Keresés

Keresési eredmények

• 7 év – A legfontosabb változás A BAGázs Közhasznú Egyesület közösségi munkájának hatása a bagi szegregátumban

  Aczél Zsófia

  Megtekintések száma:

  162

  A bagi szegregátumban a BAGázs Közhasznú Egyesület 7 éve folytat közösségi munkát. A tanulmány a közösségépítés folyamatának mérföldköveit és az eddigi munka hatását mutatja be. A hatásmérésben, A legfontosabb változás módszertanát követve, elsősorban az érintettek elbeszéléseire, én-történeteire épül az interpretáció, így a változástörténetek bemutatása is. A szakmai közlés célja mindezeken túl a settlement típusú szervezetek szakmai, módszertani támogatása, melynek keretében esetleg éppen ebben az írásban találnak majd válaszokat arra, hogy a közösségi munkának vajon milyen speciális nehézségei vagy éppen lehetőségei vannak egy szegregált telepen.

• A szociális szolgáltatások hatásosságát és hatékonyságát érintő néhány kérdés

  Kürthy Ákos

  Megtekintések száma:

  127

  A dolgozat a szociális szolgáltatások hatásosságát, illetve hatékonyságát, és az ehhez kapcsolódó fogalmakat és kérdéseket kívánja vizsgálni, különös tekintettel azok szolgáltatásszervezésben betöltött szerepére. Először is kísérletet tesz a hasonló értelmű fogalmak tisztázására, többek közt a minőségi és a kimeneti fogalmakat alapul véve. Aztán a hatékonyságot és hatásosságot előtérbe helyező történelmi gyökereket tekinti át, majd a kifejezetten a szociális munka területén zajlott kutatásokat veszi górcső alá, áthaladva a kapcsolódó fogalmakon, mint a menedzserizmusnak nevezett irányzat – majd a későbbiekben az abból fakadó minőségmenedzsment −, illetve a bizonyítékokon alapuló gyakorlat. A továbbiakban a témához kapcsolódó alapvető mutatók kerülnek bemutatásra, kitérve a szociális munka mérhetőségére, és hogy kiértékelésekor milyen mutatókkal határozható meg. A dolgozat vége felé a szolgáltatástervezés és -szervezés és a hatékonyság/hatásosság kapcsolatáról, valamint az ebből a szempontból releváns fogalmakról esik szó.

• Kivonuló, zsugorodó vagy gondoskodó állam? A szociális törvény parlamenti vitájának elemzése a gondozási etika normatív szűrőjén keresztül

  Vida Anikó

  Megtekintések száma:

  14

  A szociális törvény 2022-es módosítása a korábbinál szigorúbb formában törvénybe foglalta az öngondoskodás elvét, azaz kimondta, hogy „Mindenki felelős önmagáért.” A Parlament elé kerülő törvényjavaslat eredeti megfogalmazása még ennél is egyértelműbben és élesebben deklarálta, hogy „Az egyén szociális biztonságáért elsősorban önmaga felelős.” A szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakmai szervezetek, valamint a független sajtó és az ellenzéki pártok a törvénymódosítást egyértelműen az állam kivonulásaként értelmezték, míg a törvényjavaslatot benyújtó kormánypárt leginkább a szubszidiaritás elvére hivatkozott. Mindeközben az elmúlt néhány évben a szociálpolitika, a szociális kezdetű professziók egyre inkább kiszorulnak az állami hivatalos szóhasználatból, és helyüket a gondoskodáspolitika vette, illetve veszi át. Jelen tanulmány a törvénymódosítás parlamenti vitájának elemzésével elsősorban a jogalkotás normatív keretének (problémadefiníció, deklarált értékek és ideológiák, az állami szerepvállalásra és az emberi természetre vonatkozó elképzelések) beazonosítására és értékelésére tesz kísérletet. Az elemzés emellett kiemelt figyelmet fordít a jogalkotók által használt „gondoskodáspolitika” és az ellenzéki képviselők felszólalásaiban megjelenő „hagyományos” szociálpolitika jelentéstartományainak feltárására. Az elemzés módszeréül ezért egy olyan normatív dokumentumelemzési módszert választottam, amely a gondoskodási etikai értékein és politikafilozófiai előfeltevésein alapul. A tanulmány három részből áll. Először összefoglalom a gondoskodási etikát meghatározó értékeket és bemutatom a Trace-nek nevezett dokumentumelemzési módszert. Ezután következik a törvény parlamenti vitájának elemzése, végül a normatív keret értékelése.

• Tapolcai szervezetek és szakembereik fejlődési lehetőségei az interprofesszionális kooperációban

  Labovszky Tamara

  Kóbor Krisztina

  Megtekintések száma:

  329

  2018–2020 közötti időszakban Tapolca városában két szervezet is (Szociális és Egészségügyi Alapellátási Intézet, illetve a Baptista Szeretetszolgálat Országos Szociális Segítő Központ) mentálhigiénés szemléletű, prevenciós jellegű, szenvedélybetegségek megelőzését célzó programokat indított. Jelen tanulmányban a fókusz a programok apropóján létrejött együttműködéseken, illetve a szakemberek motiváltságán van, a programokba való bekapcsolódás szempontjából. Alapkérdést jelent, hogy a szociális szakemberekre, az általuk nyújtott szolgáltatásokra (főként a szociális munkára) a kialakult együttműködések milyen hatást gyakorolnak a továbbiakban. Az eredmények kiértékelésében bebizonyosodott, hogy a jelenlévő társadalmi problémákra történő reagálás minden szektor számára fontos, ezt közös ügyként lehet megfogalmazni. A programok által megismert új technikákban lehetőséget látnak a szakemberek a kezelésre, ez szintén alapja lehet a közös munkának. Elmondható tehát, hogy a városban jelen van az interprofesszionális együttműködés, mely erős alapja az interdiszciplináris szakmaiság kiépítésének. Azonban a programokba alapvetően a szociális és az oktatási terület kapcsolódott be, ezért még nem beszélhetünk városi szinten az interdiszciplináris együttműködés teljes mértékű előmozdításáról.

• A legfontosabb változás – The Most Significant Change

  Vályi Réka

  Megtekintések száma:

  109

  A civil szervezetek számára egyre nyilvánvalóbb, hogy programjaik társadalmi hatásának a mérése nem pusztán a projekt el/beszámolási kötelezettség miatt elengedhetetlen, de a szervezet profiljához és programjaihoz jól illeszkedő, megválasztott mérési módszer a kommunikációs, sőt a szakmai munka egyik fontos alappillére is lehet. A cikk egy olyan kísérletről számol be, amely a hatásmérő és értékelő módszerek találkozási pontján egy új típusú megközelítésbe helyezi a programok megélésének, tartalmának a tapasztalatait.

  „A legfontosabb változás” részvételi módszertan közvetlenül az érintettek megélését, szubjektív tapasztalatát veszi alapul, nem egy előre megjelölt, a monitorozó vagy a kutató „külső” logikája és útvonala mentén vezeti a történeteket, az indikátorok nem kívülről meghatározott zárt kategóriák, sokkal inkább a történetmesélés szabadságával az érintettek megéléseire és tapasztalataira épülnek.