Keresés

Publikált ez után
Publikált ez előtt

Keresési eredmények

  • A szürke fenyérfű (Bothriochloa ischaemum L.) allelopatikus hatásának áttekintése
    49-53
    Megtekintések száma:
    96

    A szürke fenyérfű a pannon biogeográfiai régióban több mint ötven növénytársulásban előfordul, rendkívül változatos élő- és termőhelyeken. Ezek egy részén veszélyes inváziós fajjá is válhat, csökkentve azok természetvédelmi- és gazdasági értékét. Felszaporodását, invázióját segítheti a faj allelopatikus hatása. A feltett kérdések a következők. Van-e szakirodalmakból származó információ a szürke fenyérfű allelopatikus hatását illetően? Kapcsolatban állhat-e az allelopatikum a fenyérfűnek és az avarjának a szűrő hatásával? Nemzetközi kutatások alapján a szürke fenyérfű a nemzetség több más fajával együtt allelopatikus hatással rendelkezik. Az allelopatikum feltehetően vízoldható, mivel az öntözött avar is negatívan befolyásolta a többi fajt. Az anyag a faj saját növekedését is negatívan befolyásolja, de saját csírázását és a fiatal egyedek túlélését nem csökkenteti, vagyis ezen allelopatikumok termelése a fenyérfű számára is bizonyos hátránnyal jár. A faj közvetlen hatása mellett közvetve is hat a többi növényre, például a mikorrhizáltság csökkentésével. Jelenlegi ismereteink alapján a fajt nagyon nehéz tartósan visszaszorítani. Az ezt követő restauráció szintén nagyon nehéz feladat a fenyérfű által termelt allelopatikumok miatt. Ezért további vizsgálatokra van szükség, amelyek pontosan meghatározzák ezeket az allelopatikus hatásokat a többi növényfajra. Fenti eredmények a faj ökológiájának megértéséhez és a visszaszorítási technológiák kidolgozásához is fontos információkat szolgáltatnak. 

  • Inváziós fajok, mint a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és a siskanád tippan (Calamagrostis epigeios) tömegtakarmányként való alkalmazhatósága kecskék takarmányozásában
    11-17.
    Megtekintések száma:
    237

    Vizsgálataink során két fontos inváziós fajt, a magas aranyvessző (Solidago gigantea) és az őshonos, de inváziós fajjá váló siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) takarmányként való hasznosítását értékeltük. Ez a két faj a gazdálkodók, erdőgazdálkodók és a természetvédelem szempontjából is jelentős. Mindkét faj képes monodomináns állományok kialakítására, ezért a gyepek fajösszetételének radikális átalakítására. Ezen felül nagyban megnehezítik a gyepek regenerálását, mesterséges javítását vagy a tarvágások utáni erdőtelepítést. Visszaszorításukra számos agrotechnikai módszert kidolgoztak, de a gazdasági állatfajok takarmányaként korábban nem merültek fel, beltartalmi értékeiket hazánkban nem vizsgálták. A kísérlet során saját gazdaságon belül kaszált növénymintákat etettük meg a gazdaság kecskéivel. A takarmánykihasználási vizsgálatok során meghatároztuk a két faj beltartalmi értékeit (szárazanyag tartalom, nyers fehérje, nyers zsír, nyersrost, N mentes kivonható anyag), ezek látszólagos emésztési együtthatóit, valamint létfenntartó-, súlygyarapodási- és laktációs nettóenergia tartalmát (NEm, NEg, NEl) is. A vizsgálatok során arra kerestük a választ, hogy legelő kecskeállomány számára milyen mértékben alkalmas a két növényfaj, mint tömegtakarmány bázis. A takarmány beltartalmi vizsgálat eredményei alapján összehasonlítottuk a két növényfajt több tömegtakarmányként alkalmazott takarmánynövény értékeivel. Ajánlásokat tudtunk megfogalmazni a gazdálkodók számára, hogy a kecskeállomány hasznosítási formájától függően a magas aranyvessző és a siska nádtippan legeltetése során milyen kiegészítő takarmányozásra van szükség az állatok termelési szintjének fenntartásához. Meghatároztuk a két növényfaj legeltetésének ideális idejét, az optimális fenológiai állapotot és a regenerációs időszakokat. Az eredmények alapján a kecske alkalmas a két faj tömegtakarmányként való hasznosítására, különös tekintettel a siska nádtippan magas szárazanyag tartalmára. Az energiaértékeik (NEm) alapján – összevetve más takarmánynövényekkel – értéke közepes, melyek elsősorban a létfenntartó nettóenergia igény kielégítésére alkalmazhatóak, ezen felül a magas aranyvessző alkalmas lehet laktáció nettóenergia biztosítására is. Tömegtakarmányként való alkalmazásuk során nagy fehérje tartalmú takarmánnyal való kiegészítés szükséges. A siska nádtippan négyleveles, a magas aranyvessző pedig bimbózás előtti állapotában javasolható kecskékkel való hasznosításra leginkább. A regenerációs idők a legeltetés céljától függően változnak. Mindkét fajról elmondható, hogy a gyöktörzsében tárolt tápanyagok mennyisége miatt a regenerációs időszak kevésbé függ a talajtól vagy a környezeti viszonyoktól.

