Keresés

Keresési eredmények

• EGY FELSŐFOKÚ TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET IRODALMI MŰSORÁBÓL KIRAJZOLÓDÓ TANÍTÓKÉP 1965-BŐL

  138-145

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  89

  A fenti címmel közölt forrás egy irodalmi műsor forgatókönyve 1965-ből. Akkoriban a felsőfokú tanítóképző intézetekben évente egyszer „intézeti napokat” tartottak, amelyeknek az volt a céljuk, hogy még nagyobb kedvet és lelkesedést ébresszenek a hallgatókban a választott pálya iránt. A tanítói munka valós nehézségeinek a bemutatása helyett inkább a tanítói lét szépségeire helyezték a hangsúlyt, arra igyekeztek felhívni a tanító szakos hallgatók figyelmét, hogy milyen jelentős szerepük lesz a jövő társadalmának alakításában. A közölt szövegből is ez a szándék tükröződik, a műsor összeállítói azt a hitet erősítik a hallgatókban, hogy a tanítók a társadalom megbecsült és magasra értékelt polgárai. A műsorban felidézik azokat a küzdelmeket, megaláztatásokat, amelyekkel a 1920-as, 1930-as évek tanítóinak kellett szembesülniük, ezeknek a felemlegetésével is azt kívánták aláhúzni, hogy a 60-as évek tanítóinak már sokkal jobb a helyzetük, nincsenek olyan gondjaik, mint az elődeiknek. A valóságban persze nem volt ennyire éles a kontraszt a múlt az akkori jelen között, a tanítói réteg továbbra is alulfizetett és alacsony megbecsülést élvező foglalkozási csoportként volt jelen a társadalomban. 

   

• Teológushallgatók doktorálása pedagógiából a debreceni egyetemen 1949-ig

  78-81

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  138

  THE DOCTORAL STUDIES OF THEOLOGY STUDENTS AT THE UNIVERSITY OF DEBRECEN UNTIL 1949. Based on the minutes of the doctoral culminative exams at the Faculty of Arts of the University of Debrecen before 1949, the essay comes to the conclusion that numerous doctoral students in the Faculty of Arts between 1917–1949 completed their studies as students of the Faculty of heology. It has been proven that it is not only a unique practice in Debrecen, but it is a continuation of an established practice in Kolozsvár. he author decsribes the practice in Kolozsvár and how it was adapted at the University of Debrecen. Based on some memoirs, the author shows that numerous signiicant representatives of Pedagogy started their careers as students of Theology.

• Debreceni bölcsészhallgatónő egy nemzetközi diákkonferencián 1925-ben

  91-99

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  168

  An Arts Student from Debrecen at the International Conference in 1925. A conference was held by the World Student Christian Federation in Herkulesfürdő (Băile Herculane, Romania) in 1925. The University of Debrecen was represented by Margit Kis, an arts student in her second year. The conference was an exhilarating experience to the young and enthusiastic lady; she even held a presentation about it to the Debrecen club of the Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (a Hungarian Christian Student Organization). It was the script of her presentation that she, as a retired teacher, inserted into her memoir a few decades later. We have selected the script of her presentation from her still-unpublished memoir to issue it in the columns of Gerundium. It provides us with valuable information about the main themes of the conference; it is the renewal of the methods of Evangelization the author tells us about the most.

• Adalékok Pap Károly tanári portréjához

  124-130

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  105

  THE PERSONALITY AND STAMINA OF KÁROLY PAP, PROFESSOR OF LITERATURE IN THE EYES OF HIS STUDENTS. he essay describes Károly Pap, the irst professor of literature at the University of Debrecen and a main representative of the positivist literature research, as a teacher based on the reminiscences of his former students. Among the literature researchers after 1948, he was considered – rather undeservedly – a negativ igure in the history of the University. Most of the people remembered him as cold and distant teacher with aristocratic behaviour. he essay demonstrates the professional taste of the wrongfully underestimated professor in literature, and draws a iner picture about the conlicting personality of Károly Pap.

• KOVÁCS I. GÁBOR – TAKÁCS ÁRPÁD: A TISZÁNINNENI SZÁRMAZÁSÚ REFORMÁTUS EGYETEMI TANÁROK ÉLETRAJZI ADATTÁRA ÉS ÉLETÚTLEÍRÁSA. (MAGYARORSZÁGI EGYETEMI TANÁROK ÉLETRAJZI ADATTÁRA 1848-1944. III.)

