Az ingatlanok sajátos jogi és gazdasági szerepet töltenek be. E szerep ahhoz vezet, hogy az ingatlanügyletekre irányadó szabályozás nemcsak speciális, hanem egyúttal összetett is. Ezzel a következtetéssel ért egyet a neves professzor, Charles E. McLure, jr., aki szerint az ingatlannal kapcsolatos ügyletek általános forgalmi adó szempontú kezelése az egyik legösszetettebb kérdés az adózás területén. Az ingatlant érintő ügyletek egyik köre (az építési telek, valamint az ún. új beépített ingatlan értékesítése) adóköteles és egyenes adózás alá tartozik, míg számos ingatlant érintő ügylet a fordított adózás alá tartozik, továbbá bizonyos ügyletek adómentesnek minősülnek (ezen utóbbi két kategóriába az építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlanok, valamint az ún. régi beépített ingatlanok tartozhatnak). A beépített ingatlanok körébe tartozó lakóingatlanokra további sajátos szabályok vonatkoznak, különösen az adólevonási jog gyakorlása, valamint az 5%-os kedvezményes adómérték alkalmazhatósága tekintetében. A jelen tanulmányban a beépített ingatlanok körének meghatározásával – mint egyik legfontosabb minősítési kérdéssel – kapcsolatos megfontolásokkal foglalkozom.