Keresés

Keresési eredmények

• Etimológia, kozmológia és tengeri gondnokság: a hygeralai társadalmi-ökológiai jelentősége Luang szigetén

  63-77

  Kissiya Efilina

  Megtekintések száma:

  0

  Jelen tanulmány a hygeralai jelenségét vizsgálja, mint a tudás és a társadalmi-ökológiai kormányzás olyan rendszerét, amelyet a Délnyugat-Malukuban található Luang-sziget őslakos közössége gyakorol, a globális klímaváltozás és a fokozódó part menti fejlesztési nyomás tágabb kontextusában. A növekvő tengervíz-hőmérséklet és az óceánok savasodásának hátterében – amelyek jelentős hatást gyakorolnak a parti öko-szisztémákra – a tanulmány a hygeralai-t nem pusztán hagyományos szokásként értelmezi, hanem olyan normatív és kozmológiai keretrendszerként, amely a fenntartható ember–természet viszonyokat strukturálja. A kutatás kvalitatív etnográfiai megközelítést alkalmaz, amely az ökológiai antropológia és a társadalmi-ökológiai rendszerek (SES) elméleti keretére épül. Az adatgyűjtés mélyinterjúk, résztvevő megfigyelés, dokumentáció, valamint térbeli elemzés (Geographic Information Systems – GIS) alkalmazásával történt. A mintavétel az adattelítettség elvét követte, amely meghaladta a 90%-os telítettségi szintet. Az adatelemzés domén-, taxonómiai, komponenciális és tematikus szinteken zajlott, lehetővé téve a hygeralai gyakorlatokba ágyazott normatív, ökológiai és társadalmi dimenziók feltárását. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a hygeralai nyelvi átalakulásokban és helyi kozmológiában gyökerezik, amely a tengert egyszerre szent térként és közösségi erőforrásként konceptualizálja. A rendszer szabályozza az idényjellegű halászati tilalmak és engedélyezések rendjét, korlátozza az alkalmazható halászati eszközöket, valamint intézményesíti az ökológiai egyensúly fenntartásáért viselt kollektív felelősséget. A luangi térség korallzátonyainak állapota – beleértve Metiamarang szigetét is – viszonylag kedvező, alacsony degradációs szinttel és magas bio-diverzitással jellemezhető. Mindazonáltal az ökoszisztéma fenntarthatóságát belső kihívások (például a strukturálatlan hulladékgazdálkodás), valamint külső fenyegetések (illegális halászat, romboló halászati gyakorlatok, valamint a globális klímaváltozás hatásai) egyaránt veszélyeztetik. A tanulmány megállapítja, hogy a hygeralai olyan spirituálisan megalapozott környezeti etikai rendszert képvisel, amely történeti, nyelvi és ökológiai dimenziókat integrál egy közösségi alapú kormányzási struktúrában. Hozzájárul Indonézia legkülső kis szigeteire vonatkozó tengeri erőforrás-gazdálkodási modellek fejlesztéséhez azáltal, hogy hangsúlyozza a helyi tudás, az intézményi támogatás és a globális környezeti változásokhoz való adaptív szakpolitikai válaszok integrációjának jelentőségét.

• Őshonos tudás és környezeti kormányzás – a helyi bölcsességen alapuló megközelítés Indonéziában (irodalmi áttekintés)

  65-79

  Kissiya Efilina

  Biczó Gábor

  Megtekintések száma:

  412

  A tanulmány azt vizsgálja, hogy Indonézia őshonos közösségei milyen fontos szerepet játszanak a környezetgazdálkodásban, a generációkon átörökített helyi bölcsesség alapján. A kutatás módszere leíró kvalitatív vizsgálat. Az adatok szakirodalmi áttekintés révén kerültek összegyűjtésre. Az alkalmazott módszer a leíró kvalitatív elemzés, amelyet különböző társadalmi, antropológiai és környezeti elméletek segítségével vizsgáltunk. Ezek az elméletek rávilágítanak a társadalmi normák, az ökológiai tudás és a környezeti fenntarthatóság szoros kapcsolatára. A szakirodalmi vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy Indonézia különböző őshonos közösségei fenntartható ökológiai rendszereket alkalmaznak hagyományos természetvédelmi gyakorlatokon keresztül. Ilyen például a subak öntözőrendszer Balin, a sasi szabályrendszer a tengeri és szárazföldi erőforrások védelmére Malukuban, valamint a válogatás nélküli fakivágás tilalma Waerebóban és a Baduy közösség körében. Ezek a rendszerek kulturális és spirituális értékeken alapulnak, amelyek az ember és a természet közötti egyensúly fenntartását hangsúlyozzák. Az őshonos rendszerek folytonosságát azonban számos kihívás fenyegeti, például a modernizáció, a természeti erőforrások kizsákmányolása, valamint a földhasználati politikák változása és a tengeri környezetszennyezés. Ezért a tanulmány kiemeli a jogi védelem és az inkluzív politikák fontosságát, amelyek elismerik az őshonos közösségek jogait a környezetgazdálkodásban. A helyi bölcsesség integrálása a modern természetvédelmi politikákba stratégiai lépést jelent a fenntartható fejlődés elérése érdekében, az őshonos közösségek részvételére alapozva. A kutatás hozzájárul a társadalmi, kulturális és környezeti tudományok területének megértéséhez.