  150-154

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  119

  Vincze Tamás könyvismertetése

• HIÁNYZÓ TÁRGYI FELTÉTELEK EGY ÚJ FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY ELINDULÁSAKOR

  182-190

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  137

  A tanítóképzés történetével foglalkozó hazai irodalomban elég sok szó esik arról, milyen nehéz volt az induló felsőfokú tanítóképzés személyi feltételeit biztosítani 1959-ben. Való igaz, kevés volt az olyan oktató, aki tanítóképzős tapasztalatokkal is rendelkezett és az új felsőoktatói szerepben is helyt tudott állni (pl. kutatómunkát végzett, rendszeresen publikált). Arról viszont alig írnak a felsőfokú tanítóképzés hajnalát bemutató tanulmányok, hogy a személyi feltételek kedvezőtlensége mellett a tárgyi feltételek hiánya is problémákat okozott a felsőfokra való áttérés évében és még azt követő egy évtizedben is. A felsőfokú tanítóképzés más szervezeti struktúrával és nagyobb diáklétszámmal működött, mint az egykori középfokú képzés, így helyiségszükséglete is nagyobb volt,  mint amit a középfokú képzőktől örökölt épületek biztosítani tudtak. A jelen írásban egy olyan levél szövegét mutatjuk be, amelyet a nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet vezetői az új rendszerű tanítóképzés első tanévében az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Végrehajtó Bizottságához intéztek. Ez a levél nem pusztán segélykérés volt, hanem egyben helyzetjelentés, a tárgyi erőforrások leltárba vétele, a hiányok megállapítása és felsorolása. Lehet úgy is tekinteni erre a levélre, mint egy fényképfelvételre, amely nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet működésének legelső évébe, hőskorába is bepillantást nyújt, legalábbis kiderül belőle, hogy milyen körülmények között, milyen helyiségek és eszközök birtokában indult meg a magasabb szintre emelt és tartalmilag is jelentősen átalakított képzés egy vidéki városban.

• Vajthó László kapcsolata a debreceni egyetemmel

  33-58

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  87

  LÁSZLÓ VAJTHÓ’S LINKS WITH THE UNIVERSITY OF DEBRECEN. A literary historian known for his text editions and teacher of Dániel Berzsenyi Secondary Grammar School in Budapest, László Vajthó received habilitation for Privat-docent in 1935 at the Faculty of Arts of Debrecen’s István Tisza University and subsequently he obtained full professorship in 1944. In 1942, following the retirement of literary professor Károly Papp, it was L. Vajthó who was expected to occupy the vacant chair. However, somebody else was nominated for the position, and when the chair fell vacant again in 1945, he was repeatedly by-passed. Relying partly on Vajthó’s recollections at old age and partly on the correspondence between László Vajthó, literary
  historian Ferenc Zsigmond, and Margit Kis, a teacher of Nyíregyháza and a muse to both, the study highlights László Vajthó’s connection with the University of Debrecen.

• Egy FELEDÉSBE MERÜLT NÉVFELVÉTELI SZÁNDÉK

  164-168

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  160

  A magyar pedagógia történetében jelentős évszám 1959, hiszen abban az évben indult el a felsőfokú tanítóképzés. Az a tizenegy felsőfokú tanítóképző intézet, amelyben a magasabb fokra emelt képzés helyet kapott, „névtelen” intézményként kezdte meg a működését, egyik intézmény nevébe sem került be a magyar kultúrtörténet valamelyik kiemelkedő alakjának a neve. Ezt a hiányt már az első tanév folyamán, 1959/60-ban pótolni kívánta a minisztérium, így az egyik igazgatói értekezleten tanácskoztak az egyes intézmények lehetséges névadóiról. 1960 elején a minisztérium Tanítóképzős Osztálya a korábbi egyeztetésre hivatkozva arra kérte az igazgatókat, hogy fogalmazzák meg röviden a névválasztás indoklását. A nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet Eötvös Józsefet, a magyar népoktatásügy legnagyobb jótevőjét, a tanítóképzés fejlesztésének elhivatott támogatóját választotta névadóul. Alábbi írásunkban a minisztérium felhívását és a nyíregyházi tanítóképző igazgatójának válaszlevelét közöljük. Igaz, a névfelvétel ügye végül 1960-ban elakadt, mégis úgy gondoljuk, ez a be nem teljesült szándék is megmutat valamennyit abból, milyen hagyományok letéteményesének és milyen örökség utódainak érezték magukat az akkori nyíregyházi felsőfokú tanítóképző vezetői.