  • A szürke fenyérfű (Bothriochloa ischaemum L.) magyarországi előfordulása és gyepgazdálkodási helyzete (irodalmi áttekintés)
    49-60
    Megtekintések száma:
    113

    A szürke fenyérfű szakirodalmi és herbáriumi források alapján összegyűjtött előfordulási adatai igazolják a pázsitfűfaj széleskörű, országos szintű elterjedtségét természetközeli (pl. Gánt, Aszófő) és erősen degradált (pl. Tiszaalpár, Tatabánya) termőhelyeken egyaránt. Mindössze három középtájból nem találtunk róla elterjedési adatot. A száraz (sőt, félszáraz, akár kiszáradó) gyepektől a nyíltabb, száraz erdőtársulásokig sok helyen megtalálhatja a számára kedvező életfeltételeket, beleértve a bolygatott, a másodlagos eredetű állományokat, és a parlagokat is. A magyar szakirodalom 52 hazai társulásból, cönotaxonból jelzi. A legtöbb előfordulási adat elsősorban olyan dombságokból és középhegységekből származik, ahol a száraz, melegebb déli oldalak (amelyeket gyakran antropogén zavarások is érnek, pl. túllegeltetés, művelt területek felhagyása) ideális mikrokörnyezetet teremtenek a faj felszaporodásához. A sok előfordulási adatot tartalmazó középtájak másik csoportjába az olyan alföldi területek tartoznak, amelyek klímája szárazabb, és táji szinten jellemző a jelenlegi, sőt még inkább a korábbi legeltetés (Duna-Tisza közi síkvidék: homoki gyepek, Körös-Maros köze: löszgyepek). Az elmúlt időszakra jellemző, és a közeljövőben is várható a degradált és felhagyott területek kiterjedésének növekedése. Ezek alapján a fenyérfű még nagyobb mértékű hazai elterjedésére lehet számítani. 

  • A házi vízibivaly (Bubalus bubalis) legeltetés, mint élőhelykezelési és inváziós fajok elleni alkalmazási lehetőség
    47-53
    Megtekintések száma:
    172

    A természetvédelemben ma globális probléma az invázíós növényfajok agresszív terjeszkedése és az értékes gyep megőrzése. Ennek alapján a következő kérdés fogalmazódhat meg, hogy mely állatfajok, fajták alkalmasak az élőhelyek kezelésére? A vízibivaly alkalmas-e a gyepkezelésre és milyen mértékben? Az áttekintő munkával az eddigi eredményeket nézzük át, kiemelve olyan hazai területeket, ahol már előzetes eredményeink vannak, illetve korábbi adatok már születtek.  Ez alapján a Zámolyi-medence lápjaiban az invazív Solidagot teljesen visszaszorították, a legelőt teljesen átalakították, és a domináns faj a Sesleria uliginosa lett. Szintén a Zámolyi-medence a tómeder területén jelentős florisztikai és fiziognómiai eltérések mutatkoztak a növényzetben. Megállapíthat, hogy a bivalyos legeltetés alkalmas élőhely-kezelési módszerként mind száraz gyepben, mind nedves gyepben. Ezért a bivalyokkal való legeltetés amellett, hogy hatékony a Solidago gigantea elleni védekezésben, mind természetvédelmi, mind a gyepvegetáció gazdasági szempontból sikeres. A hosszú távra tervezett munka első állomása a vízi bivalyra vonatkozó munkák áttekintése.