Keresés

Keresési eredmények

• Az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM IRATAINAK SORSA AZ 1950-ES ÉVEKBEN

  196-233

  Tóth Krisztina

  Megtekintések száma:

  147

  Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az alapítástól, 1635-től folyamatosan vezetett anyakönyvek, majd a rektori és a dékáni hivatalokban keletkezett iratok és jegyzőkönyvek tárolása a 20. század elején már nagy kihívások elé állította az intézményt. 1948-tól a papírtakarékosság jegyében kiadott selejtezési rendeletek és utasítások, valamint az 1950-ben megjelent levéltári rendelet értelmében nagyarányú iratselejtezési munkák kezdődtek, az ezek után megmaradt iratokat pedig a Magyar Országos Levéltár részére adták át. Az 1635 és 1900 közt keletkezett iratokat 1951-ben szállították el az egyetemről. 1952-től a selejtezések mellett a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára is át kellett adni iratokat, így az 1900 után keletkezett iratoknak csak a töredéke került be végül az Országos Levéltárba 1953 és 1955 között. 1956 novemberében egy belövés következtében az Országos Levéltárban tűz ütött ki, és az egyetem összes beszállított irata elpusztult. Az 1948 és 1956 közti időszakban az Eötvös Loránd Tudományegyetemet pótolhatatlan veszteség érte, hiszen óvatos becslések szerint körülbelül 2500 iratfolyóméter anyagából mindössze 20 iratfolyóméter maradt meg, és ezzel nemcsak iratait, de múltjának nagy részét is elvesztette.

   

• Néprajz a magyar egyetemeken 1960-ig

  Paládi-Kovács Attila

  Megtekintések száma:

  172

  Az első néprajzi tanszékeket Magyarországon viszonylag későn alapították, az elsőt Szegeden 1929-ben, a következőt Budapesten 1934-ben hozták létre. A néprajzi tematika azonban a hazai tudományos kutatásban és egyetemi oktatásban sokkal korábban megjelent. Egy korábbi feltevés szerint valószínűleg Erdélyi János – az 1860-as években a sárospataki református kollégiumban a magyar irodalomról tartott előadásaiban – foglalkozott legelőször néprajzzal (a népköltészet alkotásaival) főiskolai szinten. Egy későbbi publikáció a budapesti egyetemen a 18. század végén tanító professzorok folklorisztikai előadásait valószínűsíti. Cornides Dánielt (1732–1787) a magyar ősvallás (és nem mellesleg a magyar kocsizás) kutatóját 1784-ben nevezték ki a „történeti segédtudományok” professzorává. Kortársa, Dugonics András (1740–1818) ugyan a matematika professzora volt, de népköltészet-kutató tevékenysége jóval ismertebb. Hiszen irodalmi munkáiban nagy számban találhatók mesék, példabeszédek, proverbiumok, sőt népszokások is.

   

   

   

• Az ORVOSTUDOMÁNY „LEGSETÉTEBB MEZEJE” PSZICHOLÓGIAI ISMERETEK A HABSBURG BIRODALOM ORVOSI FAKULTÁSAINAK TANANYAGÁBAN A 18–19. SZÁZAD FORDULÓJÁN

  78-103

  Kovács Janka

  Megtekintések száma:

  188

  A 18. század második felében – az antropológiai szemlélet térhódításával – fokozódó érdeklődés mutatkozott az embertudományok, és különösen a pszichológia, vagy korabeli kifejezéssel lélektudomány iránt. A lélek helyének, szerepének és az emberi testre gyakorolt befolyásának kérdése immáron szerves részét képezte az orvosi, filozófiai és antropológiai diskurzusoknak, az „elmebetegek” ellátásának problémája pedig korábban nem tapasztalt kihívást jelentett a hatalom és az orvostudomány képviselői számára. Az orvosi oktatásban azonban – megfelelő intézményi háttér hiányában, amely „gyakorlóterepet” jelenthetett volna az orvostanhallgatók számára – a lélek és elme betegségeinek szentelt önálló kurzusok viszonylag későn jelentek meg. Az első pszichiátriakurzusok tervezeteit csupán az 1840-es években nyújtották be az Udvari Tanulmányügyi Bizottsághoz a Habsburg Birodalom két legnagyobb, a 18. század végén alapított tébolydáinak (Bécs, 1784; Prága, 1790) főorvosai. Az intézményi háttér hiányosságai ellenére azonban a pszichológiai ismeretek már a 18. század végétől egyre hangsúlyosabban jelentek meg az orvosi oktatásban a fiziológa-, patológia- és államorvostani kurzusok keretein belül, amelyek összefoglaló ismereteket nyújtottak a lélek helyéről, szerepéről, a testre gyakorolt hatásáról és a lélek/elme leggyakoribb betegségeiről (melankólia, mánia, hisztéria, hipochondria), reflektálva a 19. század elejének új elméleteire és elméletalkotóira (például Pinel, Esquirol, Heinroth, Reil) is. A tanulmány a Habsburg Birodalom három orvosi fakultásának tanrendjeit és tankönyvi programját hasonlítja össze, és amellett érvel, hogy a 18–19. század fordulójától a lélektudomány – mint elsősorban elméleti diszciplína – az orvostudomány és az orvosi oktatás egyik legfontosabb „segédtudományává” vált.

