Keresés

Keresési eredmények

• NDVI és terméshozam összefüggésvizsgálata kukoricában különböző fenológiai fázisokban eltérő repülési beállításokkal

  31-50

  Lengyel Lehel

  Széles Adrienn

  Bojtor Csaba

  Harsányi Endre

  Nagy János

  Illés Árpád

  Megtekintések száma:

  40

  Kutatásunk során a mezőgazdaság egyik legfontosabb kihívására kerestünk megoldásokat. A világ népességének növekedése, a termőterületek csökkenése és leromlása új kihívások elé állítja az agráriumot. A gabonanövények kulcsfontosságú szerepet töltenek be az élelmezésben, közülük a kukorica kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel világszerte termesztik. A modern mezőgazdaságban a precíziós gazdálkodás egyre nagyobb szerepet kap, így a távérzékelés és az adatelemzés kiemelt fontosságúvá vált.
  A 2024-es év időjárási körülményei eltértek a megszokottól: a tavasz csapadékos és meleg volt, míg a nyári hónapok rendkívüli forróságot és kiemelkedő számú hőségnapot hoztak. Kísérleteinket a kukorica fejlődésének négy különböző fenológiai fázisában végeztük (V5, V10, R1 és R3). A vegetációs időszakon kívül háromféle repülési beállítást alkalmaztunk: RTK nélküli, RTK-val végzett, valamint RTK és magasságkövetés kombinációjával végzett méréseket. A vizsgálat során három különböző FAO-számú hibridet elemeztünk, és a kontroll mellett öt eltérő tápanyagszinten értékeltük az eredményeket.
  Megfigyeltük, hogy a korai (V5 és V10) fenológiai fázisokban szorosabb összefüggés mutatkozott az NDVI értékek és a terméshozam között, ami az év kedvező tavaszi és kora nyári időjárásával magyarázható. A repülési beállítások három mérési időpontban hasonló eredményeket mutattak, azonban az R1 fenológiai fázisban eltérések jelentkeztek. Feltételezhető, hogy a virágzás során a levelekre rakódó nagymennyiségű pollen befolyásolta az NDVI értékeket. Emellett az RTK és magasságkövetéssel végzett felvételek ortomozaik-készítése időigényesebbnek bizonyult, és a használt WebODM szoftverrel néhány esetben többszöri próbálkozást igényelt. Eredményeink értékes adatokat szolgáltattak, és megfelelő kiindulópontként szolgálnak további kutatásokhoz.

• Sárvári burgonya-fajtajelöltek összehasonlító fehérjetartalom- és Phytophthora infestans rezisztencia-vizsgálata magas minőségű fehérje kinyerésére alkalmas fajta kiválasztása céljából

  59-86

  Kovács Ágnes

  Sárvári István

  Mikó Péter Pál

  Percze Attila

  Megtekintések száma:

