Keresés
Keresési eredmények
-
Etnikai gazdaság, adósságok és a mobilitás egyenetlen útjai a Magyarországon tartózkodó vietnami migránsok körében
161-170Megtekintések száma:54Jelen tanulmány célja a Magyarországon élő vietnámi migránsok tapasztalatainak vizsgálata, különös tekintettel az etnikai gazdaság szerepére. Kvalitatív adatok felhasználásával, valamint interszekcionális megközelítés alkalmazásával elemzi, hogy az etnikai gazdaság, az eladósodás, valamint az ezekhez kapcsolódó etnikai intézményi struktúrák miként formálják az egyének mindennapi életvilágát, illetve azt, ahogyan a jövőbeli lehetőségek különböző opciói között navigálnak. Az elemzés rámutat arra, hogy az etnikai vállalkozások – különösen az éttermek és kiskereskedelmi egységek – az eladósodás jelenségével összekapcsolódva olyan erőteljes strukturális tényezőegyüttest alkotnak, amely meghatározza a felfelé irányuló társadalmi mobilitás pályáit, amelyek a legtöbb esetben korlátozottak maradnak. Az eredmények összességében azt mutatják, hogy noha a migránsok jelentős erőfeszítéseket tesznek és számottevő rezilienciát tanúsítanak, a mélyen beágyazott strukturális akadályok továbbra is gátolják a teljes társadalmi integrációt és a felfelé irányuló mobilitást.
-
A szudáni Gezira Öntözéses Mezőgazdasági Rendszer: az agrár neoliberális reformok – szakítás vagy újraalakulás az irányító gyarmati ismeretelméleten belül?
29-54Megtekintések száma:71Az angol–egyiptomi kondomínium gyarmati uralma idején (1899–1956) létrehozott, majd a poszt-koloniális Szudánban is központi fejlesztési projektként tovább működtetett Gezira-rendszer irányítási struktúrája jelentős átalakulásokon ment keresztül. A domináns szakirodalom szerint a korábban köz-pontilag irányított, bürokratikusan szervezett öntözőhálózattal és viszonylag jól működő infrastruktúrával jellemezhető rendszer egy liberalizáltabb és decentralizáltabb modell irányába mozdult el. Ebben az értelmezési keretben a reformokat a gyarmati örökségként fennmaradt logikától való elszakadásként értelmezik, amelyet az állam visszahúzódása, valamint a kockázatok és felelősségek bérlőkre, mezőgazdasági munkásokra és helyi megélhetési gazdaságokra történő átruházása jellemez. E megközelítések hangsúlyozzák a korábbi kormányzási formáktól való törést, és gyakran a gyarmati rendszert a jelenleginél koherensebbnek és hatékonyabbnak ábrázolják. Ugyanakkor ez a perspektíva figyelmen kívül hagyja, hogy e változások miként fedik el egy mélyebben meghúzódó gyarmati episztemológiai és kormányzási keretrendszer fenn-maradását, amely továbbra is meghatározza a föld, a munkaerő, a népesség és a természeti környezet szervezését, kategorizálását és kontrollját. A rendszer – a közelmúltbeli újratermelési feltételek egyenetlenségei ellenére – továbbra is egy centralizált hidraulikus öntözési infrastruktúrán keresztül működik, amely a gazdálkodók és a mezőgazdasági termelés szabályozásának kulcsmechanizmusaként szolgál. Ez szorosan összefonódik az agrárszubjektivitások folyamatos formálódásával a bérleti rendszer keretein belül, amely a helyi arab csoportokat legitim agrárpolitikai szereplőkként ismeri el, míg a nyugat-afrikai munkásokat és különböző etnikai kisebbségeket marginalizált, illetve kizárt pozíciókba helyezi. A közelmúlt reformjai egyúttal a gyarmati extraktív gazdasági logika továbbélését és elmélyülését tükrözik, amely a technokrata, tudományos tudásformákat a helyi ismeretrendszerekkel és őshonos szükségletekkel szemben részesíti előnyben. A hosszú távú etnográfiai kutatás és a dekoloniális perspektíva összekapcsolásával, valamint egy olyan módszertani keret alkalmazásával, amely a többszínterű etnográfiát dekoloniális kritikai irodalommal integrálja, ez a megközelítés lehetővé teszi annak feltárását, hogy a gyarmati episztemológiák miként maradnak fenn hegemonikus, újraértelmezett és vitatott formákban a hasonló szudáni agrárkörnyezetekben, illetve tágabban a posztkoloniális Afrikában.