Keresés

Keresési eredmények

• Luxembourg kontra Strasbourg – jogi akadályok az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való uniós csatlakozás útjában

  101-119

  Angyal Zoltán

  Kiss Lilla Nóra

  Megtekintések száma:

  262

  2014. december 18-án hirdette ki az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) 2/13. sz. véleményét az Európai Uniónak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (a továbbiakban: EJEE) történő csatlakozásáról szóló nemzetközi megállapodás tervezetéről (a továbbiakban: megállapodás). A döntés különleges súlyát mutatja, hogy a Bíróság teljes ülésben járt el, amire a gyakorlatban rendkívül ritkán, évente mindössze egy-két ügyben kerül sor. A vélemény tartalma és indokolása határozottan rácáfolt azokra az előzetes szakmai és politikai várakozásokra, amelyek zöld jelzést prognosztizáltak, a Bíróság ugyanis úgy foglalt állást, hogy a megállapodás számos okból nem egyeztethető össze az uniós joggal. A döntés jogi akadályok sorát azonosítja, ami azt jelenti, hogy a megállapodás csak akkor léphet hatályba, ha azt módosítják, vagy ha az uniós Szerződéseket felülvizsgálják.

• Vélemény vagy tényállítás?

  48-68

  Pribula László

  Megtekintések száma:

  374

  A sajtó felelősséggel tartozik a valósághű tájékoztatásért. Rendeltetését akkor tudja betölteni, ha az általa közölt cikkek a következő két kritériumnak megfelelnek: egyrészt híven tájékoztatnak a valóságról, másrészt a közlésekkel nem sértik mások személyiségi jogait. Ezt a két követelményt emeli ki Jobbágyi Gábor, amikor így fogalmaz: „Egy nyílt, demokratikus társadalomban a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető emberi és politikai jog. Így a sajtónak kettős követelménynek kell megfelelnie: a sajtó és véleménynyilvánítás szabadsága mellett gondosan őrizkednie kell a személyiségi jogok megsértésétől”.

• A képviselőjelölt-állítás hazai szabályozása és adatvédelmi összefüggései

  Tapasztó Dávid

  Megtekintések száma:

  126

  A tanulmány a hazai jelöltállítási rendszer adatvédelmi összefüggéseit elemzi. A képviselőjelölt állítása Magyarországon az ajánlásgyűjtés jogintézményére épül, amely szükségszerűen a választópolgárok személyes adatainak kezelésével jár. Ez számos adatvédelmi dilemmát vet fel, amelyek közül a legfontosabbak: a) politikai véleményre utal-e a választópolgári ajánlás, b) milyen adatjogi szerepet töltenek be az ajánlásgyűjtők, c) meddig folytatható jogszerűen az ajánlások gyűjtése és d) kaphatnak a választópolgárok tájékoztatást arról, hogy személyes adatuk ajánlóíven szerepel-e. A vizsgálat dogmatikai elemzésre támaszkodik: áttekinti és értékeli a hazai és európai joganyagot, a hatósági állásfoglalásokat és a releváns szakirodalmat. A tanulmány rámutat arra, hogy a szabályozás fejlődése az adatvédelmi garanciák fokozatos beépítését jelzi, ugyanakkor több ponton még mindig az adatvédelmi jog logikájától eltérő, sőt, azzal ellentétes szabályozási megoldásokat alkalmaz.