Keresés

Keresési eredmények

• Duna menti homoki gyepek domináns Festuca fajainak beltartalmi értékei (előzetes tanulmány)

  3-7

  Fűrész Attila

  Pajor Ferenc

  Penksza Péter

  Sipos László

  Szentes Szilárd

  Penksza Károly

  Megtekintések száma:

  388

  A legeltetéses állattartásnak nagy múltra visszavezethető gyakorlata van Magyarországon. A legeltetett állatok legértékesebb takarmányát a legelők növényei jelentik. A takarmányadagok rosttal való kiegészítése javítja az emésztőrendszer telítettségét, ezáltal nyugodtabbak lesznek az állatok, és javul az állatok jóléte is. A pázsitfüvek hasznos kiegészítői lehetnek, mivel sok emészthető rostot tartalmaznak. Célunk volt a Duna menti Festuca fajok által dominált homoki gyepek gyepgazdálkodási értékeinek feltárása. A Duna mentén vágásos mintavételeket végeztünk, a Kisalföld északnyugati részétől kezdve a Kárpát-medence középső homoki síkságain át a medence legdélebbi részéig, a szerbiai Deliblátóig. Az utolsó mintákat a Kárpátokon túl, a romániai Alföldön és Bulgáriában gyűjtöttük. A vágott minták a MATE laboratóriumában kerültek weendei analízisre. Elemzésre került az eredeti szárazanyag-, nyersfehérje-, nyerszsír- és nyersrost-tartalom, valamint a rostfrakciók (NDF, ADF, ADL) mérése. Az eredmények alapján az abszolút szárazanyag-, nyersrost- és NDF-tartalom minden mintában magas volt. Az elemzett Festuca fajok öt mintája jelentős különbségeket mutatott a szárazanyag és a nyersrost tekintetében. A Festuca wagneri szárazanyag-tartalma volt a legmagasabb. A legmagasabb nyersfehérje-tartalom a Festuca vaginata, Festuca wagnerii és Festuca rupicola mintákban mutatkozott, míg a legmagasabb nyersrost-tartalom a Festuca tomanii mintákban.

• Festuca taxonok kertészeti alkalmazhatósága I.

  3-9

  Horváthné Baracsi Éva

  Cserháti Péter

  Menyhárt László

  Szabó-Szőlősi Tünde

  Mecséri Gréta

  Fűrész Attila

  Pápay Gergely

  Penksza Károly

  Megtekintések száma:

  369

  A kutatás kapcsolódik egy OTKA pályázathoz, amely a Duna mentén elterülő homoki területek vegetációjának vizsgálatával foglalkozik. A jelen munka során a Duna menti homoki gyepeken előforduló természetes Festuca fajok közül a kertészeti gyakorlatban alkalmazható taxonok elemzését (Festuca wagneri és F. tomanii) végeztük el. Fő kérdéseink a következők voltak: van-e közöttük olyan, amely alkalmas lehet városi környezetben való felhasználásra? A két kiválasztott faj eltér-e szignifikánsan egymástól? Vannak-e olyan morfotaxonómiai bélyegek a vizsgált Festuca fajokon, amelyek a kertészeti gyakorlatban is potenciálisan alkalmazhatók? Az edénybe és a normál kerti talajba elültetett tövek közül a F. wagneri és a F. tomanii egyedek jól elkülönültek. A F. tomanii példányok egységesebbnek és jelentősebb méretűnek bizonyultak. Mindkét taxon jól tűrte az edényes nevelést, s bár az átlagos levélhossz és a virágzati szár a perlittel kevert nevelő közegben nagyobb értékeket mutatott, a fedettség vizsgálata során a perlit nélküli állományok jobban szerepeltek, tehát a plusz költséggel járó perlit hozzáadása nem biztos, hogy megtérül a termesztő számára. A két faj számos morfológiai paraméterben egyértelműen elkülönült egymástól. A Festuca wagneri morfológiai változatossága a jelen morfotaxonómiai vizsgálatok során is jól kiütközött és a kertészeti gyakorlat számára is alkalmas paraméterekkel rendelkezik.

• Alföldi szélsőségesen száraz homoki gyepek domináns és gyepgazdálkodási szempontból fontos Festuca fajainak áttekintő és összehasonlító elemzése

  3-12

  Balogh Dániel

  Szabó-Szöllösi Tünde

  Saláta Dénes

  Penksza Károly

  Megtekintések száma:

  39

  A Kárpát-medencében is előforduló, keskenylevelű Festuca fajok azon taxonjai közül az extrém száraz alföldi élőhelyeken elsős sorban olyan fajok találhatók meg amelyek gyűrűs szkelrenchimával rendelkeznek vagy gyűrűssé válik a vegetációs időszak végére. Elsősorban ez a Festuca vaginata fajt jelenti. Az utóbbi időszak kutatási eredményei alapján emellett több faj is megtalálható itt, a Festuca pseudovaginata, Festuca tomanii. Ezen fajok gyepgazdálkodási szempontból is fontosak, hiszem gyepalkotók. E fajok összehasonlító elemzését adjuk meg, áttekintő jelleggel a kéziratban. Kritikai áttekintés adunk a fajok eddigi közléseiről. A három faj morfológiai adatait is összehasonítjuk azzal a céllal, hogy megállapítsuk, mely morfológia bélyegek a legalkalmasabbak a fajok elkülönítésére. Megadtuk a 3 faj irodalmi áttekintését is. A három faj elkülönítésére a csúcsi és a leghosszabb bugaág 4. füzérke pozíciónak bizonyultak a legjobb elkülönítő morfológiai paramétereknek. A füzérkékben a külső toklászok hosszának elemzésekor a 2. virág a legmegbízhatóbb, amit a határozásnál is érdemes alkalmazni.