• A BUDAI JEZSUITA AKADÉMIA HALLGATÓSÁGA (1713-1777)

  182-195

  Varga Júlia

  Megtekintések száma:

  62

  A tanulmány a Budai Jezsuita Akadémia (1713-1777), a Pesti Piarista Bölcsészeti Líceum (1752-1784) és a rövid ideig fennálló Pesti Jogi Szakiskola (1756-1771) forrásait, történetét, hallgatóit, oktatási színvonalát és látogatottságát mutatja be. Ezek olyan eddig alig ismert, 1777 előtti, budai és pesti felsőoktatási intézmények, amelyek megalapozták a főváros területén a későbbi felsőoktatás felvirágzását.

• A TÖRÖK NYELV TANULMÁNYOZÁSA A KORAÚJKORI EURÓPAI EGYETEMEKEN

  61-77

  Vásáry István

  Megtekintések száma:

  117

  A tanulmány az európai török stúdiumok kialakulását és fejlődését tekinti át a kezdetektől az 1754-ben alapított  bécsi Keleti Akadémia létrejöttéig. Az arab és perzsa nyelvhez képest a török tanulmányozása viszonylag későn indult meg Európában. Az arab kutatását a teológiai háttér indokolta, a perzsa nyelv tanulmányozását gazdag irodalmi hagyatéka inspirálta, míg a török nyelv vizsgálatát két tényező segítette elő. Az egyik az Oszmán Birodalom egyre növekvő politikai és kereskedelmi súlya Európában, a másik pedig a keresztény misszió. A cikk a téma rövid összefoglalását adja, így a tárgyalt időszakban csak a legfontosabb nyomtatott török grammatikákat és szótárakat veszi számba. A 16. századi alkalmi kezdemények után az első Európában megjelent török nyelvtant (Megiser 1612) tárgyalja, majd Harsányi Nagy Jakab munkáját (1642) veszi vizsgálat alá. Ezután a 17. századi francia, olasz és angol szótári és grammatikai munkák vizsgálata következik (du Ryer, Molino, Maggio, Bernardo de Parigi, Pietro d’Albavilla, Mascisci, Seaman, Vaughan). Ezután hosszabban időzik a tanulmány a 17. bécsi turkológiánál, amennyiben két legfontosabb alakjának, Meninskinek és Podestànak munkásságát elemzi. A lipcsei török szótárak és nyelvtanok áttekintését követően az 1754-ben alapított bécsi Keleti Akadémiáról esik szó. Végül a 17. századi török nyelvű bibliafordítások áttekintésére kerül sor, melyet egy rövid összegzés követ.

• A NAGYSZOMBATI EGYETEM HALLGATÓSÁGA AZ ÚJABB FORRÁSOK TÜKRÉBEN

  146-181

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  91

  Az 1635-ben alapított Nagyszombati Egyetem Magyarország első, máig folyamatosan működő univerzitása. Jogutódja a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Az egyetem levéltári forrásainak jelentős része elpusztult az 1956-os forradalom idején a Magyar Országos Levéltárban keletkezett tűzben. Ezért nagyon nehéz összeállítani az első magyar egyetemen tanult hallgatók listáját. A közelmúltban, Esztergomban új, eddig nem ismert források kerültek elő az egyetem növendékeiről. Ebben a cikkben összefoglaljuk azokat az eredményeket, amiket az új dokumentumok alapján elmondhatunk az egyetem bölcsészeti és teológiai karán tanult személyekről. Vizsgáljuk az egyetem vonzáskörzetét, a hallgatói létszám alakulását korszakonként, továbbá a hallgatóság társadalmi rétegződését és nemzetiségi összetételét, a külföldi és belföldi diákok arányát.

