Keresés

Keresési eredmények

• Teljesítménycél-orientáció és énhatékonyság: az elméleti alapok és az empirikus bizonyítékok áttekintése

  111-126

  Sarafadeen Toheeb Olanrewaju

  Megtekintések száma:

  78

  Annak megértése, hogy a tanulók milyen okokból vállalkoznak tanulmányi feladatok elvégzésére, valamint mennyire bíznak saját sikerességükben, az oktatáspszichológia egyik legjelentősebb kérdésköre. Jelen narratív szakirodalmi áttekintés a teljesítménycél-orientáció (achievement goal orientation, AGO) és az akadémiai énhatékonyság kapcsolatát vizsgálja azáltal, hogy feltárja mindkét konstruktum elméleti gyöke-reit, valamint szintetizálja a négy évtizedet és számos oktatási kontextust felölelő empirikus kutatási eredményeket. A teljesítménycél-elméletre, különösen Elliot és McGregor (2001) 2×2-es modelljére, valamint Bandura (1977) szociális-kognitív elméletére támaszkodva az áttekintés amellett érvel, hogy a tanuló által követett céltípus differenciált, jelentős és empirikusan előre jelezhető következményekkel jár az egyén saját tanulmányi képességeibe vetett bizalmának erősségére és stabilitására nézve. Az elsajátításközpontú közelítő célok (mastery-approach goals) következetesen és megbízhatóan pozitív kapcsolatot mutatnak az én-hatékonyság növekedésével, függetlenül az oktatási szinttől vagy a tantárgyi területtől. Ezzel szemben a teljesítményelkerülő célok (performance-avoidance goals) rendszeresen alacsonyabb énhatékonysági hiedelmekkel és maladaptív motivációs folyamatokkal társulnak. A teljesítményközpontú közelítő célok (per-formance-approach goals) megítélése a szakirodalomban vitatottabb: az eredmények az egyén kezdeti képességszintjétől, az alkalmazott mérőeszközöktől és a társas összehasonlítás kontextusától függően változnak. Az elsajátításközpontú elkerülő célok (mastery-avoidance goals), noha elméletileg jól elkülöníthetők, továbbra is viszonylag kevéssé kutatott területet jelentenek. A szakirodalom egyik legjelentősebb hiányossága a szubszaharai afrikai és más fejlődő országokból származó kutatások szinte teljes hiánya, jól-lehet e térségekben a motivációs folyamatok jelentősen eltérhetnek azoktól a nyugati egyetemi mintáktól, amelyek a kutatási eredmények többségét szolgáltatják. Az áttekintés végül egy olyan konceptuális modellt javasol, amely integrálja a két konstruktumot, és iránymutatást nyújthat a jövőbeli empirikus vizsgálatok és intervenciós kutatások számára.

• AZ OKTATÁS ELSŐ LÉPÉSEI A CSALÁDBAN – A KORAGYERMEKKORI PREVENCIÓ ÉS INTERVENCIÓ LEHETŐSÉGEI A DE-KK GYERMEKKLINIKÁN

  109-116

  Szele Anna Szabina

  Nagy Beáta Erika

  Megtekintések száma:

  549

  Magyarországon a koraszülés szinte népbetegségnek tekinthető jelenség, évente mintegy 8000 gyermek születik korán, vagyis a 37. gesztációs hét előtt. A Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján a Gyermeklélektani és Pszichoszomatikus Osztályunk azért dolgozik, hogy a koraszülött vagy más egyéb rizikócsoportba tartozó gyermekek esetében a fejlődésneurológiai késés kockázatát a minimálisra csökkentsük. Ennek érdekében mind a prevenció, mind az intervenció szintjén segítjük a családok életét. A szülő edukáció, a szülőcsoportok szervezése, a nevelési tanácsadás lehetőséget nyújt számunkra abban, hogy megismertessük a szülőket a segítség igénybevételének lehetőségeivel. A fejezetben röviden ismertetjük a prevenció (szűrővizsgálatok, diagnosztika) és intervenció (szülőcsoport, zeneterápia, állat-asszisztált terápia, szenzoros érzékenyítő tréning) lehetőségeit, bemutatjuk az egyik legkorszerűbb fejlődésvizsgáló eszközt, a Bayley-III (Bayley Csecsemő és Kisgyermek Skálák, Harmadik kiadás) diagnosztikai és szűrőtesztet, valamint kitérünk a napjainkat átíró COVID-19 járványhelyzet családi vonatkozásaira. Szemléletünk alapját képezi, hogy az egészséges és kiegyensúlyozott fejlődés érdekében, a gyermek mellett fontos, hogy a család egésze is megfelelő ellátást, segítséget kapjon. A szülői hatékonyság támogatása, erősítése a szakemberek részéről fontos lépés, mellyel a szülő képes gyermeke egyéni sajátosságait figyelembe véve olyan nevelési módot megvalósítani, mely által fejlődik, erősödik a gyermek alkalmazkodóképessége, teherbírása, szociális készsége.

• HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYEREKEK REKRUTÁCIÓJA, JÖVŐKÉPE

  21-38

  Erdei Ildikó

  Megtekintések száma:

  676

  Magyarországon számos nevelésbe vett gyermek él. Ahhoz, hogy ennek társadalmi újratermelődését megfékezzük, fontos látnunk a rekrutációt: kik ők, honnan és miért kerültek szakellátásba? Foglalkozni kell a fiatalok jövőképével, motivációjával, én-hatékonyságával, sikerre vonatkozó ok-tulajdonításával, társadalmi beilleszkedésével, az ezekről alkotott elképzelésükkel. Jelen publikáció célja feltárni a különbségeket a lakásotthonban élő és családban nevelkedő hátrányos helyzetű fiatalok jövőorientációjára vonatkozóan. Mindezt a tanulmányi átlag elemzésével, jövőképre vonatkozó kérdőív, családi háttér feltárására szolgáló önkitöltős kérdőív, valamint a Tenessee énkép skála használatával tettük mérhetővé. A vizsgálatban 60 fő lakásotthonban élő gyermek és fiatal, valamint 60 fő családban élő gyermek és fiatal felnőtt vett részt. Mindkét csoport 1999-2004 között született 15-20 éves fiatalokból áll. A kutatás célja, a lakásotthonban élő hátrányos helyzetű gyerekek jövő-orientációjának megismerése szintén hátrányos helyzetű Arany János Tehetséggondozó Programban tanuló, de családban élő gyerekek közötti különbség, vagy hasonlóság terén.  A statisztikai elemzés során megállapítást nyert, hogy a Jövőképre vonatkozó kérdőív és a Háttér kérdőív között pozitív korreláció áll fenn. A két kérdőívben szereplő kérdések nagy része összefügg.