A főszerkesztő előszavában ismerteti az adott lapszám tartalmát, a cikkekről szóló 5-6 soros leírások formájában. A folyóiratot érintő, legújabb változások mellett itt kap helyet a hátsó borítón szereplő, latin mondás magyarázata.

A tanulmány célja bemutatni néhány olyan alapvető adatvédelmi jogi elvet, amelyek alkalmazásával megfeleltethető lehet a blokkláncban kezelt személyes adatok és azokkal végzett automatikus döntéshozatal technológiája az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete (GDPR) előírásainak. Az ilyen típusú rendszerek fejlesztése során a „beépített adatvédelem” elvére helyezi az elemzés a hangsúlyt. Feltevésem, hogy mivel a blokklánc elosztott alapú adatkezelést lehetővé tévő hálózat, ezért az abban résztvevő minden egyes csomópont adatkezelése vagy adatfeldolgozása során érvényesülnie kell bizonyos előre meghatározott, már a fejlesztés során kollektívan beépített és jelen lévő absztrakt adatkezelési mintázatoknak. A jobb megértés érdekében az emberi tudatot és annak tudatos és tudattalan tartalmakkal való „feltöltését” hoztam analógiaként. Fő célom ezáltal rávilágítani arra, hogy a blokklánc és a gépi tanuláson alapuló mesterséges intelligencia két olyan technológia, amelyek összekapcsolása alkalmas komoly automatikus döntéshozó rendszerek (ún. „elosztott MI”) fejlesztésére. Ezen elosztott MI-t használó rendszerek adatvédelmi jogi megfelelése a nagyon komoly kockázatok miatt olyan kulcskérdés, amivel – a technológia fejlődési irányait szem előtt tartva – érdemes komolyabban is foglalkozni.

Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a mesterséges intelligencia fogalma, hogyan, nyerhet értékelést a polgári jog területén. Az adott témát számos szerző vizsgálja világszerte, s sürgetik a jogi szabályozás létrehozásának megkezdését. Oka, hogy a terület napról-napra egyre gyorsabban fejlődik, ám ezzel a jog nem tud lépést tartani. Ugyanakkor az egyének védelme érdekében fontos, hogy a fogalom jogi értékelést nyerjen. Ennek első lépése lehet a definíció polgári jog általi meghatározása.

Jelen szakcikk a vízszemléletű kormányzáshoz kapcsolódik, azon belül is leginkább egy sajátosan magyar problémakörhöz. Nevezetesen az Alföldön halmozottan jelentkező káreseményekhez (árvíz, aszály és belvíz) illetve a környezeti szolgáltatások helyzetéhez. A problémakör összetettségénél fogva a megoldás maga is csak rendszerszintű lehet, és ennélfogva az integrált és adaptív vízgazdálkodás keretében képzelhető csak el. Ezen vízgazdálkodás magyar elnevezése egy, a Magyar Tudományos Akadémia keretében tevékenykedett kutatócsoport meghatározása alapján az ún. tájszemléletű vízgazdálkodás. A tájszemléletű vízgazdálkodás lehetséges megvalósítása újabban a mezőgazdasági öntözésfejlesztésnél vetődött fel. Jelen tanulmány újdonságát a nemrég elfogadott öntözéses gazdálkodásról szóló 2019. évi CXIII. törvény és annak hidrológiai, talajtani és jogtudományi szempontok alapulvételével történő értékelése adja.

A Habsburg uralkodók központosítási törekvései a bányaigazgatás területén a 18. században felerősödtek. Ezzel el kívánták érni, hogy a bányákból befolyó hasznokról a rendeket kizárva, egyedül tudjanak dönteni. Ehhez szükséges volt a rendektől elszakított hivatalnoki kar felállítása, amit a tisztviselőkre vonatkozó aprólékos szabályozással tudtak megvalósítani. A hivatalnokok jogi helyzetének bemutatása az abszolutizmus működésének feltárásához is segítséget nyújt.

A büntetéskiszabás folyamatában a terhelt személyi körülményeinek vizsgálatához hozzátartozik előéletének alapos feltárása is, vagyis annak kiderítése, hogy követett-e el korábban bűncselekményt, volt-e büntetve, amennyiben igen, akkor hányszor, mikor, milyen bűncselekmény miatt és végül, de nem utolsó sorban, hogy milyen büntetési nemre ítélték. Ezek a tényezők ugyanis nagymértékben befolyásolhatják a kiszabott büntetést, hiszen a büntetlen előéletet többnyire enyhítő körülményként veszi figyelembe a bíróság, míg a bűnismétlőkre, visszaesőkre, mint a társadalomra fokozott veszélyt jelentő elkövetőkre, szigorúbb büntetőjogi szabályok vonatkoznak. Az elmúlt néhány évtized hazai büntetőjogi szakirodalma meglehetősen szűkölködik az elkövető előéletének alaposabb vizsgálatát végző tanulmányokban. Ezért írásommal és kutatásommal a szakirodalom ebbéli adósságait is szeretném törleszteni, azzal, hogy ezúttal az elkövető előéletét, mint büntetéskiszabási szempontot vizsgálom. Célom, hogy bemutassam a hatályos jogszabályi környezeten túl az elkövető előélete kapcsán kialakult és követett bírói gyakorlatot és annak esetleges anomáliáira is felhívjam a figyelmet.

