Keresés

Keresési eredmények

• A fajtakitermesztés rendszere, metodikája

  113-126

  Kristó Attila

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  47

  Hazánkban a vetőmag-előállítás szigorú, jogi elemekkel szabályozott minősítési rendszerben zajlik, amelynek célja a növénytermesztés alapját adó vetőmag minőségének és genetikai értékének megőrzése, nyomon követése. A minősítési rendszer egyik jelentős eleme a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Monorierdei Fajtakitermesztő Állomásán végzett kisparcellás posztkontroll vizsgálat, közismert nevén fajtakitermesztés. Ez a folyamat a vetőmagminősítés utolsó, un. utód ellenőrző lépése, amely két fő vizsgálatot foglal magában a fajtaazonosság és a fajtatisztaság ellenőrzését. Mindkettő a megkülönböztethetőség, egyöntetűség, állandóság (DUS) alapjaira épül, amelyek garantálják, hogy a fajták vetőmagjai jól azonosíthatók, homogének és stabil tulajdonságúak legyenek generációkon át. A vizsgálatok végrehajtását és értékelését szabvány és belső szabályzat rögzítik részletesen. Ezek határozzák meg a fajtakitermesztés módszertanát, az értékelési szempontokat, valamint a minősítés hivatalos eljárásrendjét. Az eljárás lehetővé teszi a fajták fenntartásának és szaporításának ellenőrzését, hozzájárulva a vetőmagtermesztés megbízhatóságához, a minőség védelméhez. Ezzel biztosítva a növénytermesztés genetikai stabilitását.

• Kvantitatív genomméret-becslés a növényfajta vizsgálatok eszközeként

  89-104

  Lepossa Anita

  Czinkoczky Mihály

  Nagy Szabolcs Tamás

  Megtekintések száma:

  14

  A növénytudományok terén a ploidiafok és a genomméret becsléséhez legáltalánosabban alkalmazott módszer a flow citometria. A Kew Növényi Genomméret Adatbázisban jelenleg több mint 12 ezer növényfajra rendelkezésre álló adatok túlnyomó többségét ezzel a módszerrel becsülték. Az Adatbázis azonban mind a mai napig meglehetősen hiányos a gyepalkotó, évelő fűfajokat illetően.
  A MATE Georgikon Campus Sejtanalitikai Laboratóriumában Beckman Coulter FC500 típusú citométerrel végzett vizsgálatunkban két hazai gyepalkotó fűfaj, a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és a vörös csenkesz (Festuca rubra) két-két regisztrált, ismert ploidiafokú fajtájának genomméretét (2C-érték) becsültük csíranövényekből, rozs (Secale cereale), illetve borsó (Pisum sativum) növényi kontrollok mellett. Eredményeinket a Kew Adatbázisban található publikált adatokkal kiegészítve számítottunk genomméretbeli eltérést a két csenkeszfaj között.
  Valamennyi minta genommérete az adott csenkeszfajra a Kew Adatbázis szerinti mérettartományba esett. A vörös csenkesz esetében a hexaploid fajta genommérete (12,25±0,81 pg DNS) és az oktoploid fajta számított 2C értéke (17,12±0,58 pg DNS) között 1,4-szeres eltérés mutatkozott. A nádképű csenkesz minták esetében a két eltérő ploidiájú fajta genommérete a várttal ellentétben lényegében azonos értéket mutatott (13,93±0,15; illetve 13,53±0,14 pg DNS), ami megkérdőjelezte az egyik minta fajtaazonosságát. Ezt utólag a fajtahosszabbításhoz elvégzett DUS-vizsgálat eredménye igazolta. Méréseink alapján a vörös csenkesz fajták esetében 5990 (6n), illetve 8371 (8n) megabázispár, nádképű csenkesz minták esetében pedig 6810 (6n) Mbp DNS-hosszt kalkuláltunk. A monoploid genom mérete a Kew adatbázisban szereplő adatokat is figyelembe véve a nádképű csenkesz esetében mintegy 29%-kal meghaladja a vörös csenkeszét. Saját vizsgálatunk esetében ennél kevesebb, mindössze 6–11% eltérést tudtunk igazolni. A genomméret nemzetségen belül fajok közötti, és fajon belüli változatosságának kimutatására az FCM módszer hasznos eszköz botanikai vizsgálatokban, a növénynemesítő- és fajtafenntartó munkában, de ígéretes lehet regisztrált fajták vetőmag- illetve fajtavizsgálata során a fajtatisztaság, fajtaazonosság kizárására is.