Jelen tanulmány a kulturális identitás védelmét vizsgálja az Emberi Jogok Amerikaközi Bíróságának (EJAB) gyakorlatában, ahol a kérdéskör elsősorban az őslakos népek kontextusában jelenik meg. Az EJAB a kulturális identitáshoz való jog védelmét – az ezt garantáló, anyagi jogi norma hiányában – jellemzően az élethez és a tulajdonhoz való jogból, valamint egyéb, első generációs emberi jogokból vezeti le evolutív módon, az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére (EJAE) támaszkodva. 2020 tavaszán a Lhaka Honhat kontra Argentína ügyben hozott ítéletében az EJAB új perspektívát nyitott a kulturális identitáshoz való jog védelmére, mert megállapította, hogy a kulturális jogok önállóan, autonóm módon is érvényesíthetők az EJAB előtt, az EJAE 26. cikke alapján. Ez, az EJAB eddigi joggyakorlatához képest haladó szemlélet egyúttal új lehetőségeket nyit meg az EJAE 26. cikkéből eredeztethető környezetvédelmi jogok érvényesíthetősége terén is.