A tanulmány a magyarországi büntetés-végrehajtási intézményekben élő mozgássérült elítéltek helyzetére keresi a választ. A dolgozat célja a vonatkozó jogszabályok és a fogvatartási körülmények feltárásán túl egy etikai kérdéseket is érintő eset bemutatása.  Az utóbbi években egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy a büntetés-végrehajtás a mozgáskorlátozott fogvatartottak számára is alakítson ki megfelelő, kulturált, speciális helyzetükhöz igazodó elhelyezési körülményeket. Ez abból a jogelméleti alapvetésből következik, hogy a büntetés a szabadság elvonását jelenti, és annál nem többet. Tehát a mozgáskorlátozottság önmagában, nem jelenthet többletbüntetést a végrehajtás során. A bemutatott mozgáskorlátozott elítélt esete is ezt az alapvetést támasztja alá.