In memoriam Darvas Ágnes (1953 – 2025)
A lapszám elején emlékezünk. Darvas Ágnes, vagy ahogyan sokan ismertük Ági, folyóiratunk szerkesztőbizottságának alapító tagja volt. Barátok, tanítványok, kollégák küldtek emlékeket, történeteket és fotókat, amelyeket közreadunk. Ági publikációi közül egy gyermekszegénység témában készült, 2015-ben megjelent írást választottunk újra közlésre.
Minden emlékezés felidézi az érzést, a kapcsolatot, a helyet, a történetet. Ezekből adunk át egy csokorra valót. Bízunk abban, hogy Ági emléke tovább él a tanítványokban és mindazokban, akik ismerték és szerették őt.

Van, akinek a hiánya nem egyetlen intézményben vagy szakmai közegben érezhető, hanem sok, egymással összefonódó térben egyszerre, és Darvas Ágnes, Ági ilyen ember volt. Én is így emlékezem rá, hiszen szakmai munkánk több közegben és több ponton találkozott. Gondolkodó szociológus szakember volt, aki nemcsak elemzett és javasolt, hanem jelen volt, figyelt, és következetesen a gyerekek oldalán állt. Darvas Ágnes távozása nemcsak veszteség, hanem fájdalmas emlékeztető is arra, mennyire ritka az a szakmai és emberi minőség, amelyet ő képviselt.

A gyerekszegénység az elmúlt időszakban meghatározó témájává vált a hazai sajtónak éppen úgy, mint a hazai és külföldi, nemzetközi szakmai és politikaformáló szakirodalomnak. Az utóbbi területen ez jóval hosszabb múltra tekinthet már vissza. Évtizedek óta záporoznak a tények, a tudományos tapasztalatok és eredmények arra vonatkozóan, hogy miért kell kitüntetett, ha úgy tetszik privilegizált elsőbbséget adni a gyerekekre irányuló közpolitikáknak. Mindezek a tények és az azok alapján leírható beavatkozási szükségletek nem csupán morális tételezésekhez vezetnek el — a gyermeki jogokat sérti a nélkülözésben töltött gyermekkor -, hanem azt is alátámasztják, hogy minden társadalom elsődleges érdeke a gyerekekbe, a gyerekkorba történő beruházás - a jövő záloga a gyerek.

-

A tanulmány arra keresi a választ, hogy vajon a hajléktalan élethelyzetben lévő emberek körében melyek azok a főbb jellemzők, amelyek a gyermekvédelemből a hajléktalanságba sodródott volt állami gondozottakat megkülönböztetik hajléktalan sorstársaiktól. Az elemzés során a hátrányok és megfosztottságok többszörös halmozódása miatt különös figyelem irányul a volt állami gondozott roma nőkre. A tanulmány arra is keresi a választ, hogy melyek azok a főbb jellemzők, amelyek a gyermekvédelem részeként működő családok átmeneti otthonaiban gyermekeikkel együtt élő otthontalan felnőtteket megkülönböztetik a felnőttvédelem keretében működő hajléktalanellátást igénybe vevő hajléktalan társaiktól.  
A vizsgálat a – több ezer megkérdezettre irányuló - évente lebonyolított ún. Február harmadika országos hajléktalan adatfelvétel adatainak elemzésén keresztül keresi a feltett kérdésekre a válaszokat. A számok nyelvén, az egyszerű statisztikai elemzésen keresztül is láthatóvá válnak azok a főbb (részben születéskori) meghatározottságok, melyek a társadalom és a nagy rendszerek működésén keresztül halmozott hátrányokká szerveződnek – s ennek következtében megnövelik az esélyét annak, hogy valaki a „gyermekvédelminek” nevezett rendszerből előbb vagy utóbb az általunk itt „felnőttvédelminek” titulált rendszerben köt ki, majd gyereke sorsszerűen ugyanezt az utat járja be.

A tanulmány a hajléktalanságban élő emberek helyzetét a szociális biztonságon belül Amartya Sen képességalapú (capability approach) megközelítésének fogalma köré építi. Az elemzett adatbázis a 2023. évi „Február Harmadika” országos hajléktalan adatfelvétel, amely során összesen 7362 hajléktalan élethelyzetben lévő embert kérdeztek meg. Az adatfelvétel elemzése a hajléktalanságban élő emberek főbb demográfiai (életkor) és társadalmi (jövedelem, munkaképesség, egészségi állapot, hajléktalanná válás okai, lakhatás biztonsága) jellemzőit, valamint a 2023. évi recesszió hatásai mutatja be.  Az adatelemzés – főként többváltozós társadalomstatisztikai módszereket alkalmazva – egyik eredménye, hogy rávilágított néhány, a felvétel adatai között feszülő ellentmondásra. A paradoxonok megértésén keresztül megállapítható, hogy egyrészt az erőforrásoktól, és így a lehetőségektől való megfosztottságnak léteznek társadalmi mintái, amelyek összeadódnak, másrészt e mintázatok nem véletlenszerűen alakulnak. Harmadrészt e hátrányok mintázatai a hajléktalanságban élő emberek vonatkozásában nem egyenletesen terülnek szét. A kutatás tehát megmutatja, hogy a megfosztottság fokozatai eltérő deprivációs utakat jelölnek ki.

