Keresés

Keresési eredmények

• Az éghajlatváltozás nemzetközi és regionális szintű kezelése és ennek gazdasági hatásai

  84-98

  Putnoki Zsuzsanna

  Megtekintések száma:

  320

  Az Európai Unió éghajlatváltozásra vonatkozó stratégiája szerves részét képezi a környezetvédelmi szakpolitikának, a 6. akcióprogram négy prioritási területének egyi­ke. E prioritás fő célja, hogy az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációját azon a szinten tartsa, mely nem okoz a természetes állapothoz viszonyítva többlet­változásokat a Föld légkörében. Az éghajlatváltozás fő motorja az üvegházhatás, mely ismert és természetes folyamat. Azonban az emberi tevékenységgel együtt járó folyamatok következtében az üvegházhatást okozó gázok jelenléte a Föld légkörében olyan mértékűvé vált, mely létrehozta az éghajlatváltozást. Az új, kötelező erejű, nemzetközi megállapodás az éghajlatváltozás elleni harc elengedhetetlen eszköze. Az EU szabályozása, legyen bármilyen ambiciózus és hatékony, pusztán regionális szintű szabályozásnak tekinthető, és a többi nagy kibo­csátó állam közreműködése nélkül aligha jelent elégséges megoldást. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy az EU-nak nincs további teendője, az EU maga is jelen­tős mértékben részesedik a globális kibocsátásból, így a csökkentésben is jelentős részt kell vállalnia. Ennek eszköze a vállalások szigorítása, annak lehetősége, hogy az EU a többi államtól függetlenül is szigorú célkitűzéseket fogadjon el és valósítson meg.

• A klímaváltozás emberi jogi megközelítése és az emberi jogok antropocentrizmusa

  26-42

  Jakkel Barbara

  Megtekintések száma:

  197

  Az „antropocén” korszakában élünk, amelynek lényege, hogy az emberi destruktív tevékenység olyan jelentős hatást gyakorol a Föld bolygóra, hogy az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését és az átfogó környezetszennyezést magában foglaló globális ökológiai válság legfőbb felelősévé vált. Az antropocén korszak tudományos koncepciója elkerülhetetlenné teszi, hogy a társadalmak felülbírálják azt a számtalan gazdasági- és jogintézményt, amelyet az ember és a környezet közötti kapcsolat szabályozására használnak, a környezeti etika felől érkező bírálat ugyanis az, hogy az ökológiai válság kialakulásához az antropocentrikus, az emberi érdekek kizárólagosságát hangsúlyozó szemlélet vezetett, amely a nem emberi létezőket alárendeli ezen emberi érdekeknek. Az ilyen öko- vagy biocentrikus szemléletet képviselő, a természetnek jogokat adó, vagy a biodiverzitást alkotmányos rangra emelő jogi megoldások az európai jogász szemével meglehetősen egzotikusnak tűnnek, hiszen ebben a régióban a bíróság előtt folyó klímapolitikai küzdelmek az emberi jogok szótárát felhasználva zajlanak. Ebben a tanulmányban arra szeretnék rámutatni, hogy a fenti eseteket nem egyfajta egzotikumként kell értelmezni, hanem az emberi jogokra alapozott klímavédelem egy fundamentális kihívásaként, amely a jogok nyelvét az emberin túlra is ki akarja terjeszteni, és a környezet nem emberközpontú védelmére tart igényt. Amellett fogok érvelni, hogy bár ezt a kihívást komolyan kell venni, jó indokaink vannak továbbra is az emberi jogok nyelvén kifejezni a klímaváltozással kapcsolatos igényeinket.

• A pénzügyi közvetítőrendszer a környezetvédelem szolgálatában, avagy a zöld pénzügyi megoldások

  129-140

  Nagy Zoltán

  Sereg Péter

  Megtekintések száma:

  368

  Jelen tanulmányban a pénzügyi szektor azon tevékenységeit és intézkedéseit mutatjuk be, amelyek a környezetvédelmet támogatják, és figyelemmel vannak az éghajlatváltozásra. Ennek érdekében a meglévő nemzetközi szervezetek olyan dokumentumokat fogadtak el, amelyek elősegítik a klímasemleges zöld pénzügyi megoldások fogyasztók általi használatát, illetve új nemzetközi szervezetek is alakultak kifejezetten ezzel a céllal. A legnagyobb eredményt elérő ilyen szervezet az NGFS, amely száznál is több taggal rendelkezik jelenleg. Láthatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank is számos intézkedést hozott, programot hirdetett meg a pénzügyi szektor zöldítése érdekében.

• A „zöld büntetőjog” jogelméleti aspektusai

  77-90

  Ficsor Krisztina

  Megtekintések száma:

  192

  Napjaink jogelméleti vizsgálódásainak egy hangsúlyos iránya az úgynevezett „zöld büntetőjog” által felvetett problémák feltárása. A súlyos környezeti katasztrófák, a klímaváltozás káros hatásai a büntetőjog kialakult rendszerének, fogalmi sajátosságainak átgondolását is maguk után vonják. Az Európai Unió környezeti büntetőjog fejlesztésére irányuló törekvései ellenére felmerül a kérdés, hogy a büntetőjognak környezetvédelmi funkciót is tulajdoníthatunk-e, alkalmas-e a büntetőjog a környezet védelmére. A környezeti büntetőjog európai és tagállami szintű szabályozásában az utóbbi időben ugyanis hatékonysági problémák merültek fel. Az Európai Unió új irányelvét azért kellett létrehozni, mert a korábbi nem bizonyult eredményesnek a környezetvédelmi célok elérésében. Fontos ezért azon elméleti alapokhoz visszanyúlni, amelyek koherens magyarázatot adhatnak a környezeti büntetőjog és általában a környezetjogi szabályozások eredménytelenségére, és megtalálhatják azon igazolási keretet, amely megalapozza az e normáknak való engedelmességi kötelezettséget.