Keresés

Az európai nyomozási határozat, mint a büntetőeljárás hatékonyságát fokozó eszköz
26-49

A büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés egyik célkitűzése egy olyan eljárási rendszer kidolgozása, amely elősegíti a tagállami büntetőeljárások hatékonyságát, így lehetőséget teremt arra, hogy az egyik tagállamban beszerzett bizonyítási eszköz egy másik tagállamban folytatott büntetőeljárás keretében is könnyedén felhasználható legyen. Az Amszterdami Szerződés hatályba lépésétől kezdődően több olyan dokumentum is született, amelyik egy ilyen rendszer megteremtésének szükségességére hívta fel a figyelmet. Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2009-ben kiadott, a büntetőügyekben felvett bizonyítékoknak a tagállamok által másik tagállamtól történő megszerzéséről és elfogadhatóságuk biztosításáról szóló Zöld könyvében számba vette azokat a hatályos jogintézményeket, amelyek „mechanizmusokat biztosítanak a tagállamok számára ahhoz, hogy a határokon átnyúló helyzetekben elfogadható büntetőügyi bizonyítékokat gyűjtsenek, s megállapította, hogy a bizonyításfelvételt érintő uniós joganyag alapvetően két csoportra osztható. Vannak egyrészt olyan jogintézmények, amelyek kölcsönös jogsegélyre (pl.: kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezmény), másrészt pedig olyanok, amelyek a kölcsönös elismerés elvére épülnek (pl.: európai bizonyításfelvételi parancs). Valójában egyik sem teremti meg azt a mechanizmust, amellyel biztosított lenne a hatékony bizonyításfelvétel egy másik tagállamban, vagy a megszerzett bizonyítási eszközök tényleges felhasználhatósága/elfogadhatósága. E hiányosság kiküszöbölését hivatott szolgálni a 2014. április 3-án elfogadott európai nyomozási határozatról szóló irányelv. Célkitűzése – a büntetőeljárások hatékonyságának a fokozása érdekében – a bizonyításfelvétel és a bizonyítékátadás egységes, a kölcsönös elismerés elvén alapuló rendszerének megteremtése, amely a bizonyítékok minden fajtájára kiterjed, pontos végrehajtási határidőket jelöl meg, és szűk körre korlátozza a megtagadás lehetséges indokait. Az európai nyomozási határozat az alábbi jogintézmények felváltását szolgálja: a kölcsönös jogsegélyen alapuló eszközök közül a Kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyveit; a Schengeni Végrehajtási Egyezményt, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményt és kiegészítő jegyzőkönyvét, és bi-, és multilaterális megállapodásokat. A kölcsönös elismerés elvén alapuló eszközök közül az európai bizonyításfelvételi parancsról szóló kerethatározatot, valamint a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatok végrehajtásáról szóló kerethatározatot váltja fel.

219
1085
A kis értékű követelések európai eljárásának implementálása az európai unió egyes tagállamaiban
41-59

A tanulmány célja a 861/2007/ek rendelettel – a kis értékű követelések vonatkozásában – létrehozott, sui generis európai eljárás vizsgálata, melynek általános célkitűzései az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javítása, az ítéletek kölcsönös elismerése és a belső piac jobb működése, míg a specifikus céljai a kis értékű követelések érvényesítésének egyszerűsítése, ezen peres eljárások gyorsítása, és a költségek csökkentése, valamint az elismerés és végrehajtás terén a közbenső eljárások (exequatur) eltörlése. Ezen célokat részben sikerült megvalósítani, hiszen például az automatikus elismeréssel és a végrehajtási tanúsítvány kiállításával a végrehajtás kérelmezése egyszerűbbé vált. A tanulmány megvizsgálja a rendelet alkalmazását az egyes tagállamokban, az ezzel kapcsolatban felmerült jogalkalmazási kérdéseket, illetve hogy mennyiben okozott nehézséget a tagállami jogszabályok összeegyeztetése a rendelettel. Kitér azokra a szabályozási területekre, ahol a rendelet a tagállami jogra támaszkodik, ezáltal a jogalkalmazóknak a gyakorlatban együtt kell a két szabályozási szintet alkalmazni, és feltárja, hogy ez miként valósult meg. Ehhez a rendelet hatálybalépése óta eltelt hét év adatai állnak rendelkezésre. Meg kell jegyezni, hogy 2015. decemberében fogadták el a rendelet módosítását, ami 2017. július 14-től alkalmazandó.

104
223
Búcsú a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárástól
69-83

2015. január 10-én új időszámítás kezdődött az Európai Unió polgári eljárásjogában. Az igazságügyi együttműködés egyik legfontosabb jogforrását, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK rendeletet az 1215/2012/EU rendelet váltotta fel. Sok apróbb módosítás mellett a legfontosabb változtatás a végrehajthatóvá nyilvánítás vagy másképpen exequatur eljárás megszüntetése. A rendelet preambulumának 26. pontja szerint az igazságszolgáltatás működése iránt az unióban táplált kölcsönös bizalom már nemcsak a tagállamokban hozott határozatok automatikus elismerésének a feltételeit teremtette meg, hanem a végrehajtás előtti végrehajthatóvá nyilvánítás eltörlését is, ennek eredményeként egy tagállam bíróságai által hozott határozatot a végrehajtás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a címzett tagállamban hozták volna. A tanulmány, amely a rendelet hatálybalépésének az előestéjén íródott, még elsősorban a múltra figyel: feltárja a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás jogi természetét és a nemzeti joggal való kapcsolatát, valamint bemutatja a közösségi szabályok hazai alkalmazásának tíz évét. Nem feltétlenül osztja a jogirodalom lelkesedését az új szabályozás iránt, de a jövőt illetően nem bocsátkozik találgatásokba.

125
798