Keresés

Keresési eredmények

• Magyarország mezőgazdasági földhasználatának elemzése (2000–2020)

  119-137

  Streb Péter

  Nagy János

  Horváth Éva

  Széles Adrienn

  Megtekintések száma:

  141

  A magyar mezőgazdaság 2000 és 2020 között jelentős változásokon ment keresztül. A 2000-ben működő mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságoknak (965 ezer) mindössze 25%-a működött 2020-ban. A növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok (273 ezer) száma drasztikusan lecsökkent, közel felére. Ezen belül szántóföldi növénytermesztéssel és ültetvénnyel kevesebb, kertészettel több gazdaság foglalkozott.
  2000-ben 2883 növénytermesztéssel foglalkozó gazdasági szervezet és 270 736 egyéni gazdaság működött. A következő években nőtt a gazdasági szervezetek, és jelentősen csökkent az egyéni gazdálkodók száma. Mind a gazdasági szervezeteknél, mind az egyéni gazdaságoknál a szántóföldi növénytermesztés súlya figyelhető meg. A gazdasági szervezetek azonban nagyobb arányban foglalkoztak szántóföldi növénytermesztéssel, míg az egyéni gazdálkodóknál fontos szerepet játszott a kertészeti és ültetvényágazat.
  A gyakori 1 és 5 hektár birtokméretű gazdaságokat felváltotta a közepes birtoknagyság, és ezek a vállalkozások birtokolták a teljes mezőgazdasági terület 57%-át.
  A termőterület aránya az ország területének 83%-ról (7,7 millió hektár) 78,7%-ra csökkent. Csökkent a mezőgazdasági terület aránya, bővült a hazai erdőállomány és érdemben nem változott a nádas és a halastavak aránya. A szántó részaránya növekedett, a gyümölcsös hasonlóan alakult, míg a konyhakert, a szőlő és a gyepterületek aránya csökkent.
  A búza és a kukorica vetésterülete állandónak tekinthető (1–1,2 millió hektár), de egyes években a vetésterület egymillió hektár alá csökkent. Mindkét növény jelentőségét mutatja – az utóbbi évek vetésterületi ingadozások ellenére –, hogy hazánkban a szántóterület jelentős részén, 22–23%-án búzát, míg 24–26%-án kukoricát termesztettek. A napraforgó vetésterülete több mint duplájára, a repce területe közel háromszorosára növekedett. E két olajos növény területi aránya a szántó művelési ágban jelentősen növekedett, a napraforgó a 2000. évi 6,6%-ról 2020-ra 15,2%-ra, a repce 2,6%-ról 7,7%-ra nőtt. A gyümölcsfélék és a szőlő területe nagy mértékben csökkent. A zöldségfélék esetében hasonló visszaesés volt tapasztalható, mint a gyümölcstermesztésnél.
  A termésmennyiség folyamatosan nőtt, a búza és a kukorica esetében a bővülés 2000-hez képest 41,7%, illetve 71,4% volt. A napraforgó mennyisége több mint háromszorosára, a repce pedig közel ötszörösére növekedett. Ugyanakkor az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek, és ennek köszönhetően megnőtt a hektáronkénti átlagos termésingadozás. Búzánál 2,6–5,4 t/ha, kukoricánál 3,7–8,6 t/ha, napraforgónál 1,6–3,0 t/ha és a repcénél 1,5–3,6 t/ha között mozgott.

• A napraforgó (Helianthus annuus L.) tőszámreakciójának vizsgálata heterogén termőképességű termőterületeken

  87-95

  Monoki Szabolcs

  Megtekintések száma:

  42

  A napraforgót mint a talaj nedvességét a végletekig kihasználó növényt tartjuk számon, mégis igaz, hogy limitáló tényezőként jelen van a rendelkezésre álló víz mennyisége. A hibridek eltérő hatékonysággal hasznosítják a talaj vízkészletét, amelyet a hektáronként kivetett növények száma is nagymértékben befolyásol. A műholdas távérzékelés és helymeghatározás, a szenzoros mérés, a térinformatikai adatelemző és feldolgozó szoftverek alkalmazhatósága, a differenciálható tőszámmal történő vetés műszaki megoldásainak megjelenése és a használatuk megteremti a lehetőséget a termőhelyspecifikus tőszámszabályozás lehetőségének vizsgálatára a napraforgó termesztésében is. Tanulmányomban kísérletet tettem az adott termőterület heterogén termőképességi zónáihoz legjobban illeszkedő napraforgó vetési tőszám intervallum meghatározására. A termőképességi zónák kialakítása újszerű térinformatikai módszerekkel történt. A kiválasztott mintaterületeken három termőképességi szempontból jól elkülöníthető zóna került meghatározásra. Minden termőképességi zónában három tőszámlépcsőt használtam négy ismétlésben. A magas és átlagos termőképességű zónákban a tőszám növelése kissé magasabb termésmennyiséget eredményezett, míg az alacsony termőképességű zónákban a csökkentett tőszámú vetés nem okozott jelentős hozamkülönbséget a standard tőszámhoz képest. A nedvesség- és olajtartalom esetében gyakorlati különbséget nem lehetett kimutatni a tőszámok között.

