A tanulmány célja a szociális munka alapszakos hallgatók munkaerőpiacon való elhelyezkedésének a helyzetfelmérése, a szociális munka BA típusú alapképzések fejlesztésének érdekében. A kutatás kvantitatív adatokon, 196 végzett hallgató kérdőívre kapott válaszán alapszik. Az adatgyűjtésre három intézményben került sor: a romániai Partium Keresztény Egyetemen, a magyarországi Pécsi Tudományegyetemen és a szintén magyarországi Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán. Az eredmények szerint a legtöbb szakember önmagát jól felkészültnek tartja, viszont a szakmai kihívások leküzdésében néhány ismeret és készség tekintetében hiányosságaik vannak, mint például az idegen nyelv ismerete, pénzügyi ismeretek, projektmenedzsment, pályázatírás, kutatásmódszertan és a társadalmi folyamatok megértése. Az adatok arra világítottak rá, hogy az egyetemi képzésnek nagyobb hangsúlyt kellene fektetni ezekre a területekre. A szakemberek többsége bár elégedett az egyetemi képzéssel, de jelentős a közepes értékelést adók részaránya is. Megállapítást nyert, hogy az egyetemi évek alatt szerzett ismeretek és tudás kapcsolata a munkahelyi elégedettséggel nem áll szignifikáns kapcsolatban, bizonyos ismeretek és készségek utólag pótolhatók.

Közel tíz éve dolgozom szociális munkásként pszichiátriai betegséggel élőkkel, így az alapjövedelem kérdését igyekszem összekötni egyrészt ennek a társadalmi csoportnak a helyzetével, foglalkoztatási esélyeivel, ellátásaival, másrészt a szolgáltatásokkal, illetve a szociális munkával. Szociális munkásként szakirodalmi források és nem számítások alapján írok az alapjövedelemről. Nem a szokásos módon – az ismert pró és kontra érveket sorolva, illetve ütköztetve – nyúlok a témához, hanem azt vizsgálom, hogy mit jelenthet ez egy hátrányos helyzetű társadalmi csoport – ez esetben a mentális betegséggel élők – életének jobbá tétele szempontjából.

A tanulmányban arról írok, hogy képes lenne-e az alapjövedelem, mint egy utópisztikus elképzelés, érzékelhetően fellazítani a bebetonozott stigmákat. A pszichiátriai betegséggel élők főbb jellemzőit, társadalmi megítélésüket, foglalkoztatási esélyeiket és pénzbeni ellátásaikat négy esettel illusztrálom. Majd a második részben az alapjövedelem koncepcióit, elemeit összegzem, illetve azt, hogy az alapjövedelem bevezetése milyen lehetséges következményekkel járna a pszichiátriai betegséggel élőkre. Továbbá vizsgálom az alapjövedelem és a szolgáltatások kérdéskörét, valamint a szociális munka szerepét is. 

A tanulmány célja a családsegítő- és gyermekjóléti alapszolgáltatás keretében működő mediációs szolgáltatások szervezése során megfogalmazódó dilemmák és kihívások felvázolása. A kutatás során 62 mediátort kérdeztünk meg fókuszcsoportos módszerrel, összesen hat csoportban. A vizsgálatban résztvevő szakemberek többsége kettő vagy több szakmai szerepben van az intézményben, a leggyakoribb feladatkörök a mediátori szerep mellett az esetmenedzser, a családsegítő és a vezető, melyek között többen szerepkonfliktust élnek meg. A semlegességet és pártatlanságot sokan említették a mediátor jellemzőiként, azonban a gyakorlat során megjelenő „effektív” mediációs stílus ezt akadályozhatja. A magas színvonalú szolgáltatás érdekében javasoljuk a mediációs tevékenységet folytató kollegák szakmai szerepeinek redukálását, valamint a mediátorok szakmai támogatásának megszervezését helyi, de inkább regionális szinten.

Jelen tanulmány a Bázelben élő magyar hajléktalanok életkörülményeinek bemutatásával, valamint az anyaországból való elvándorlás okaival és a kezdeti elvárások teljesülésével foglalkozik. Az írás alapjául szolgáló kutatás félig strukturált ügyfélinterjúkon és szakértői interjúkon, valamint a szociális intézményekben végzett részt vevő megfigyelésen keresztül mutatja be a városban élő magyar hajléktalanok életét. A felmérés eredményei feltárják, hogy a vizsgált hajléktalan közösség meglehetősen heterogén, a tagok életkorát, előéletét és aktuális életkörülményeit figyelembe véve. A közös nyelv és kulturális sajátosságok mégis viszonylag erős köteléket teremtenek a közösségen belül, a különbségek ellenére is. Noha Bázel nem kifejezetten elsődleges kivándorlási célpont, a lakosság és a hatóságok hajléktalanokkal szembeni elfogadása, toleranciája, valamint a viszonylag kedvező életlehetőségek nagyszámú magyar és más kelet-európai bevándorlót vonzanak a városba. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a jobb életre és munkaszerzésre irányuló kezdeti elvárások többnyire nem teljesülnek, a megkérdezett személyek többsége tartósan megrekedt a hajléktalanságban.

Kívülálló elemzők gyakran jellemzik régiónk (Kelet-Európa vagy Közép-Kelet-Európa) országait együttes egészként. Ilyen megközelítések tapasztalhatóak nemcsak gazdasági és politikai témakörökben, hanem társadalmi vonatkozásban is. A vidék sajátosságait jobban ismerő helyi szakértők viszont érzékelik azokat az árnyalatokat és különbségeket, amelyek sajátos jellemzőivé váltak egy-egy országnak. Jelen írás a romániai szociális munka történelmi és társadalmi kontextusát kívánja feltárni, melyek meghatározzák a szakma jelenlegi helyét és szerepét. Nyilvánvaló, hogy a szakma hosszú fejlődési útvonalat tett meg az utóbbi három évtizedben, amióta gyakorlatilag újjászületett, de ahogyan a záró részben is hangsúlyozódik, sok szervezési gond vár még megoldásra.