Keresés

Keresési eredmények

• A fajtakitermesztés rendszere, metodikája

  113-126

  Kristó Attila

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  140

  Hazánkban a vetőmag-előállítás szigorú, jogi elemekkel szabályozott minősítési rendszerben zajlik, amelynek célja a növénytermesztés alapját adó vetőmag minőségének és genetikai értékének megőrzése, nyomon követése. A minősítési rendszer egyik jelentős eleme a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Monorierdei Fajtakitermesztő Állomásán végzett kisparcellás posztkontroll vizsgálat, közismert nevén fajtakitermesztés. Ez a folyamat a vetőmagminősítés utolsó, un. utód ellenőrző lépése, amely két fő vizsgálatot foglal magában a fajtaazonosság és a fajtatisztaság ellenőrzését. Mindkettő a megkülönböztethetőség, egyöntetűség, állandóság (DUS) alapjaira épül, amelyek garantálják, hogy a fajták vetőmagjai jól azonosíthatók, homogének és stabil tulajdonságúak legyenek generációkon át. A vizsgálatok végrehajtását és értékelését szabvány és belső szabályzat rögzítik részletesen. Ezek határozzák meg a fajtakitermesztés módszertanát, az értékelési szempontokat, valamint a minősítés hivatalos eljárásrendjét. Az eljárás lehetővé teszi a fajták fenntartásának és szaporításának ellenőrzését, hozzájárulva a vetőmagtermesztés megbízhatóságához, a minőség védelméhez. Ezzel biztosítva a növénytermesztés genetikai stabilitását.

• Sárvári burgonya-fajtajelöltek összehasonlító fehérjetartalom- és Phytophthora infestans rezisztencia-vizsgálata magas minőségű fehérje kinyerésére alkalmas fajta kiválasztása céljából

  59-86

  Kovács Ágnes

  Sárvári István

  Mikó Péter Pál

  Percze Attila

  Megtekintések száma:

  42

  A burgonyafehérje táplálkozásbiológiai szempontú előtérbe kerülése miatt összehasonlító kísérletünkben az elsődleges nemesítési célt teljesítő multirezisztens, fajtajelöltnek alkalmas Sárvári burgonyaklónok beltartalmi értékeit vizsgáltuk annak érdekében, hogy közülük fehérje kinyerésre alkalmas jelöltet válasszunk ki magas minőségű állati- és humán táplálékkiegészítés céljára történő fehérje kinyeréséhez. Kísérletünket megelőzően az évről évre nemesített multirezisztens klónok beltartalmi értékeinek vizsgálata során rendszeresen előfordultak az átlagnál magasabb fehérjetartalmúak (>3%), így került fókuszba a magas fehérjetartalom mint fajtajellemző vizsgálata.
  A legígéretesebb jelöltek összehasonlító szárazanyag-, keményítő- és fehérjetartalom vizsgálatát azonos talajviszonyok, tápanyagellátottság, öntözés és időjárási tényezők között, valamint azonos növényvédelem mellett végeztük el, szem előtt tartva a potenciális ökotermesztési szempontokat.
  A vizsgált értékek alapján fehérjetartalom szempontjából az S05 fajtajelölt kiugróan magas eredményt ért el (4,88%), azonban terméshozam tekintetében elmaradt a sorrendben másodikként teljesítő S10 fajtajelölttől (2,89%). A rövidebb tenyészidejű S06 fajtajelölt fehérjetartalom tekintetében előbbiektől elmaradt (2,29%), viszont az összehasonlításban standardként szereplő, szintén közép korai Kondor fajtához képest jobban teljesített, emellett terméshozama a legjobb volt. A hektárra vetített fehérjehozamot tekintve – habár alacsonyabb terméshozamot produkált – kiugróan magas fehérjetartalma miatt a kísérleti cél szempontjából összességében a legalkalmasabb fajtajelöltnek az S05 bizonyult. Fehérjehozam tekintetében az S10 fajtajelölt a Sárvári Borostyánnal (2,66%) hozott közel azonos eredményt.
  Az összehasonlító kísérletben egyúttal vizsgáltuk a burgonyavésszel (Phytophthora infestans) szembeni rezisztenciát is, fogékony kontrollfajta bevonásával, amely a kórokozó helyi populációinak gazda- és terjesztő növényéül szolgált. A tenyészidőszakra vonatkozó fertőzöttségi skála értékei alapján a legkevésbé fogékonynak az S05 fajtajelölt bizonyult, a legalacsonyabb értékkel (1,23). A Sárvári Borostyán fajta, illetve az S06 és S10 fajta jelöltek szintén alacsony fertőzöttséget mutattak (1,43–1,67 skála érték). Összehasonlításul a fogékony Desiree fajta a skálán 9, a Kondor fajta 7,49 értéket ért el.
  Következő lépésként az ígéretes jelöltek további szántóföldi kísérletbe vonásával az alkalmazott termesztéstechnológia és tápanyagellátás optimalizálását tűztük ki célul, a fehérjehozam maximalizálása érdekében.