• NDVI és terméshozam összefüggésvizsgálata kukoricában különböző fenológiai fázisokban eltérő repülési beállításokkal

  31-50

  Lengyel Lehel

  Széles Adrienn

  Bojtor Csaba

  Harsányi Endre

  Nagy János

  Illés Árpád

  Megtekintések száma:

  133

  Kutatásunk során a mezőgazdaság egyik legfontosabb kihívására kerestünk megoldásokat. A világ népességének növekedése, a termőterületek csökkenése és leromlása új kihívások elé állítja az agráriumot. A gabonanövények kulcsfontosságú szerepet töltenek be az élelmezésben, közülük a kukorica kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel világszerte termesztik. A modern mezőgazdaságban a precíziós gazdálkodás egyre nagyobb szerepet kap, így a távérzékelés és az adatelemzés kiemelt fontosságúvá vált.
  A 2024-es év időjárási körülményei eltértek a megszokottól: a tavasz csapadékos és meleg volt, míg a nyári hónapok rendkívüli forróságot és kiemelkedő számú hőségnapot hoztak. Kísérleteinket a kukorica fejlődésének négy különböző fenológiai fázisában végeztük (V5, V10, R1 és R3). A vegetációs időszakon kívül háromféle repülési beállítást alkalmaztunk: RTK nélküli, RTK-val végzett, valamint RTK és magasságkövetés kombinációjával végzett méréseket. A vizsgálat során három különböző FAO-számú hibridet elemeztünk, és a kontroll mellett öt eltérő tápanyagszinten értékeltük az eredményeket.
  Megfigyeltük, hogy a korai (V5 és V10) fenológiai fázisokban szorosabb összefüggés mutatkozott az NDVI értékek és a terméshozam között, ami az év kedvező tavaszi és kora nyári időjárásával magyarázható. A repülési beállítások három mérési időpontban hasonló eredményeket mutattak, azonban az R1 fenológiai fázisban eltérések jelentkeztek. Feltételezhető, hogy a virágzás során a levelekre rakódó nagymennyiségű pollen befolyásolta az NDVI értékeket. Emellett az RTK és magasságkövetéssel végzett felvételek ortomozaik-készítése időigényesebbnek bizonyult, és a használt WebODM szoftverrel néhány esetben többszöri próbálkozást igényelt. Eredményeink értékes adatokat szolgáltattak, és megfelelő kiindulópontként szolgálnak további kutatásokhoz.

• Az aszálystressz csökkentésének lehetőségei különböző levélkezelésekkel a 2024-es és 2025-ös tenyészévekben burgonyában (Solanum tuberosum)

  97-136

  Kávássy Gergely

  Szabó András

  Szabó Éva

  Megtekintések száma:

  3

  A klímaváltozás hatására növekvő aszály jelentős kihívást jelent a burgonyatermesztés számára. Sonkádon (Magyarország) végzett kísérletünkben két tenyészévben különböző levélkezeléseket és öntözési sémákat vizsgáltunk véletlen blokk elrendezésben, Manitou fajtán. A kísérlet során három öntözési dózist (teljes, 50%, száraz kontroll) és az öntözési sémák mellett négy levélkezelés került alkalmazásra: szalicilsavas, hidrogén-peroxid szilícium, mikroelem- ezeket kizárólag csak az öntözetlen parcellákon alkalmaztuk. Összesen hét különböző kezelést hajtottunk végre négy ismétlésben. A két tenyészév eredményei alapján a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav levélkezelések szignifikánsan növelték a relatív klorofill-tartalmat (SPAD) a kontrollhoz és az öntözött kezelésekhez képest. Két év átlagában az NDVI értéket a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav levélkezelések szignifikánsan növelték a kontrollhoz képest, valamint nem mutatkozott a teljes dózismennyiséggel öntözött és a felsorolt kezelések teljesítményében statisztikai különbség. A különböző mérési időpontokban végzett NDVI mérések adatai igazolták, hogy a vizsgált anyagokkal végzett kezelések képesek voltak lassítani a klorofill lebomlását és fenntartani a fotoszintetikus apparátus integritását a kritikus, virágzás utáni időszakban is. A levélterület-index esetében a legnagyobb értéket a teljes dózismennyiséggel öntözött kezelés mutatta, ám szignifikáns különbség nem mutatkozott a szilícium, hidrogén-peroxid, mikrokomplex és szalicilsav kezelések teljesítményéhez képest. Ugyanakkor a legfontosabb mutató a terméshozam tekintetében mindkét évben elsősorban az öntözés befolyásolta azt szignifikánsan. A levélkezelések bár mitigálták a stresszt, javították a növények vitalitását, statisztikailag igazolható terméstöbbletet nem eredményeztek a kezeletlen kontrollhoz viszonyítva.

