Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindennapi életünkben a családnak kiemelkedő szerepe van. Ezért jelen tanulmány hét közép-európai ország tekintetében vizsgálja a család védelmének alkotmányjogi, valamint családjogi alapjait. Bemutatásra kerül többek között a családjogi szabályozás jellege, a család és a házasság fogalmi megközelítése, valamint, hogy hogyan alakul a házasságon kívüli párkapcsolati formák – úgy, mint a de facto élettársi kapcsolat és a bejegyzett élettársi kapcsolat – védelme, továbbá a gyermekek jogállása a vizsgált országokban.

A büntetőbírósági tárgyalások száma folyamatosan csökken, mivel a hazai jogalkotó számos olyan jogintézményt vezetett be, amelyek célja a büntetőügyek bírósági útról történő elterelése, illetőleg a vádemelés mellőzése. Ennek ellenére mindig lesznek olyan bűncselekmények, amelyek elbírálása nem mellőzheti a közvetlen bírói vizsgálaton alapuló felelősségre vonást. A tárgyalás kétségtelenül a büntetőeljárás „tetőpontja”, hiszen itt valósul meg maradéktalanul a kontradiktórius eljárás, a védőnek és a vádhatóságnak itt nyílik lehetősége arra, hogy tény- és jogkérdésekben, egymás személyes jelenlétében véleményt formáljon. A büntetőeljárási törvény módosítása számos kérdést felvetett, így például azt, hogy a közeljövőben valójában ki irányítsa a bírósági eljárásban felvett bizonyítást, illetőleg milyen eljárási alapjogokat biztosítsanak az eljárás résztvevőinek. E tanulmányomban elsősorban ezekre a kérdésekre kívánok reflektálni, az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány döntésének alapulvételével.

A tanulmány körbejárja az okos szerződésekkel összefüggésben felmerülő kérdéseket, hangsúlyt fektetve a blokklánc-technológia adta lehetőségekre. Az alkalmazott fő kutatási módszer a témában született releváns hazai, illetve külföldi források, úgy, mint tanulmányok, jogszabályok vizsgálata, valamint egy gondolatkísérlet végig futtatása, abban a tekintetben, hogy miképp is lehetne az okos szerződéseket, valamint a blokklánc technológiát a hazai közigazgatásban alkalmazni, fókuszba helyezve az ingatlan-nyilvántartási eljárást.

A tanulmány a magyar közigazgatási hatósági eljárás digitális átalakulását és az automatizáció előretörését vizsgálja. A tanulmány statisztikai adatok alapján rávilágít arra, hogy a digitális közigazgatási eljárás kapcsán elsősorban az ügyfélfókuszú szolgáltatások fontossága jelenik meg mint a digitális közigazgatás mércéje. Az elektronikus kapcsolattartási lehetőségek, az online tájékoztatás és az elektronikus kérelmek benyújtása dominálja a digitalizációt, nem pedig az eljárások teljes automatizációja. A tanulmány középpontjában a digitális hatósági eljárás világa áll abból a szempontból, hogy az az ügyfél számára ez miben nyilvánul meg elsősorban: amikor információigényét szeretné kielégíteni a hatóságokkal való kapcsolatfelvétel módját és az eljárás megindítását tekintve, meg tudja-e indítani az eljárást; ez a rész a jogi alapok mellett elsősorban a lehetőségekre fókuszál. Ezt követően pedig azt járta körbe, hogy az érdemi döntés meghozatalára vonatkozó digitális megoldások (automatizáció) az ügyfél szemszögéből nézve milyen következményekkel jár; a tanulmány ezen része így inkább a folyamatok normatív oldalára koncentrál, és végül ezt elemzi. Megállapítja, hogy az automatikus döntéshozatal főként a közhiteles hatósági nyilvántartásokra épülő regisztratív aktusok és határozat jellegű okiratokban testet öltő döntések terepe, de már vannak példák arra, is, hogy a döntéshozatali mechanizmus automatizálása megjelenik a tények előállítása kapcsán is. Bár az összetettebb automatizmus még csak a szárnyait bontogatja, az elmúlt évek gyors technikai fejlődése és újdonságai kapcsán a jogrendszernek lépést kell tartani a digitalizációval, és nem megadni magát neki.

Az elmúlt években világszerte számos olyan bírósági és alkotmánybírósági döntés született, amely a pandémia során bevezetett alapjog-korlátozó intézkedések – ideértve a kötelező védőoltásokat is – jogszerűsége, illetve alkotmányossága tárgyában foglalt állást.  Olaszország – Ausztriát nem számítva – minden más európai országnál szélesebb körben írta elő az oltási kötelezettséget. Ráadásul az oltások felvételének hiányában a polgárok mindennapi életvitele olyan mértékben lehetetlenült el, hogy egyes szerzők már egyenesen de facto kötelező oltásról írtak. Az olasz alkotmánybíróság 2022. decemberében három határozatban bírálta el a kötelező oltások ellen irányuló beadványokat. Jelen tanulmány a jogszabályi környezet felvázolását és a kötelező Covid-oltásokkal kapcsolatos szakmai álláspontok ütköztetését követően ezen határozatok vizsgálatára vállalkozik, arra fókuszálva, hogy a testület milyen érvek mentén látta igazolhatónak a vakcinák felvételére kötelezést.

