A tanulmány a szenvedélybetegek testvéreivel foglalkozik. A szakirodalmi áttekintés alapján a szenvedélybetegek szüleiről, párjukról sok kutatás készült, testvéreikről viszont kevés. A tanulmány célja ennek a hiánynak a pótlása. A kutatás során a Kék Pont Alapítvány szerhasználók testvérei számára szervezett csoportjából öt, továbbá egy, nem csoporttag testvérrel készítettem félig strukturált interjút. Az interjúkat irányított tematikus elemzéssel dolgoztam fel.

Eredmények: a testvérek családon belüli kapcsolatait negatívan befolyásolja hozzátartozójuk szerhasználata. A testvérek a droghasználatot minden esetben jóval előbb tudják, mint a szülők. Túlzott felelősséget vállalnak szerhasználó hozzátartozójuk megmentéséért. A testvérek iskolai, munkahelyi teljesítményét, mindennapi helytállását kedvezőtlenül befolyásolta hozzátartozójuk szerfüggősége.

Következtetések: fel kívánom hívni a szakemberek és a szülők figyelmét arra, hogy a nem szerhasználó testvérek számára is nyújtsanak segítséget.

A kutatás témája a házi segítségnyújtás iránti igények időbeli eloszlásának feltérképezése, különös tekintettel az általános szolgáltatási időn (hétköznap, 8–16 óra) túli időszakokban, továbbá, hogy leírja az igényeket befolyásoló tényezőket, és beazonosítsa a munkaidőn túlnyúló időszakokra jellemző tevékenységi igényeket.

A kutatás 103 fős mintán, egy intézmény ellátotti körében, önkéntesen kitöltött, anonim kérdőívekkel került felvételre. A kérdőívek értékelése 5 kutatási kérdés, illetve 7 hipotézis mentén történt. A házi segítségnyújtás iránti keresletben egyértelműen leírható volt az igények időbeli változása napi és heti időrendben, meghatározható volt az egyes tevékenységek iránti igény is. Az adatok alapján szükségesnek mondható az általános szolgáltatási idő keretein kívüli szolgáltatás biztosítása. A gondozási szükségletet feltételezetten befolyásoló háttérváltozók esetében jelentős igénybevételt befolyásoló hatást nem sikerült kimutatni, e téren további kutatásra van szükség.

Írásunk célja vitaindító módon reflektálni a szociális munka válságára, a szociális munka mint fogalom, módszer kiüresedett használatára, az elméleti és a gyakorlati közeg távolságára és a mindennapi munka eszköztelenségére.

Véleményünket és tapasztalatainkat két jelentős összeggel támogatott, a lakhatási szegénység csökkentését célzó programon keresztül szemléltetjük, melyekben kiemelt programelem a szociális munka.

Katz Katalin a jeruzsálemi Héber Egyetem szociális munkás és szociálpolitikai szakán végzett, évtizedeken át dolgozott szociális munkásként, családsegítőként, szupervízorként, dolgozott lelki beteg gyermekekkel, drogfüggőkkel. 1987 óta a Héber Egyetemen tanít, egyik fő kutatási területe a személyes és kollektív emlékezet. Az ELTE TáTK szociális munka MA és szupervízor szakirányú továbbképzés meghatározó alapja. Katz Katalin 2019. szeptember 28-án az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszéke Tanszéki Csütörtök c. rendezvénysorozatának keretében tartott előadást Szociális munka, mint hivatásrend címmel.

Amikor Katit erre a témára felkértük, a hivatásrend alatt a professzionális keretrendszert értettük.  Az elmúlt években látható, ahogy kifeszül a kerete a szakmának, klienscsoportok rekesztődnek ki és a szociális munka önmagába záródik (roskad) és mindez leképeződik a napi működésben. Közpolitikai diskurzus nem igen van. Erről gondolnia kell a képzőknek, terephelyeknek, felelősségünk a diákok felé, hogy nem szolgálhatjuk ki a torz társadalmi valóságot. De mi a mozgástér? Mibe kapaszkodhatunk? Mik a valid értékek? Erről szerettünk volna tanulni.