Jelen tanulmány célja a segítő hivatásra készülő hallgatók párkapcsolati elégedettségének, támogatási preferenciáinak és párválasztási attitűdjeinek vizsgálata, különös tekintettel a szakmai identitás és a magánélet közötti egyensúly dinamikájára. A kutatás során 138 hallgató töltötte ki a kérdőívet, amely a demográfiai adatokat, párkapcsolati státuszt és preferenciákat vizsgálta. Az eredmények szerint a hallgatók legfontosabb párkapcsolati preferenciái közé tartozik a megbízhatóság, a közös jövőkép és a támogató szerepvállalás; a válaszadók többsége olyan partnert keres, aki érzelmi és gyakorlati szinten is hozzájárul a kapcsolat stabilitásához. A vizsgált mintában a párkapcsolati elégedettség összességében magasnak bizonyult: a szeretet, az igények kielégülése és a kapcsolat minősége több mint 80%-ban kapott pozitív értékelést, miközben a kapcsolati megbánás alacsony arányban jelent meg. A szexuális elégedettség és a problémák jelenléte nagyobb szórást mutatott, ami a kapcsolati működés sokféleségére utal. A hallgatók preferenciarendszere az érzelmi biztonságra, az őszinte kommunikációra és a közös értékalapú gondolkodásra épül, amely jól tükrözi a segítő szakmák empatikus és emberközpontú attitűdjét. A tanulmány hozzájárul a párkapcsolati dinamikák megértéséhez a segítő szakmák perspektívájából.

A szociális szakmai képzések kialakulása hazánkban az 1980-as évek végére, a 90-es évek elejére tehető. A szakma fejlődésének lendületet adott, hogy a szociális jogokon alapuló szolgáltatások az EU csatlakozás előfeltételét jelentették, ami felgyorsította a törvényalkotási munkát ezen a területen. A fejlett országokban az 1970-es évektől az információs társadalom kialakulása, a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika, a menedzseri megközelítés átalakította a szociális szolgáltatásokat: már nem közvetlenül maguk biztosítják a szolgáltatásokat, hanem vásárolják ezeket a piacról, a közvetlen gondoskodást általában alacsonyabban képzett vagy éppen képzetlen munkavállalókra bízzák, ami a közös tudásalap létét erősen megkérdőjelezi. Hazánkban is jól felismerhetőek a deprofesszionalizáció egyes vonásai, ugyanakkor erős professzionalizáció zajlik egyes részterületeken, elsősorban a civil szférában.

-

Az elmúlt években egyre nagyobb érdeklődéssel fordultam a hajléktalan szülők és különélő gyermekeik kapcsolattartásának témája felé. Hogyan tudnánk támogatni a hajléktalanellátó intézményekben élő szülőket a gyermekeikkel való kapcsolattartásban, amely sokuk számára egyértelműen nagyon fontos, akár erejükön felüli erőfeszítéseket tesznek a gyerekek látogatásáért? Az interjúk során többször elhangzott, hogy a szülők nem teljesen értik, mit is kellene tenniük a gyerekek visszakapása érdekében, és az, hogy mennyire magukra hagyva érzik magukat ebben a helyzetben – vagy érezték akkor, amikor még ők nevelték gyermekeiket. Az alábbi tanulmány jól rezonált ezzel. Guy Shennan megoldásközpontú segítő beszélgetéseket vezet, amelyek a probléma helyett a megoldásra helyezik a hangsúlyt. Nem gondolja, hogy a szociális munka apolitikus vagy semleges hivatás lenne – ebben az írásában azt járja körül, hogy hogyan tudnánk mi, szociális munkások olyan módon dolgozni, hogy az hozzájáruljon az ügyfeleink – ebben az esetben a gyermekvédelem látókörébe került szülők – megerősödéséhez és hatalommal való felruházásához. Ajánlom mindenkinek az írását, akit érdekel, hogy hogyan lehet ellenállni a szociális munka kettős hivatásának és a szegénységben élők elnyomásának.

Beszámoló az IFSW (International Federation of Social Workers / Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége) Európa régiójának 2025 októberében, Oslóban tartott küldöttgyűléséről és nemzetközi konferenciájáról. A cikk összefoglalja a hazai szociális munka számára releváns legfontosabb témákat, kiemelten a szakmai utánpótlás, a fenntarthatóság, a társadalmi kisebbségekkel végzett szociális munka terén. A cikkben fel kívánjuk hívni a figyelmet az egyes témák hazai vonatkozásaira is.

(Kiss Márta – Perpék Éva [szerk.]: Hogyan tovább? A járási Gyerekesély programok fenntarthatóságának vizsgálata 2017-2022. TK – L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2023)

A recenzió alapjául szolgáló tanulmány szerzője és címe:

Anna Charlotta Petersén: New insights on motives for choosing social work as a career: answers from students and newly qualified social workers

Recenzió a Sárospataki Füzetek Teológiai Tudományos Szakfolyóirat - 2024. évi 28. évfolyam 3. szám - „Hogyan segíthetünk? Szociális munka és a kereszténység” című tematikus számáról

-