• Kukorica hibridek (Zea mays L.) genetikai homogenitása poszt kontroll vizsgálatokban

  137-150

  Kristó Attila

  Kalina Hella

  Megtekintések száma:

  0

  A vetőmag genetikai tisztasága és homogenitása alapvető feltétele a hibridtől elvárt agronómiai tulajdonságok meglétének és a magas terméshozam biztosításának. Jelen vizsgálat célja öt kukorica hibrid (K1–K5) értékelése különböző fémzárolásokból származó vetőmagtételeik homogenitása szempontjából. A tételek homogenitásának (fajtatisztaságának) megállapítása morfológiai és fenológiai bélyegek vizsgálata alapján történt, követve a hatósági ellenőrzési protokoll (kisparcellás poszt kontroll fajtakitermesztés) előírásait. A kísérletet 2025-ben, a NÉBIH Fajtakitermesztő Állomásán végeztük, ahol a tenyészidőszakban elvégzett bonitálások alkalmával a hivatalos fajtaleírások segítségével azonosítottuk a vetőmagtételekben idegenként (fenológiai és/vagy morfológiai bélyegekben eltérő) előforduló egyedeket. Az eredmények alapján a vizsgált hibridek homogenitása egységesen magas volt, jóval a hatósági küszöbérték felett. A hibridek között statisztikailag nem volt kimutatható szignifikáns különbség (p = 0,259), ugyanakkor a grafikus elemzések kisebb mértékű eltéréseket jeleztek az egyes vetőmagtételek között. Valamennyi vizsgált minta megfelelt a hatályos szabványokban előírt fajtatisztasági követelményeknek.
  Az eredmények rámutatnak arra, hogy a magas átlagos homogenitás mellett is kimutathatók finom különbségek a vetőmagtételek között, amelyek fontos indikátorai lehetnek a hibrid genetikai stabilitásának és a vetőmag-előállítás minőségének.

• Kvantitatív genomméret-becslés a növényfajta vizsgálatok eszközeként

  89-104

  Lepossa Anita

  Czinkoczky Mihály

  Nagy Szabolcs Tamás

  Megtekintések száma:

  39

  A növénytudományok terén a ploidiafok és a genomméret becsléséhez legáltalánosabban alkalmazott módszer a flow citometria. A Kew Növényi Genomméret Adatbázisban jelenleg több mint 12 ezer növényfajra rendelkezésre álló adatok túlnyomó többségét ezzel a módszerrel becsülték. Az Adatbázis azonban mind a mai napig meglehetősen hiányos a gyepalkotó, évelő fűfajokat illetően.
  A MATE Georgikon Campus Sejtanalitikai Laboratóriumában Beckman Coulter FC500 típusú citométerrel végzett vizsgálatunkban két hazai gyepalkotó fűfaj, a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és a vörös csenkesz (Festuca rubra) két-két regisztrált, ismert ploidiafokú fajtájának genomméretét (2C-érték) becsültük csíranövényekből, rozs (Secale cereale), illetve borsó (Pisum sativum) növényi kontrollok mellett. Eredményeinket a Kew Adatbázisban található publikált adatokkal kiegészítve számítottunk genomméretbeli eltérést a két csenkeszfaj között.
  Valamennyi minta genommérete az adott csenkeszfajra a Kew Adatbázis szerinti mérettartományba esett. A vörös csenkesz esetében a hexaploid fajta genommérete (12,25±0,81 pg DNS) és az oktoploid fajta számított 2C értéke (17,12±0,58 pg DNS) között 1,4-szeres eltérés mutatkozott. A nádképű csenkesz minták esetében a két eltérő ploidiájú fajta genommérete a várttal ellentétben lényegében azonos értéket mutatott (13,93±0,15; illetve 13,53±0,14 pg DNS), ami megkérdőjelezte az egyik minta fajtaazonosságát. Ezt utólag a fajtahosszabbításhoz elvégzett DUS-vizsgálat eredménye igazolta. Méréseink alapján a vörös csenkesz fajták esetében 5990 (6n), illetve 8371 (8n) megabázispár, nádképű csenkesz minták esetében pedig 6810 (6n) Mbp DNS-hosszt kalkuláltunk. A monoploid genom mérete a Kew adatbázisban szereplő adatokat is figyelembe véve a nádképű csenkesz esetében mintegy 29%-kal meghaladja a vörös csenkeszét. Saját vizsgálatunk esetében ennél kevesebb, mindössze 6–11% eltérést tudtunk igazolni. A genomméret nemzetségen belül fajok közötti, és fajon belüli változatosságának kimutatására az FCM módszer hasznos eszköz botanikai vizsgálatokban, a növénynemesítő- és fajtafenntartó munkában, de ígéretes lehet regisztrált fajták vetőmag- illetve fajtavizsgálata során a fajtatisztaság, fajtaazonosság kizárására is.

• Napraforgó hibridek genetikai homogenitásának vizsgálata a fajtakitermesztésben

  33-55

  Kristó Attila

  Lajkó László

  Gergely László

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  119

  A vetőmagok Magyarországon is csak hivatalos minősítést követően kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, garantálva ezzel a sikeres növénytermesztés alapfeltételének tekinthető minőségi vetőmag meglétét, amely egyben az egészséges élelmiszerelőállítás alapját is képezi, hiszen csak jó minőségű vetőmagtól várható el a fajtára jellemző maximális terméspotenciál elérése. A hatósági vetőmagminősítés részeként a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Monorierdei Fajtakitermesztő Állomásán kisparcellás posztkontroll vizsgálatokat végeznek, amelyek célja a vetőmagok fajtaazonosságának és fajtatisztaságának ellenőrzése.
  Jelen dolgozatban a 2024-es fajtakitermesztési eredményeket vizsgáltuk, öt hibrid napraforgó esetében. A fémzárolásból származó vetőmagminták a vetés után átestek a hivatalos utódvizsgálati eljáráson, vagyis morfológiai és fenológiai jellemzőiket a hivatalos fajtaleírásokhoz hasonlítottuk. A növényállományok a vegetációs időszak alatt többszöri szemlében részesültek, majd az ebből származó homogenitási eredmények statisztikai módszerekkel elemzésre kerültek. Eszerint az öt vizsgált hibrid eltérő mértékű, de még a szabvány által rögzített heterogenitási érték alatti (4,5%) homogenitást mutatott. Az N3 hibrid bizonyult a leginkább homogénnek, mivel a minták jelentős része elérte a 100%-os fajtatisztaságot, míg az N5 hibrid esetében a minták között a legnagyobb változékonyság volt megfigyelhető. A varianciaanalízis kimutatta, hogy a hibridek homogenitási értékei között szignifikáns különbség van. A háttérben genetikai és/vagy termesztéstechnológiai tényezők állhatnak (pl. genetikai instabilitás vagy mechanikai keveredés). Ezek pontos felderítése (a rendszer finomítása) közelebb viheti a vetőmag-előállítókat a magasabb minőségű termék előállításához és ez által növelhetik fajtáik értékét a vetőmagpiacon.