Keresés

Keresési eredmények

• Magyar botanikusok határozója a dualizmus utolsó éveiből

  117-132

  Pifkó Dániel

  Megtekintések száma:

  96

  Jávorka Sándornak a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött hagyatékából került elő egy 12 oldalas gépelt kézirat, amelynek címe „Határozókulcs a magyar flóra területén működő ama botanikusok felismerésére, akik az Album Kleinianumban ábrázoltattak. Budapest 1912. szeptember hó 25.-én”. A munka ötven botanikus frappáns leírását tartalmazza határozókulcsba szerkesztve. Szöve­ge humoros, a személyek legjellemzőbb tulajdonságait gyakran élcelődő, ironikus hangnemben mutatja be. Szerzője Szabó Zoltán, korának elismert botanikusa volt. A kézirat a Királyi Magyar Természet­tudományi Társulat Növénytani Szakosztályának 178. ülésén tartott ünnepségre készült, amelynek egyetlen napirendi pontja Klein Gyula üdvözlése volt, tanári működésének 40-edik, szakosztályi tagsá­gának pedig 20-adik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen szinte minden jelentős hazai botanikus részt vett, A cikk végén közöljük Szabó Zoltán Határozójának szövegét, magyarázó jegyzetekkel és fo­tók­kal kiegészítve.

• A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum) állományfelmérése (2001–2019)

  9–18

  Bérces Sándor

  Bíró Sándor

  Novák Adrián

  Halász Antal

  Dudás György

  Pifkó Dániel

  Megtekintések száma:

  799

  A magyar méreggyilok (Vincetoxicum pannonicum (Borhidi) Holub) pannon endemiz­mus, ismereteink szerint csupán országhatárainkon belül, a Budai-hegység néhány pontján, valamint a Villányi-hegységben a Szársomlyón fordul elő. Szükségesnek láttuk, hogy tisztázzuk a magyar méreg­gyilok ismert populációinak elhelyezkedését és állományainak nagyságát, ugyanis több téves dűlőnév is megjelent a szakirodalomban, az egyetlen populációnagysággal is foglalkozó publikáció pedig téves adatokat közöl. Ismert állományai a Budai-hegységben: Községi erdő (Budajenő); Szekrényes-hegy, Kő-hegy, Odvas-hegy, Szállás-hegy, Út-hegy (Budaörs); Fekete-hegyek (Páty); illetve a Villányi-hegységben a Szársomlyó (Nagyharsány). A teljes országos állomány az állo­mányfelmérési tapasztalatok alapján 3550 tő körül van, a legnagyobb egyedszámú szubpopulációk a budajenői Községi erdő, a Szállás-hegy és a Fekete-hegyek területén találhatók. A magyar méreggyilok állománya a Budai-hegységben sta­bil­nak mondható, a szársomlyói állomány sokkal sérülékenyebb: három kisebb foltban tenyészik és nagy­já­ból 50 tőből áll. A felmérési időpontok alapján a virágzás csúcsa május 20. és 29. közé tehető.

• Az egyvirágú here (Trifolium ornithopodioides (L.) Sm.) „újrafelfedezése” a Hortobágyon

  207–212

  Nótári Krisztina

  Jakab Gusztáv

  Pifkó Dániel

  Megtekintések száma:

  286

  Az első szerző 2009 nyarán a Hortobágyon található Ágota-puszta délkeleti részén megtalálta az egyvirágú here (Trifolium ornithopodioides) vegetatív állapotú egyedeit. A növény a megtalálás helyén egy ősmedervonulat szikfok-zónájában él. A faj másik állományát 2016-ban a második szerző találta a karcagi Ecse-zugban, kiszáradt, legelt ecsetpázsitosban. Az egyvirágú herének a Hortobágyról csak egy adata volt ismert ezidáig, melyet Szujkó-Lacza et al. (1982) publikált egy 1974-es gyűjtés alapján. A gyűjtés bizonyító példánya, amely a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában (BP) található, rosszul határozható, hiányos példány, de a pálhalevelek vizsgálata alapján feltételezhető, hogy nem Trifolium ornithopodioides egyede van a lapon. Így tehát a 2009-es észlelés az egyvirágú here első hiteles adata a Hortobágyról.