Az Európai Bíróság által kialakított joggyakorlat a következetesség és jogbiztonság megteremtésére irányul az európai uniós térbeli védjegyek lajstromozására vonatkozóan. A joggyakorlat szoros kölcsönhatásban áll védjegyreform által bevezetett jogszabálymódosításokkal, amelyek célja rugalmasabbá és átláthatóbbá tenni az európai uniós védjegyek lajstromozási eljárását, az Európai Bíróság jogértelmező és jogfejlesztő tevékenységének köszönhetően. A térbeli védjegyek értelmezésének és lajstromozásának problematikája fontos helyet foglal el a védjegyekre vonatkozó európai uniós joggyakorlatban, mivel ez a védjegykategória a legnépszerűbb a nem hagyományos védjegyek közül, amelyek lajstromozására a védjegyreform jogi keretet biztosít, ugyanakkor átfedést mutat más szellemi tulajdonjogi oltalmi formákkal.

A tanulmány bemutatja a költségvetési kondicionalitás szabályozásának kialakulását, céljait és eszközrendszerét. A szerző részletesen elemzi a jogállamisági követelményekkel összefüggő hatályos szabályrendszer elemeit, valamint az Európai Unió Bíróságának a témában született releváns ítéleteit. A tanulmány rámutat arra, hogy a költségvetési kondicionalitási rendelet nem általában a jogállamiság védelmének eszköze, hanem alapvető rendeltetése az EU költségvetésének védelme a jogállamiság elvéből követelmények érvényre juttatása által keresztül.

A deepfake olyan videó, hang vagy egyéb tartalom (pl. kép), amely teljesen vagy részben kitalált, vagy egy meglévő, valós tartalom manipulálásával jött létre. Ahogyan az álhírek (fake news) megkérdőjelezik a valós hírek hitelességét, a mélyhamisítás (deepfake) is megkérdőjelezi a valós tartalmak valódiságát. Ugyanakkor a deepfake-nek a sokszor hangoztatott veszélyei mellett számos előnye is van. A tanulmány a deepfake történeti áttekintését követően ezeket az előnyöket és veszélyeket ismerteti, majd a deepfake észlelésére szolgáló eszközök bemutatását követően kitér a lehetséges jogi válaszlépésekre.

A foglalkoztatási rendszer egyik leglátványosabb változásaként az utóbbi években számos korábbi közalkalmazott státuszát elvesztve vagy a versenyszférát jellemző munkaviszonyba, vagy pedig újonnan alkotott jogállási törvények hatálya alá került. Az egymást követő reformokkal kiürülő Kjt. hatálya alá így már csak néhány foglalkoztatotti csoport tartozik, nem meglepő tehát a törvény és az önálló közalkalmazotti jogállás jövőbeli létjogosultságának megkérdőjeleződése. De milyen tényezők vezettek a Kjt. fokozatos, majd az utóbbi években felgyorsuló hatályvesztéséhez? A közalkalmazottak „eltűnése” a jogfejlődésből racionálisan következő belső folyamatok vagy ettől független gazdasági-politikai megfontolások eredménye? Milyen szerepet töltött be eredetileg a Kjt. a foglalkoztatási jogviszonyok rendszerében, és hogyan értelmezhető a hatálykiürülés nemzetközi és történeti kontextusban? A tanulmány szerint e folyamat nem a jogdogmatikai fejlődés elkerülhetetlen következménye, hanem sokkal inkább eredménye a humán-közszolgáltatásnyújtók egységes jogállásának felszámolására irányuló jogalkotói törekvésnek. A magyar szabályozás sem kivétel ily módon a neoliberális és a neoweberiánus trendek alól, miközben erodálódnak a közalkalmazottakat korábban megillető komparatív előnyök, a szabályozás pedig rendkívül széttöredezetté válik.

Jóllehet a bűn(cselekmények) üldözése az emberi közösség létrejöttével egyidős, mégis, a nyomozás mai értelemben vett „tudománya”, azaz a kriminalisztika csak a XIX. században jelent meg, Magyarországon pedig az első átfogó kriminalisztikával (azaz a nyomozás tudományával) foglalkozó egyetemi jegyzet 1965-ben került kiadásra. Az azóta eltelt mintegy 60 évben, köszönhetően a természettudományos és technikai ismeretek robbanásszerű fejlődésének, a kriminalisztika tudománya is gyökeres változáson ment keresztül. A Fenyvesi Csaba, Herke Csongor és Tremmel Flórián szerkesztésében 2022-ben megjelent Kriminalisztika tankönyv átfogó jelleggel mutatja be a kriminalisztika fogalmi kérdéseit, a krimimáltechnika és a krimináltaktika legfontosabb elemeit. A könyv az egyetemi oktatásbeli hiánypótló jellege mellett valós képet ad a kriminalisztika jelenéről és lehetséges jövőjéről egyaránt nem titkoltan azzal a céllal, hogy a hazai jogászképzésben a kriminalisztika tantárgy anyagát egységesítse. A debreceni jogi oktatásban például mintegy negyed évszázad után váltja Bíró Gyula többször átdolgozott tankönyvét. A recenzió a könyv kriminalisztikában betöltött jelentőségét járja körül, egyes konkrét intézmények alapulvételével.