Keresés

Keresési eredmények

• A KOCKA KÖR T.É.M.A. PROJEKTJE KERETÉBEN KÉSZÜLT „INNOVÁCIÓK A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSÉRT” TÁRSASJÁTÉK, MINT A TEHETSÉGGONDOZÁS EGYIK ESZKÖZE

  143-149

  Mező Ferenc

  Mező Katalin

  Megtekintések száma:

  554

  E cikk röviden bemutatja az „Innovációk a fenntartható fejlődésért” társasjátékot és a magyar Kocka Kör Tehetséggondozó Kulturális Egyesület „T.É.M.A.” projektjét (NTP-INNOV-22-0095). E társasjáték célja, hogy innovatív gondolkodásra inspiráljon a fenntartható fejlődés területén. A társasjátékban az nyer, aki a másokkal történő interakciók során játszik, tanul és ötleteket alkot. A társasjáték az innovatív gondolkodás ösztönzése révén a tehetséggondozás egyik eszköze lehet.

• FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSRE NEVELÉS NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSI KERETBEN - MAGYAR NYELVŰ FORDÍTÁS

  51-57

  Huggings Valerie

  Siraj-Blachford John

  Megtekintések száma:

  278

  A fordításban Valerie Huggins és John Siraj - Blatchford (2014) a Plymouth-i Egyetem kutatói által írt, a fenntartható fejlődésre nevelésre vonatkozó tanulmánya jelenik meg. A tanulmány a fenntartható fejlődésre nevelést nemzetközi együttműködési keretekben jeleníti meg. Megfogalmazódnak a globális gondolkodásról és lokális cselekvésről eszme alapgondolatai, a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló elképzelések és a kulturális cseréről és a tapasztalatok megosztásáról szóló alapelemek, melyek mindenki javát szolgálnák.

• Etimológia, kozmológia és tengeri gondnokság: a hygeralai társadalmi-ökológiai jelentősége Luang szigetén

  63-77

  Kissiya Efilina

  Megtekintések száma:

  32

  Jelen tanulmány a hygeralai jelenségét vizsgálja, mint a tudás és a társadalmi-ökológiai kormányzás olyan rendszerét, amelyet a Délnyugat-Malukuban található Luang-sziget őslakos közössége gyakorol, a globális klímaváltozás és a fokozódó part menti fejlesztési nyomás tágabb kontextusában. A növekvő tengervíz-hőmérséklet és az óceánok savasodásának hátterében – amelyek jelentős hatást gyakorolnak a parti öko-szisztémákra – a tanulmány a hygeralai-t nem pusztán hagyományos szokásként értelmezi, hanem olyan normatív és kozmológiai keretrendszerként, amely a fenntartható ember–természet viszonyokat strukturálja. A kutatás kvalitatív etnográfiai megközelítést alkalmaz, amely az ökológiai antropológia és a társadalmi-ökológiai rendszerek (SES) elméleti keretére épül. Az adatgyűjtés mélyinterjúk, résztvevő megfigyelés, dokumentáció, valamint térbeli elemzés (Geographic Information Systems – GIS) alkalmazásával történt. A mintavétel az adattelítettség elvét követte, amely meghaladta a 90%-os telítettségi szintet. Az adatelemzés domén-, taxonómiai, komponenciális és tematikus szinteken zajlott, lehetővé téve a hygeralai gyakorlatokba ágyazott normatív, ökológiai és társadalmi dimenziók feltárását. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a hygeralai nyelvi átalakulásokban és helyi kozmológiában gyökerezik, amely a tengert egyszerre szent térként és közösségi erőforrásként konceptualizálja. A rendszer szabályozza az idényjellegű halászati tilalmak és engedélyezések rendjét, korlátozza az alkalmazható halászati eszközöket, valamint intézményesíti az ökológiai egyensúly fenntartásáért viselt kollektív felelősséget. A luangi térség korallzátonyainak állapota – beleértve Metiamarang szigetét is – viszonylag kedvező, alacsony degradációs szinttel és magas bio-diverzitással jellemezhető. Mindazonáltal az ökoszisztéma fenntarthatóságát belső kihívások (például a strukturálatlan hulladékgazdálkodás), valamint külső fenyegetések (illegális halászat, romboló halászati gyakorlatok, valamint a globális klímaváltozás hatásai) egyaránt veszélyeztetik. A tanulmány megállapítja, hogy a hygeralai olyan spirituálisan megalapozott környezeti etikai rendszert képvisel, amely történeti, nyelvi és ökológiai dimenziókat integrál egy közösségi alapú kormányzási struktúrában. Hozzájárul Indonézia legkülső kis szigeteire vonatkozó tengeri erőforrás-gazdálkodási modellek fejlesztéséhez azáltal, hogy hangsúlyozza a helyi tudás, az intézményi támogatás és a globális környezeti változásokhoz való adaptív szakpolitikai válaszok integrációjának jelentőségét.