• Magyarország mezőgazdasági földhasználatának elemzése (1990–2022)

  109-126

  Lovász Ágota

  Nagy János

  Megtekintések száma:

  147

  Az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaság szerkezete jelentősen átalakult. A gazdaságok száma 1990 és 2022 között 1,4 millióról 241 ezerre csökkent. A rendszerváltást követően a nagyüzemek helyét kis és közepes magángazdaságok vették át, azonban később a koncentráció ismét erősödött, különösen a szántóföldi növénytermesztés terén. A szántóföldi művelés részaránya 2022-re 66,8%-ra nőtt, míg a kertészeti és ültetvényes gazdaságoké csökkent.
  A birtokszerkezetben a közepes méretű (5–300 ha) birtokok váltak meghatározóvá, míg a kisparcellás gazdálkodás visszaszorult. A nagyüzemek aránya is jelentősen csökkent, a földhasználat egyre inkább a középméretű szereplők kezébe került.
  A mezőgazdasági területek kiterjedése folyamatosan csökkent, míg az erdőterület nőtt. A művelésből kivont területek aránya emelkedett, amit főként urbanizáció és infrastruktúra-fejlesztés idézett elő. A konyhakertek szinte eltűntek, a szőlőterületek, a gyümölcsösök és gyepterületek is zsugorodtak.
  A vetésszerkezet változását a piaci és éghajlati viszonyok alakították: a gabonafélék, különösen a búza és rozs vetésterülete csökkent, míg a napraforgó és repce termesztése erősödött. A zöldség- és gyümölcskultúrák nagy részének termesztési területe csökkent, csak néhány új kultúra (pl. brokkoli, cukkini) mutatott növekedést.
  A főbb növények termésátlaga technológiai fejlődés hatására általában javult, ugyanakkor az éghajlati szélsőségek – különösen a 2022-es aszály – jelentős visszaesést okoztak a hozamokban.

• Kukorica hibridek (Zea mays L.) genetikai homogenitása poszt kontroll vizsgálatokban

  137-150

  Kristó Attila

  Kalina Hella

  Megtekintések száma:

  3

  A vetőmag genetikai tisztasága és homogenitása alapvető feltétele a hibridtől elvárt agronómiai tulajdonságok meglétének és a magas terméshozam biztosításának. Jelen vizsgálat célja öt kukorica hibrid (K1–K5) értékelése különböző fémzárolásokból származó vetőmagtételeik homogenitása szempontjából. A tételek homogenitásának (fajtatisztaságának) megállapítása morfológiai és fenológiai bélyegek vizsgálata alapján történt, követve a hatósági ellenőrzési protokoll (kisparcellás poszt kontroll fajtakitermesztés) előírásait. A kísérletet 2025-ben, a NÉBIH Fajtakitermesztő Állomásán végeztük, ahol a tenyészidőszakban elvégzett bonitálások alkalmával a hivatalos fajtaleírások segítségével azonosítottuk a vetőmagtételekben idegenként (fenológiai és/vagy morfológiai bélyegekben eltérő) előforduló egyedeket. Az eredmények alapján a vizsgált hibridek homogenitása egységesen magas volt, jóval a hatósági küszöbérték felett. A hibridek között statisztikailag nem volt kimutatható szignifikáns különbség (p = 0,259), ugyanakkor a grafikus elemzések kisebb mértékű eltéréseket jeleztek az egyes vetőmagtételek között. Valamennyi vizsgált minta megfelelt a hatályos szabványokban előírt fajtatisztasági követelményeknek.
  Az eredmények rámutatnak arra, hogy a magas átlagos homogenitás mellett is kimutathatók finom különbségek a vetőmagtételek között, amelyek fontos indikátorai lehetnek a hibrid genetikai stabilitásának és a vetőmag-előállítás minőségének.