  12

  A burgonyafehérje táplálkozásbiológiai szempontú előtérbe kerülése miatt összehasonlító kísérletünkben az elsődleges nemesítési célt teljesítő multirezisztens, fajtajelöltnek alkalmas Sárvári burgonyaklónok beltartalmi értékeit vizsgáltuk annak érdekében, hogy közülük fehérje kinyerésre alkalmas jelöltet válasszunk ki magas minőségű állati- és humán táplálékkiegészítés céljára történő fehérje kinyeréséhez. Kísérletünket megelőzően az évről évre nemesített multirezisztens klónok beltartalmi értékeinek vizsgálata során rendszeresen előfordultak az átlagnál magasabb fehérjetartalmúak (>3%), így került fókuszba a magas fehérjetartalom mint fajtajellemző vizsgálata.
  A legígéretesebb jelöltek összehasonlító szárazanyag-, keményítő- és fehérjetartalom vizsgálatát azonos talajviszonyok, tápanyagellátottság, öntözés és időjárási tényezők között, valamint azonos növényvédelem mellett végeztük el, szem előtt tartva a potenciális ökotermesztési szempontokat.
  A vizsgált értékek alapján fehérjetartalom szempontjából az S05 fajtajelölt kiugróan magas eredményt ért el (4,88%), azonban terméshozam tekintetében elmaradt a sorrendben másodikként teljesítő S10 fajtajelölttől (2,89%). A rövidebb tenyészidejű S06 fajtajelölt fehérjetartalom tekintetében előbbiektől elmaradt (2,29%), viszont az összehasonlításban standardként szereplő, szintén közép korai Kondor fajtához képest jobban teljesített, emellett terméshozama a legjobb volt. A hektárra vetített fehérjehozamot tekintve – habár alacsonyabb terméshozamot produkált – kiugróan magas fehérjetartalma miatt a kísérleti cél szempontjából összességében a legalkalmasabb fajtajelöltnek az S05 bizonyult. Fehérjehozam tekintetében az S10 fajtajelölt a Sárvári Borostyánnal (2,66%) hozott közel azonos eredményt.
  Az összehasonlító kísérletben egyúttal vizsgáltuk a burgonyavésszel (Phytophthora infestans) szembeni rezisztenciát is, fogékony kontrollfajta bevonásával, amely a kórokozó helyi populációinak gazda- és terjesztő növényéül szolgált. A tenyészidőszakra vonatkozó fertőzöttségi skála értékei alapján a legkevésbé fogékonynak az S05 fajtajelölt bizonyult, a legalacsonyabb értékkel (1,23). A Sárvári Borostyán fajta, illetve az S06 és S10 fajta jelöltek szintén alacsony fertőzöttséget mutattak (1,43–1,67 skála érték). Összehasonlításul a fogékony Desiree fajta a skálán 9, a Kondor fajta 7,49 értéket ért el.
  Következő lépésként az ígéretes jelöltek további szántóföldi kísérletbe vonásával az alkalmazott termesztéstechnológia és tápanyagellátás optimalizálását tűztük ki célul, a fehérjehozam maximalizálása érdekében.

• A szkréperezés hatása a domborzatra és a terméshozamra egy kötött talajú, belvízzel veszélyeztetett területen

  45-60

  Nagy Pál Máté

  Tuba Géza

  Kovács Györgyi

  Zsembeli József

  Megtekintések száma:

  14

  Dolgozatunkban a szképerezés, földnyesővel történő földtömeg-elosztás, alkalmazhatóságát vizsgáltuk egy Békés vármegyei, heterogén domborzatú, belvízzel erősen veszélyeztetett mezőgazdasági táblán. A beavatkozás hatását a domborzat homogenitásának és a termésadatok alakulásának a számszerűsítésével elemeztük. Megállapítottuk, hogy a táblán eredetileg kialakított magassági kategóriák szintkülönbségei csökkentek, a tábla felszíne homogénebb lett, melynek hatására a 2020-ben végzett szkréperezés óta a területen nem alakult ki belvízborítás. A magassági kategóriák hozamai között korábban meglévő szignifikáns különbségek lecsökkentek, a homogén domborzat homogén terméshozamot eredményezett a táblán. A beavatkozás óta elért terméshozamok meghaladták az előző évek hozamait és nagyarányú terméstöbbletet eredményeztek a vármegyei átlagokhoz képest. Mindezek alapján a szkréperezés hatékony eljárásnak tekinthető és talajtani szempontból javasolt az ehhez hasonló adottságokkal rendelkező, belvízzel veszélyeztetett területeken.

