l’art de l’époque classique.
-
Médeia, az alkimista: Girolamo Macchietti festményéről és a Médeia-ábrázolások alapproblémájáról
139–149.Megtekintések száma:162The figure of Medea (well known from the Metamorphoses of Ovid and from the tragedies of ancient literature) does not have a special iconography in the early modern era, which can be the consequence of her complicated story in the different works. In my opinion, the painting of Girolamo Macchietti is an example for the actualization of the story according to the ideology of the Renaissance era about man and nature: the power of human knowledge and the complexity of the world. The representation of Medea as a magician offers a direct connection between the painting and Ovid’s Metamorphoses, but the place of Girolamo Macchietti’s work can extend the interpretation. The painting was ordered beside many others by Francesco I de’ Medici for his studiolo, which was a working room and a place for his collections. The scholar Vicenzo Borghini designed the decoration of the studiolo to celebrate the relation between Art and Nature in accordance with the personal interests of Francesco, such as alchemy, among others. But the painting does not show these references explicitly anymore: therefore my paper tries to reconstruct the forgotten contexts surrounding the painting and the figure of Medea.
-
Petőfi Sándor és a hiteles kép
90–112.Megtekintések száma:75The history of Sándor Petőfi’s visual representations can be examined with the concept of the true image of Hans Belting which makes a connection between faith and picture: the existence of Christ is confirmed by portraits for Christian worshipers and pictures have their devotional function for Christian communities. There are many portraits and genre paintings made during Petőfi’s life, but thanks to his cult there were many pictures painted of him even after his death. It is known to posterity that his portrait was recorded in a daguerreotype in the 1840s, but its status in his cult is still uncertain, because it was only found in 1868 in the legacy of her wife Júlia Szendrey, meaning that his depictions right after his death were based above all on the painting tradition and the personal practice of remembrance. In the 1870’s, after the presentation of the daguerreotype to the larger public, there was a debate in the press about the true image of Petőfi, which shows a rivalry between artistic and technical portraits. In my paper, I review the changing relationship between Petőfi’s pictorial representations and the concept of the true image in the 19th and early 20th centuries.
-
Fekvő testek a késő reneszánszban
19–30.Megtekintések száma:155Les peintures qui thématisent la lamentation de Jésus-Christ représentent généralement une scène intime dans laquelle la tristesse, la consolation et l’espoir prédominent pour renforcer la foi des croyants. Cependant sur la peinture de Baramantino la présentation du corps de Christ est tellement sans pudeur et intensive que l’importance de l’acte biblique est minimalisé au bénéfice de la beauté du corps dénudé. La figure de Christ évoque avant tout les traditions des nus antiques en se référant également aux nues de la peinture vénétienne, notamment aux Vénus couchées de Giorgione et de Titian. Ainsi la peinture de Bramantino exprime l’idée du corps idéal qui unifie et montre paradoxalement en même temps la beauté asexuelle du corps humaine et la sexualité féminine par les allusions au désir. Cette complexité des références expose également le mélange des différentes traditions dans la culture européenne, celle de l’antiquité et celle du christianisme.