• ARISZTOKRATA DIÁKOK A „MAGYAR ORSZÁGI ATHENÁSBAN”: A NAGYSZOMBATI GIMNÁZIUM ÉS EGYETEM FŐNEMESI TANULÓI (1616–1773)

  126-145

  Kökényesi Zsolt

  Megtekintések száma:

  100

  Nagyszombat a Magyar Királyság jezsuita iskolahálózatának kitüntetett jelentőségű helyszíne volt, amely az alsófokú oktatástól egészen az egyetemi stúdiumokig biztosított különböző szintű képzést a diákok számára. Az ország elsőszámú katolikus iskolacentruma a nemesi és főnemesi famíliák művelődésében is rendkívül fontos szerepet játszott. A tanulmány célja a rendelkezésre álló új iskolai adattárak révén körvonalazni és vizsgálat tárgyává tenni a nagyszombati egyetem és gimnázium főnemesi születésű diákságát. A dolgozatban igyekszem rekonstruálni, hogy miként változott az évtizedek, évszázadok során Nagyszombat funkciója a főnemesség oktatási gyakorlatában, mely családok látogatták az intézményt, és néhány esetpéldán keresztül a megszerzett tudás szerepéről is lesz szó a későbbi karrierek formálódásában.

• A budapesti egyetem diákegyesületei a világháború végén és az őszirózsás forradalom időszakában

  106-125

  Varga Júlia

  Megtekintések száma:

  110

  A tanulmány a budapesti egyetem régi és új diákegyesületeinek tevékenységét, és az első világháborúban részt vett katona diákok hazajövetel utáni egyetemi életét mutatja be, valamint részvételüket az őszirózsás forradalomban. Bemutatja a hagyományos diákegyesületek mellett létrejött új – vagy régóta működő – baloldali diákegyesületeket, törekvéseiket, eredményeiket. Megpróbál rávilágítani az új egyesületek létrejöttének okaira, a két diákcsoportosulás eszmei ellentéteire, sőt ellenségeskedésére, eltérő gondolkodásuk gyökereire, ideáljaikra, valamint arra is, hogy mi volt a közös a diákság elvárásaiban. Bemutatja, hogy milyen események vezettek az újabb egyesületek megszűnéséhez. Ezekből a fiatalokból alakult ki a későbbi értelmiségi réteg, már innen ered politikai megosztottságuk, ezért fontos megismerni azokat a tényezőket, amelyek meghatározták mindkét csoport korai politikai elköteleződését.

• FILEFALVI FILICZKI JÁNOS ALBUM AMICORUMÁNAK MAGYAR VONATKOZÁSÚ BEJEGYZÉSEI

  82-97

  Molnár Dávid

  Megtekintések száma:

  120

  A tanulmány Filiczki János album amicorumának meglepően kevés magyar vonatkozású bejegyzésével foglalkozik. Ezeket európai peregrinációja során, 1600 és 1616 között írta be Adam Kunisch, Johann Frölich, ifj. Sebastian Ambrosius, Miskolci Csulyak István, Joannes Bocatius, Szenci Molnár Albert, Johannes Blofus, Maximilianus Fabinus, Debreceni Dormány István, Keserűi Dajka János, Váradi Farkas Gergely, ifj. Gregor Tribel és végül Elias Berger. Az általában sablonos bejegyzések némelyikét közelebbről is megvizsgálva, új információk és értékes adalékok nyerhetők a bejegyzők tanulmányaival, életével kapcsolatban. Ebből a szempontból épp azok az ismeretlenség homályában ragadt figurák lehetnek különösen érdekesek, akik a korabeli értelmiségi réteg feltörekvő, fiatal képviselői voltak. Közülük is ifj. Sebastian Ambrosius, Maximilianus Fabinus és ifj. Gregor Tribel bejegyzései tűnnek a leginkább figyelemreméltónak. A bejegyzések elemzésén túl, a latin szövegek fordítását is igyekeztem közölni

• Trianon és a magyar felsőoktatás I. Szerkesztette Újváry Gábor

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  185

  1918 őszén 23 állami fenntartású felsőoktatási intézmény működött Magyarországon. Ezek közül három-négy hónap múlva 10 az új határokon kívülre került. Az ugyancsak működő 23 római és görög katolikus tanintézet közül 12 az utódállamok területéhez került. Ide nem számítottuk bele a szerzetesrendek által fenntartott felsőfokú intézményeket. A 13 egyéb felekezetekhez tartozó intézet közül 7 jutott az új határokon túlra. Vagyis az 1918 őszén létező összesen 59 intézményből 29 került el Magyarországtól. Gyakorlatilag a felsőoktatási intézmények fele, amelyekre korábban annyi fejlesztést fordított a magyar állam, elveszett.