• Az urbanizáció kérdései Kirgizisztánban: Biskek új települései

  35-45

  Alymbaev Mirlan

  Megtekintések száma:

  218

  A kirgizisztáni urbanizáció az új települések gyors növekedésével szembesül (különösen a főváros, Biskek esetében), amelyet gyakran megelőznek az olyan fejlesztési kérdések, mint az infrastruktúra, a lakáshiány, a szociális szolgáltatások, a foglalkoztatás, a környezeti hatások, a kulturális és társadalmi integráció, a biztonság, a földtulajdon és a tulajdonjog. Ezek a kérdések összetettek, vitákat generálnak és bizonytalansághoz vezetnek a lakosság körében, ami akadályozhatja az új települések fejlődését. A Biskek város körüli új településeken az urbanizációs problémák kezelésére irányuló erőfeszítéseknek átfogó várostervezést, infrastruktúra-fejlesztést, földgazdálkodást és szociálpolitikát kell magukban foglalniuk. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az urbanizáció hozzájáruljon az életkörülmények és lehetőségek javulásához minden lakos számára, elősegítve a fenntartható és inkluzív növekedést.

• Őshonos tudás és környezeti kormányzás – a helyi bölcsességen alapuló megközelítés Indonéziában (irodalmi áttekintés)

  65-79

  Kissiya Efilina

  Biczó Gábor

  Megtekintések száma:

  433

  A tanulmány azt vizsgálja, hogy Indonézia őshonos közösségei milyen fontos szerepet játszanak a környezetgazdálkodásban, a generációkon átörökített helyi bölcsesség alapján. A kutatás módszere leíró kvalitatív vizsgálat. Az adatok szakirodalmi áttekintés révén kerültek összegyűjtésre. Az alkalmazott módszer a leíró kvalitatív elemzés, amelyet különböző társadalmi, antropológiai és környezeti elméletek segítségével vizsgáltunk. Ezek az elméletek rávilágítanak a társadalmi normák, az ökológiai tudás és a környezeti fenntarthatóság szoros kapcsolatára. A szakirodalmi vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy Indonézia különböző őshonos közösségei fenntartható ökológiai rendszereket alkalmaznak hagyományos természetvédelmi gyakorlatokon keresztül. Ilyen például a subak öntözőrendszer Balin, a sasi szabályrendszer a tengeri és szárazföldi erőforrások védelmére Malukuban, valamint a válogatás nélküli fakivágás tilalma Waerebóban és a Baduy közösség körében. Ezek a rendszerek kulturális és spirituális értékeken alapulnak, amelyek az ember és a természet közötti egyensúly fenntartását hangsúlyozzák. Az őshonos rendszerek folytonosságát azonban számos kihívás fenyegeti, például a modernizáció, a természeti erőforrások kizsákmányolása, valamint a földhasználati politikák változása és a tengeri környezetszennyezés. Ezért a tanulmány kiemeli a jogi védelem és az inkluzív politikák fontosságát, amelyek elismerik az őshonos közösségek jogait a környezetgazdálkodásban. A helyi bölcsesség integrálása a modern természetvédelmi politikákba stratégiai lépést jelent a fenntartható fejlődés elérése érdekében, az őshonos közösségek részvételére alapozva. A kutatás hozzájárul a társadalmi, kulturális és környezeti tudományok területének megértéséhez.