• A kukorica (Zea mays L.) hibridek egyedi paramétereinek elemzése öntözéses tartamkísérletben

  49-83

  Dorogházi Ottó

  Megtekintések száma:

  13

  A növénytermesztés fenntartható fejlesztése napjaink egyik legfontosabb agronómiai kihívása. A modern technológiák, például a precíziós gazdálkodás, köztük a tápanyag-gazdálkodási és öntözési stratégiák kulcsszerepet játszanak a terméshozam optimalizálásában és a fenntarthatóság biztosításában. A DE AKIT DTTI Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepen beállított kísérletben intenzív termesztéstechnológia alkalmazása mellett vizsgáltuk négy eltérő érésidővel jellemezhető kukorica hibrid (FAO 350, 390, 410 és 550) fenometriai (levélterület-index, fejlődésdinamika), fiziológiai (relatív klorofilltartalom, NDVI érték, vízleadási dinamika), valamint termésparamétereit (termésmennyiség, egyedi cső- és szemtömeg, egyedi szemszám, ezermagtömeg, fehérje-, olaj-, keményítő- és szemnedvesség-tartalom). A termésmennyiség értékelése alapján megállapítottuk, hogy a legmagasabb termést (20,95 t/ha) a középérésű, FAO 390 hibrid érte el, szignifikánsan meghaladva a többi vizsgált hibrid terméseredményét. Összességében megállapítottuk, hogy az egyes különböző érésidejű kukorica hibridek között a vizsgált fenometriai, fiziológiai és termésparaméterekben jelentős, számos esetben statisztikailag igazoltható különbségek voltak, lehetővé téve az egyes hibridek főbb tulajdonságainak pontos elkülönítését.

• Eltérő genotípusú kukorica hibridek (Zea mays L.) smart paramétereinek értékelése

  5-32

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  48

  A 2024-es tenyészévben végzett szántóföldi tartamkísérlet során öt különböző genotípusú kukorica hibrid smart paramétereit vizsgáltuk. A kutatás középpontjában a kelési dinamika, a szárazanyag-beépülés a hasznos hőösszeg függvényében, valamint a növények egyedi NDVI és SPAD értékeinek elemzése állt.
  A vetés utáni két hétben tapasztalt lehűlés kihívások elé állította a hibrideket, mégis jól megfigyelhetők voltak az eltérő genotípusok alkalmazkodási stratégiái. A kelés dinamikája és a szárazanyag-felhalmozás üteme rámutatott a genotípusok sokszínűségére, amely a terméshozam és a betakarítás időzítése szempontjából is jelentős lehetőségeket kínál.
  A Kabanero hibrid kiemelkedően teljesített, mivel a legkorábban kelt ki és érte el a legmagasabb végső szárazanyag-tartalmat. A Synopsis hibrid dinamikusan alkalmazkodott, bár kezdetben lassabb kelést mutatott, később gyors növekedésbe kezdett, kiegyensúlyozott szárazanyag-beépüléssel. A Dueling hibrid egyöntetű kelése és a legnagyobb kikelt növényszám mellett folyamatosan növelte szárazanyag-tartalmát, ami stabil fejlődési pályát eredményezett. Az Indem1012 hibrid érzékenyen reagált a hőmérséklet csökkenésére, azonban a késleltetett kelés ellenére is jelentős szárazanyag-gyarapodást ért el. A Kabaretto hibrid egységesen kelt, és bár a fiziológiai érettségig alacsonyabb szárazanyag-tartalmat mutatott, mégis a legmagasabb termésátlagot produkálta, bizonyítva kiváló terméspotenciálját.
  Az NDVI elemzés rávilágított arra, hogy minden hibrid esetében a V12 fenológiai fázisban mértük a legmagasabb értékeket, ami a növények egészséges fejlődését tükrözi. A SPAD értékek vizsgálata során a Kabanero, Synopsis és Dueling hibridek hasonló mintázatot mutattak, a legkiemelkedőbb értékeket a V12, nővirágzás és R4 fázisokban érve el. Az Indem1012 és Kabaretto hibrideknél a V12 szakaszban tapasztalt magas SPAD értékek után a nővirágzáskor csökkenés következett, majd az R4 fázisban ismét emelkedést mutattak, jelezve a hibridek alkalmazkodóképességét.
  Összességében a vizsgált kukorica hibridek változatos teljesítménye értékes információkat szolgáltatott a kelési dinamika, a szárazanyag-felhalmozás és a fiziológiai fejlődés közötti összefüggésekről, kiemelve a genetikai sokféleségben rejlő potenciált.