Keresés

Keresési eredmények

• Reflections on the validity of exculpatory clauses in light of Section 6:152 of the Hungarian Civil Code

  9-24

  Pusztahelyi Réka

  Megtekintések száma:

  257

  A magyar Ptk. 6:152. szakasza a felelősségkizáró és korlátozó kikötések érvénytelenségének általános, a szerződési szabadság határát kijelölő abszolút jellegű minimumszabálya. Jelen tanulmányban e szabály összetett vizsgálatára törekszünk. Szükséges ugyanis a károkozás jogellenességét kizáró károsulti beleegyezés, a kockázat tudatos vállalása illetve a joglemondás (itt elsősorban a szerződésszegésből fakadó igények érvényesítéséről való lemondás) mint jognyilatkozat elemzése is. Ugyanígy vizsgáljuk e tilalom más érvénytelenségi okokkal való viszonyát, elsősorban a tisztességtelen általános szerződési feltételek tényállását.

  Section 6:152 of the Hungarian Civil Code (HCC) is an objective cap on the freedom of contract, it is an unconditional (absolute) and minimum protection to which all exculpatory clauses are subject. In this essay, this rule is examined in a wide and complex context. These exculpatory clauses are closely connected to the consent of an injured person or their  assumption of risk, or their waiver (especially waiving claims for damages) as unilateral juridical acts. The relationship between this statute and other grounds of invalidity shall also be examined, especially the connection to the invalidity rule of unfair standard contract terms.

• A Bécsi Vételi Egyezmény Tanácsadó Testületének a vevő megvizsgálási és értesítési kötelezettségének határidejével, az általános szerződési feltételekkel, valamint a kamattal kapcsolatos véleményei és a nemzeti bíróságok gyakorlata

  67-78

  Víg Zoltán

  Megtekintések száma:

  591

  A standardizációnak a gazdasági hatékonyság szempontjából egy globális világban óriási jelentősége van. Ez igaz a jogtudomány területére is, és főleg a nemzetközi kereskedelmi jogra. Ugyanakkor, nemzetközi jellege ellenére, ezen a jogterületen is meglepően kevés olyan mintatörvény vagy nemzetközi egyezmény született, amelyek megpróbálták volna egységesíteni az ide vonatkozó anyagi jogot. Ezek közül a legfontosabb az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló, Bécsben, az 1980. évi április hó 11. napján kelt Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény), melyet Magyarországon az 1987. évi 20. törvényerejű rendelet hirdetett ki. Az Egyezményt eddig 89 állam ratifikálta, ami jelentős sikernek számít.

  A gyakorlatban a legnagyobb problémát egy ilyen jellegű egyezménynél az egyes rendelkezések egységes értelmezése és alkalmazása jelenti. Az Egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése foglalkozik az egységes alkalmazás követelményével, amit némelyek úgy értelmeznek, hogy a bíróságoknak és választottbíróságoknak az Egyezmény alkalmazása során precedensként figyelembe kell venniük más nemzeti bíróságok korábbi döntéseit. Ez az álláspont annyiban problematikus, hogy a precedens rendszer a bíróságok közötti hierarchián alapszik, és ebben az esetben az egyes nemzeti bíróságok vagy választottbíróságok között ilyen nem létezik. Sajnos a szerződést kidolgozó Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (UNCITRAL) nem foglalkozik az Egyezmény gyakorlati alkalmazása során felmerülő kérdések megválaszolásával. Mivel egyre több kérdés merült fel az utóbbi évtizedekben, 2001-ben magánkezdeményezésre, elismert nemzetközi szakértők, jogtudósok létrehozták az Egyezmény Tanácsadó Testületét (CISG Advisory Council). A Testület feladatának tekinti az Egyezmény egységes értelmezésének elősegítését, és e célból tanácsadó testületi véleményeket fogalmaz meg. A gyakorlatban ezek a vélemények elősegíthetik az Egyezmény világszerte egységes alkalmazását, habár semmiféle kötőerővel sem bírnak.

  Ugyanakkor, mivel ilyen sok különböző jogrendszerben alkalmazzák, érdemes folyamatosan nyomon követni, hogy az egyes nemzeti bíróságok az Egyezmény egyes rendelkezéseit hogyan értelmezik a gyakorlatban, és hogy figyelembe veszik-e a Tanácsadó Testület véleményeit. A jogegységesítés folyamata ugyanis nem áll meg az Egyezmény elfogadásával, hanem a joggyakorlat közös mederben tartására is kiterjed, ennek pedig a legjobb módja a folyamatos „kommunikáció” biztosítása a bíróságok között, azaz az egyes nemzeti bíróságok ítéleteinek az elérhetővé tétele, elemzése. Ezt a feladatot szeretné betölteni a jelen tanulmány is, amely a különböző nemzeti bíróságoknak az utóbbi néhány évben született döntéseit, valamint az Egyezmény Tanácsadó Testületének véleményeit vizsgálja három témakörben: a vevő megvizsgálási és értesítési kötelezettségének határideje, az általános szerződési feltételek, valamint a kamat kérdése.

• Schrems III avagy mi lesz veled transzatlanti adattovábbítás? - Gondolatkísérlet az EU-USA Adatvédelmi Keretrendszer Határozat érvényességéről

  78-106

  Kis Kelemen Bence

  Megtekintések száma:

  159

  Az Amerikai Egyesült Államok és Európa egymás legfontosabb együttműködő partnerei. Ebbe természetesen beletartozik a személyes adatok továbbítására épülő gazdasági kapcsolat is. A transzatlanti adattovábbítás az elmúlt közel egy évtizedben csak folyamatos jogi bizonytalanságok között működhetett az Európai Bizottság megfelelőségi határozatainak sorozatos érvénytelenítése és az általános szerződési feltételek alkalmazhatóságának problémáira visszavezethető módon. Ezek a kihívások látszólag jelenleg megoldódtak az EU-USA Adatvédelmi Keretrendszer Határozatnak köszönhetően, azonban e bizottsági határozatot is már megtámadták, illetve várhatóan az idei évben indul egy újabb eljárás is. A tanulmány célja, hogy gondolatkísérletként elvégezze az említett határozat érvényességének vizsgálatát, amely iránymutató lehet a későbbi joggyakorlat számára, illetve előrejelzést adhat a gazdaság szereplőinek a jövőben várható fejleményekről. A dolgozat végkövetkeztetése, hogy az alapvető jogok változatlan sérelme okán az EU-USA Adatvédelmi Keretrendszer Határozat valószínűleg érvénytelen.