Keresés

Keresési eredmények

• A KÖZNEVELÉSBEN HASZNÁLHATÓ, FOGYATÉKOSSÁGOK IRÁNTI SZEMLÉLETFORMÁLÓ PROGRAMOK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE

  65-80

  Tóth-Szerecz Ágnes

  Megtekintések száma:

  507

  A szervezett formában létrehozott szociális érzékenyítés rendkívül erőteljes eszköze lehet annak, hogy a társadalom befogadóbbá váljon a különböző fogyatékosságokkal szemben, s mindezek a fogyatékossággal élő személyek hatékonyabb társadalmi integrációját is támogathatják. Az elutasítás vagy távolságtartás többnyire az információhiány eredménye lehet, így ha a társadalom több rálátást, információt kap mind-ezzel kapcsolatban, feltételezhető a magasabb fokú elfogadás. Az utóbbi évtizedekben látványosan emelkedett azoknak a programoknak, rendezvényeknek a száma, amelyek ezt a célt tűzték ki. Nemzetközi attitűdvizsgálatok konklúziói alapján lényeges változóként fogalmazható meg, hogy a válaszadó milyen minőségű, mennyiségű információval rendelkezik az adott csoportról, hogy a mikrokörnyezetében van-e valamely fogyatékossággal élő személy, létesített-e már velük interakciót, s a közvetlen környezettől kapott impulzusok, a családi értékrend is befolyásoló tényező lehet. A témában végzett külföldi kutatások továbbá arra is rámutatnak, hogy a korai életkorban megkezdett szemléletformálás igazán hatásos lehet, s hogy az intézményes nevelésben kapott impulzusok nagymértékben meghatározhatják azt, hogy fogyatékkal élő társaikkal szemben milyen lesz a diákok attitűdje. A nemzetközi és hazai attitűdkutatások összefoglalása után egy ezek mentén összeállított szempontrendszer segítségével történt meg a Magyarországon, intézményes nevelés keretein belül elérhető érzékenyítő programok elemzése, amelyek alkalmasak lehetnek a fogyatékosság iránti szemléletformálásra. Az elemzés szempontjai közé sorolható, hogy a fogyatékosságok hány típusát foglalja magában, mely korosztály számára alkalmas program, milyen intenzitással, hány alkalommal lehetséges a részvétel, az ismeretátadás jellege, valamint hogy van-e lehetőség kontaktusba kerülni fogyatékos személlyel, lehetőséget adva ezzel a személyes tapasztalatgyűjtésre. Az elemzés célja, hogy az elérhető programok közül a külföldi attitűdkutatások eredményeivel összevetve a leg-optimálisabb, legszélesebb körben alkalmazható érzékenyítő programok kirajzolódjanak.

• Az SNI tanulók fokozott lemorzsolódási veszélyeztetettségének okai klaszterelemzések alapján

  33-43

  Frankné Mészáros Boglárka Fanni

  Hegedűs Roland

  Megtekintések száma:

  46

  A tanulmányban a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulók iskolai lemorzsolódásának okainak vizsgálatára kerül sor az Észak-Magyarország régió állami fenntartású, többségi általános iskoláinak felső tagozatán (5–8. évfolyam), 126 intézmény pedagógusainak percepciói alapján. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a pedagógusok milyen tényezők mentén értelmezik a lemorzsolódás jelenségét, valamint, hogy ezek az értelmezések milyen strukturált mintázatokba rendezhetők. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a pedagógusok elsősorban az individuális tényezőket – különösen a tanulási nehézségeket, a motiváció csökkenését és a sikerélmények hiányát – tekintik meghatározónak, miközben az intézményi és strukturális dimenziók szerepe háttérbe szorul. A klaszterelemzés négy elkülönülő értelmezési mintázatot azonosított (multidimenzionalitás, eredménytelenség, hatástalanság, érdektelenség), amelyek eltérő problémalátási kereteket tükröznek az egyéni deficitközpontú megközelítéstől a komplex, többtényezős értelmezésig. A vizsgálat továbbá szignifikáns összefüggést tár fel a pedagógusi percepciók és az intézmények lemorzsolódási mutatói között, ugyanis a magasabb lemorzsolódási aránnyal jellemezhető intézményekben erő-teljesebben jelenik meg a tanulói és családi tényezőkre fókuszáló attribúció. Az eredmények hangsúlyozzák a lemorzsolódás komplex, rendszerszintű értelmezésének szükségességét, valamint a pedagógusi szemléletformálás és az inkluzív pedagógiai megközelítések erősítésének jelent