Keresés

Keresési eredmények

• Birtokok, büszkeség és kiváltságok: a Martaban-korsó és a borneo-i három fotó vizuális hatása

  109-121

  Rusyanti Rusyanti

  Megtekintések száma:

  0

  A fényképek a 19. század eleje óta fontos kutatási tárgyakká váltak, és számos tudományág figyelmét felkeltették. A kulturális antropológiában a fényképek egyszerre képalkotó eszközök és kulturális tárgyak, amelyek a társadalmi gyakorlatokról és a múlt anyagi nyomairól tanúskodnak. A fényképeken látható ruhák, tárgyak, gesztusok, terek és társadalmi kapcsolatok kollektív és történelmi jelentéseket közvetítenek. Ezenkívül a fényképek kulturális konstrukciókhoz, ideológiához és hatalomhoz kapcsolódó rejtett jelentéseket is feltárnak; ahogy Barthes állította, a fotográfia egy jelrendszer, amelyben a jelentés soha nem semleges. Ez a tanulmány három 19. század végi borneói fényképet elemzi, hogy tisztázza azok társadalmi, kulturális és ideológiai jelentőségét. Ezenkívül a tanulmány értelmezi a borneói dayak közösségek és a Martaban-edények közötti történelmi kapcsolatot, amelyek nélkülözhetetlen tárgyaknak számítanak. Az elemzés a látható elemek (denotáció), a kulturális asszociációk (konnotáció) és az alapul szolgáló ideológia (mítosz) megkülönböztetésével törekszik a szigorúságra és a semlegességre. A három fénykép, amelyeken szándékosan elrendezett jelenetek láthatók, az etnikai jellemzőkre összpontosít, az edényt fő témaként kezelve. A korsó egyértelműen kifejezi a tulajdonjogot, az erős birtoklást, a büszkeséget és a kiváltságokat, tükrözve egy tartós társadalmi konstrukciót. A képen látható váz a emberi világ szerves eleme, amely különböző időkben és helyeken is megmarad, és minden megjelenésével egyedi narratívát hoz magával.

• A veddha identitás modern mítosszá alakulása Srí Lankán

  91-100

  Kumarasiri Lakni Prasanjali

  Megtekintések száma:

  0

  Jelen tanulmány azt vizsgálja, miként alakult át a Srí Lankán élő veddha közösség etnikai identitása modern mítosszá a reprezentáció domináns gyakorlatai révén. A tanulmányban megjelenő vizsgálata Thomas Hylland Eriksen által képviselt, az etnikai identitást dinamikus és társadalmilag konstruált jelenségként értelmező megközelítésre, valamint Roland Barthes modern mitológiáról szóló elméletére támaszkodva amellett érvel, hogy a veddha identitás nem inherensen primitív vagy statikus, hanem kulturális, politikai és szimbolikus folyamatok révén folyamatosan újraformálódik. A turizmus, a média és a politikai diskurzus a veddha közösséget mindmáig a múlt részeként létező erdőlakókként reprezentálja, jóllehet annak tagjai integrálódtak a modern srí lankai társadalomba, így hozzáférnek a formális oktatáshoz, a bérmunkához, valamint a modern technológiák mindennapi használatához. A tanulmány terepmunkából származó kvalitatív meglátások és szövegelemzés segítségével mutatja be, hogy miként használja fel a politikai diskurzus a veddha identitást nemzeti örökségként, ezáltal elfedve a fejlesztések, a természetvédelem és a földkisajátítás következményeit. Hasonlóképpen, a médiában megjelenő narratívák depolitizálják a kulturális változásokat azáltal, hogy azokat természetes eltűnésként keretezik. A turizmus pedig bizonyos kulturális gyakorlatok megrendezett performativitását és kommercializációját ösztönzi. E folyamatok leegyszerűsítik a történelmet, eltörlik a hatalmi viszonyokat, és természetesként tüntetik fel az egyenlőtlenségeket. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a veddhák nem a megélt valóságuk következtében váltak modern mítosszá, hanem reprezentációjuk módja révén. Mindez rámutat annak szükségességére, hogy a közösséget élő, cselekvőképes etnikai közösségként ismerjük el, amely jogokkal rendelkezik, és amely a kortárs srí lankai társadalomban továbbra is aktív szerepet tölt be.

• MITOLÓGIAI KATEGÓRIÁJÚ MEGMAGYARÁZHATATLAN LÉNYEK, JELENSÉGEK ÉS ESEMÉNYEK A DÉLSZLÁV NÉPEK KÖRÉBEN: NÉPMESEGYŰJTEMÉNYEK, INTERJÚK MESEMONDÓKKAL ÉS MITOLÓGIAI LÉNYEKKEL A MODERN REGÉNYEKBEN

  135-148

  Medojevic Milena

  Megtekintések száma:

  394

  Jelen tanulmány a szerző azonos című doktori értekezésének alapvető szerkezeti jellemzőit tartalmazza. A kutatás fő feladatai közé tartozik három olyan mitológiai elemeket tartalmazó fókuszterület – a jelenségek, tárgyak, emberek vagy lények – azonosítása, amelyek létezésében egyesek hisznek, mások pedig kételkednek. Ezeket a fókuszmezőket különböző népmesegyűjteményekben és kortárs irodalmi szövegekben, valamint a mesemondókkal készített interjúkban találjuk meg. A tanulmány középpontjában elsősorban a bevezető történetek és az általános elképzelések hátterének bemutatása áll. A cél az, hogy az olvasók megismerjék azt a hátteret, amely az említett történetek népi eredetét magyarázza. Szó esik a halálról, az ember haláltól való természetes félelméről, valamint arról a paranormális, vallási és mitológiai világról, amelyek együttesen olyan megmagyarázhatatlan jelenségeket hoznak létre, amelyek ellentmondanak az ember racionális érvelésének. A kutatás egyik hipotézise, annak megértésére fókuszál, hogy miért van még mindig jelen ez a jelenség az emberi közösségben, és milyen előnyökkel járhat mindez az egyének számára. Továbbá a kutatásban alkalmazott módszertan magában foglalja a népmesék és a kortárs irodalmi művek közötti információk összehasonlítását és szembeállítását is. Ezenkívül a legfontosabb alkalmazott kutatási módszer az interjútechnika olyan mesemondókkal, stratégiailag kiválasztott személyekkel, akikről feltételezhető, hogy minőségi információkkal rendelkeznek a témában.