Keresés

Keresési eredmények

• A sztrájkhoz való jog az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában

  115-133

  Bagdi Katalin

  Megtekintések száma:

  227

  A sztrájkhoz való jog a munkaharc egyik formájaként a kollektív munkajog területének kiemelkedően fontos és sokat tárgyalt kérdésköre, különösen korlátozhatóságának terjedelme miatt. A munkajogviszony egyik meghatározó jellemzője, hogy a munkáltató és a munkavállaló között hierarchikus viszony alakul ki (függő munka), amelyben az utóbbi alárendelt helyzetben van. A munkavállaló személyi és gazdasági függése a munkáltatótól előbbi gazdasági és szociális kiszolgáltatottságát eredményezi, ami a felek között a polgári jogra jellemző egyensúlyi helyzetet megbontja, és így egyfajta erőbeli egyenlőtlenség alakul ki köztük. Ezen helyzetek kiegyensúlyozására szolgáló eszközök egyike a sztrájkhoz való jog, amely lényegében a munkavállaló ellenállási joga, „a kollektív önrendelkezés egyik kifejező formája”.

• Többpólusú alapjogvédelmi rendszer a gyakorlatban – a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentésének tükrében

  120-141

  Szabó Zsuzsanna

  Megtekintések száma:

  139

  Az európai integráció politikai folyamattá szélesedésével az európai alkotmányos térség többszintűvé alakult. Ebben az alkotmányos térségben párhuzamos alkotmányként funkcionálnak az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az EU alapszerződéseinek alkotmányos értékű rendelkezései az Unió Alapjogi Chartájával együtt olvasva, valamint az uniós tagállamok alkotmányai. A jogrendszer differenciálódásával szükségképpen együtt jár az ún. normatorlódás, a normakonfliktusok számának növekedése, tekintettel arra, hogy egyes életviszonyokat – különösen az alapjogok vonatkozásában – több normacsoport is szabályoz. Az egyéni alapjogvédelem területén kínálkozó lehetőségeket így a három fórum együttműködése határozhatja meg. A nemzeti jogalkalmazókat elsősorban saját nemzeti alkotmányuk köti – a becsatornázott nemzetközi emberi jogi és alapjogi standardok módosíthatják ugyan a nemzeti jog alkalmazását, az alapjogvédelem végső fundamentuma azonban továbbra is a nemzeti jog és jogvédelem marad.

• Egy új elfogadhatósági kritérium – a jelentős hátrány vizsgálata az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában

  131-138

  Szemesi Sándor

  Megtekintések száma:

  111

  1950-ben történt elfogadása óta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezményt (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye, vagy Egyezmény) napjainkig 14 alkalommal módosították és egészítették ki. A kiegészítések elsősorban egy vagy több új, az Egyezményben eredetileg nem szereplő joggal bővítették a védelemben részesítendő értékek körét, míg a módosítások többnyire az Egyezmény által életre hívott (és 1998. november 1-jéig működött) Emberi Jogok Európai Bizottsága és Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásrendjét változtatták meg. Az 1994. május 11-én aláírásra megnyitott és 1998. november 1-jén hatályba lépett 11. kiegészítő jegyzőkönyv célja részben az Emberi Jogok Európai Bírósága eljárásának gyorsítása, részben pedig egy állandó, folyamatosan ülésező bírói fórum létrehozatala volt. A jegyzőkönyv hatálybalépése óta eltelt évek egyértelműen igazolták az új működési rend sikerességét és egyben szükségességét is.

• Alapjogi bíráskodás különleges helyzetekben: a strasbourgi bíróság releváns esetjoga

  200-218

  Mészáros Gábor

  Megtekintések száma:

  128

  Az alkotmányos demokráciák életében békeidőben is megfigyelhető bizonyos alkalmazkodás az egyes különleges helyzetek kezelése érdekében, akkor is, ha egyébként a különleges helyzetek jó része kezelhető a hagyományos jogrend által biztosított alkotmányos mechanizmusok alkalmazásával. Így például a különböző jogkorlátozási tesztek vagy a korlátozás garanciáit jelentő alkotmányos eljárási mechanizmusok hivatottak biztosítani a jogállamiságot. Témám szempontjából ugyanakkor a kérdés az, hogy vajon olyan különleges helyzetekben (mint például terror- támadás, terrorfenyegetettség, súlyos természeti katasztrófa vagy ipari szerencsétlenség), amikor a jogkorlátozás hagyományos garanciarendszerének alkalmazása a hatékony védekezést és az állam, a társadalom biztonságát veszélyeztetné, milyen mértékű jogkorlátozás tekinthető szükségesnek és indokoltnak.

• Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának hatása a magyar büntetőeljárási törvényre

  128-150

  Szabó Krisztián

  Megtekintések száma:

  278

  Jelen tanulmány az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) legújabb magyar vonatkozású ítéleteit vizsgálja a büntető eljárásjoghoz kapcsolódóan. Előkérdésként felmerül, hogy miért szükséges az EJEB esetjogát és annak a hazai jogalkotásra és jogalkalmazásra gyakorolt hatását vizsgálni. Noha az EJEB „jogosan tart igényt arra, hogy alakítólag hasson a tagállamok jogrendszereire”, az „olykor számunkra szokatlan ’kontinentális esetjog’ építőköveiként" megjelenő strasbourgi döntések egyedi ügyekben születnek, és általános kötelező erővel nem rendelkeznek. A Bíróság mindig az elé terjesztett ügy egyedi körülményeit vizsgálja, és arról dönt, hogy a konkrét esetben sérültek-e az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) rendelkezései. Magát a nemzeti jogszabályt azonban az EJEB sohasem minősíti, azt in abstracto nem vizsgálja.