Napjainkra meghaladottá vált az a nézet, hogy a bírák csak jogszolgáltatást végeznének. Alapvető elvárás, hogy a „jó bíró” számtalan olyan készséggel, képességgel rendelkezzen, amelyek megszerzéséhez és fejlesztéséhez nem a jogtudomány nyújt majd segítséget. Ha elfogadjuk, hogy „a bírák is emberek,” el kell fogadnunk azt is, hogy elméjükre és döntéshozatali folyamataikra is az általánosan elfogadott tudományos törvényszerűségek vonatkoznak. A kognitív tudományok robbanásszerűen felkapott eredményei kevésbé ismertek hazánkban, pedig ezek segítségével az ítélkezés szubjektív elemei tovább csökkenthetők, a tudatosság pedig pontosabb döntések meghozatalához vezethet.

Concha Győző 1895-ben megjelent Politika című írása az alkotmányjogi problémák megértése szempontjából rendkívül fontos munka. Ezért indokolt megvizsgálni államelméletének azon alkotmánytani vonatkozású fogalomhasználati sajátosságait, amelyek segítségével megismerhetővé válik gondolkodása az államok alkotmányáról, az alkotmányosság állam- és jogtudományi jelentőségéről. A tanulmány célja, hogy bemutassa, a magyar jogtörténet egyik legjelentősebb időszakában élt és tevékenykedett neves jogtudós milyen rendszeres eszme- és filozófiatörténeti kategóriákon, megközelítéseken keresztül modellezi a modern államok alkotmányát, államszervezetét, azok alkotmányos berendezkedését, a szuverenitás fogalmát, annak gyakorlati jelentőségét, megnyilvánulásait, és korlátozásának módjait. Ennek érdekében a szöveg Concha megállapításait összeveti az őt megelőző államelméleti gondolkodók tematikus szempontból egyező felvetéseivel, az alkotmánytan időtlen probléma-köreivel, valamint kortársai, illetve az őt követő eszmetörténeti, illetve állam- és jogtudományi irányzatok és azok jeles képviselőinek megállapításaival. A kutatás eredménye Concha szóhasználatának és alkotmányelméleti értekezéseinek mai nyelvezetünk szerinti értelmezése, alkotmányelméleti koncepciójának bemutatása és értékelése.

Habár a tengeri kalózkodás a legrégebbi, tengeren elkövetett bűncselekmény, még mind a mai napig jelen van, és komoly veszélyforrásnak számít. Amellett, hogy emberi életeket is veszélyeztet, károkat okoz a nemzetközi kereskedelemnek is. A deliktummal szembeni fellépés egyik legfontosabb elemei azok a nemzetközi egyezmények, amelyek meghatározzák annak fogalmát, tipikus elkövetési magatartásait, valamint eljárási rendelkezéseket is tartalmaznak a kalózkodás visszaszorítása érdekében. Jelenleg ezt a nemzetközi jogban két egyezmény biztosítja, amelyek számos kérdést megfelelően szabályoznak, azonban hiányosságokkal is küzdenek. Tanulmányomban e két szerződés kalózkodásra vonatkozó rendelkezéseit vizsgálom.

A tanulmányban a szerző a Kúria egyik ítéletének elemzésére vállalkozik, amelyben előremutató bírói jogértelmezés érhető tetten a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos tényfeltárási kötelezettség vonatkozásában. A részletek megvilágítása érdekében a szerző felvázolja a felszín alatti vizekkel kapcsolatos szabályozási főbb elemeit. Nemcsak a nemzeti szintű szabályokat ismerteti, hanem az Európai Unió jogalkotási aktusait is. Az eset részletes bemutatása alapján néhány konklúzió megfogalmazására kerül sor.

A Magyarországon is viszonylag ismert és nagy népszerűségnek örvendő Richard Susskind új könyve „Online courts and the future of justice” címmel 2019 novemberében jelent meg az Oxford University Press gondozásában. A szerző korábbi könyveiben is meglehetősen radikálisan érvelt a jogi szolgáltatások átszervezésének szükségessége mellett, és új művében is ezt az attitűdöt képviseli. Susskind ezúttal a bíróságok működésének átalakítása mellett kardoskodik, és ad alternatívát arra, hogy szerinte milyen módon és módszerekkel kellene átalakítani a több évszázados bírósági rendszerünket annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás minél több ember számára legyen valóban elérhető. Címéből is látható módon a szerző legfontosabb koncepciója az online bíróságok megvalósítása, ami a világméretű koronavírus járvány közepén egyre inkább valóssággá válik, ebből a perspektívából pedig Susskind elképzelését akár látnokinak is nevezhetjük.