• Papp Károly irodalomprofesszor, a Debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem 1924-25. tanévi Rector Magnificusa

  5-22

  Mudrák József

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  153

  KÁROLY PAP, PROFESSOR OF LITERATURE, WAS RECTOR MAGNIFICUS OF THE ROYAL ISTVÁN TISZA UNIVERSITY FOR THE ACADEMIC YEAR OF 1924–1925. Károly Pap was born in Beregrákos, he conducted his university studies at Kolozsvár, and later in Budapest, where he earned a teacher’s degree in Hungarian and Latin, and later he received a doctor’s degree in Hungarian literature. In Budapest, from 1898 he was teaching at Veres Pálné secondary school for girls and from 1908 he became professor of Hungarian literature at the Arts Academy of the Reformed College. From 1914, until he retired in 1942, he served as ordinary public professor at the Department of Hungarian literature at the University of Debrecen. In the 1924–25 academic year he served as president of the university. His main professional interest was Hungarian literature of the 18th and 19th centruries, and he was regarded as a conservative historian of literature.

• Mitrovics Gyula, bölcsészprofesszor a Debreceni m.kir. Tisza István Tudományegyetem 1940/41. évi Rector Magnificusa

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  210

  Mitrovics Gyula művészetek iránti intenzív érdeklődése és a Sárospatak-Debrecen tengely mentén kiformálódott protestáns identitás jelentette az alapot és keretet ahhoz a nagy ívű pályához, amelyet a pataki tanárcsalád gyermeke a XX. század első felének Magyarországán befutott. Első publikációinak sikere, pozitív visszhangja egy művészettörténészi pálya vagy esztétakarrier reményére jogosították fel a törekvő ifjú tanárt, de az „újszülött” debreceni egyetem bölcsészkarának érdekei más irányt szabtak tudományos érdeklődésének: így a neveléstudomány felé fordult a figyelme, amelynek 1917-ben magántanára, majd 1918-ban nyilvános rendes egyetemi tanára lett. Ettől kezdve párhuzamosan foglalkozott az esztétikával és a pedagógiával, 1941-es nyugdíjazásáig ő gondoskodott az itt tanuló bölcsészhallgatók neveléselméleti, neveléstörténeti és pszichológiai ismeretekkel való felvértezéséről. Mitrovics az 1940/41-es tanévben, közvetlenül a nyugdíjba vonulása előtt töltötte be az egyetem rektori tisztét. Vezetői magatartását az óvatos kompromisszumok keresése jellemezte, de az adott időszak nem is nagyon engedett mást a számára. Az ő rektorsága alatt kellett feladnia az egyetemnek a természettudományi tanszékeit, de a nem kevés diplomáciai érzékkel megáldott rektor elért annyit, hogy szakelőadók alkalmazásával folytatódjon a megszüntetett tanszékek tárgyainak előadása. Mitrovics Gyula sorsa nyugdíjasként vett igazán tragikus fordulatot: 1949-ben – némi sugalmazásra – lemondott akadémiai levelező tagságáról, majd az ötvenes évek közepén elhagyta Magyarországot. Az egykori debreceni pedagógiaprofesszor Stuttgartban töltötte utolsó éveit, ott is hunyt el 1965-ben. 

• Egy nyugalmazott címzetes rendkívüli egyetemi tanár baráti és tanítványi köre

  72-78

  Vincze Tamás

  Megtekintések száma:

  113

  A HONORARY PROFESSOR EMERITUS AMONG HIS ACADEMIC FRIENDS AND STUDENTS. he study reviews the friendships of Ferenc Zsigmond, the private university teacher endowed with the honorary professor emeritus title in the last 15 years of his life. Zsigmond gave lectures until 1934 in Debrecen, then he lived in his birth village until his suicide in 1949. he reclusive scientist sufering from depression, kept up with scientiic developments through his friends and correspondents who played a signiicant role in his life. hese friendships meant a retention force for him, diverted his attention from his illness and postponed its progression. It is not surprising that his illness had turned really serious when he left the capital and moved to his birth village, Kunhegyes, where his regular correspondence ended and the lack of professional discourses weakened the oversensitive scientist.