Keresés

Keresési eredmények

• A Bányászati és Erdészeti Főiskola Áttelepülése Selmecbányáról, 1918-1919

  62-80

  Sági Éva

  Megtekintések száma:

  169

  A Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Főiskola története 1735-re nyúlik vissza, ekkor alapították ugyanis a Bányatisztképző Iskolát. Az elkövetkező évszázadokban az Osztrák–Magyar Monarchia magyar
  részén egyedüli felsőoktatási intézménnyé nőtte ki magát típusán belül. Az első világháború kezdetén európai hírű műszaki iskolának számított. A háború kirobbanása komoly törést okozott az iskola életében.
  Az utolsó tanórák 1928. október 18-án kezdődtek, de a tanévet már nem tudták befejezni, ugyanis hamarosan csehszlovák csapatok foglalták el a területet. A professzorok és a diákok meg akarták őrizni magyar
  állampolgárságukat, magyar intézményben kívánták munkájukat és tanulmányaikat folytatni, így összepakolták a holmijukat és Magyarországra költöztek át. A menekülés során számos nehézséggel találkoztak,
  míg végül az ún. „menekült egyetem” otthonra talált Sopronban.

• NAGY-AJTAI FEKETE LAJOS M. KIR. MINISZTERI TANÁCSOS, ERDŐAKADÉMIAI TANÁR, A M. KIR. BÁNYÁSZATI ÉS ERDÉSZETI AKADÉMIA IGAZGATÓJA 1837–1916

  33-74

  Bende Attila

  Bartha Dénes

  Megtekintések száma:

  108

  Fekete Lajos magyar királyi miniszteri erdőtanácsos, erdőakadémiai tanár az erdészeti felsőoktatás meghatározó alakja, aki a magyar tannyelvű oktatás, a magyar erdészeti szaknyelv megteremtésében elévülhetetlen eredményeket ért el. A selmecbányai M. Kir. Bányászati és Erdészeti Akadémián 1872–1891 között a Növénytan–Erdőtenyésztéstani tanszéket, 1891-től nyugdíjazásáig pedig az Erdőrendezéstani tanszéket vezette. Fontos szerepet játszott az akadémiai kampusz, az új oktatási épületek felépítésének szervezésében és a botanikus kertek fejlesztésében, berendezésében, továbbá az általa oktatott tárgykörökhöz (állattan, rovartan, növénytan, klíma- és talajtan) tartozó gyűjtemények összeállításában és fejlesztésében. A magyar erdészeti kísérletek az 1897/98-as évben indulhattak meg intézményes formában, s ez szintén Fekete Lajos nevéhez kötődik, ahogy a középfokú erdészeti képzés létrehozásának gondolata is. Ugyan már 1894-ben meghaladta a nyugdíjazás lehetséges korhatárát, de fáradhatatlan munkabírása továbbra is az akadémia kötelékében tartotta. Az akadémiai tanári kar bizalmát élvezve az 1892/93. tanévben aligazgatói, majd az 1897/98., 1898/1899. és 1899/1900. tanévekben igazgatói tisztet töltött be és ő volt az erdészeti szak vezetője is. 69 esztendős korában, 1906. október 1-jével, saját kérelmére – élete végére meggyengült látása miatt – nyugállományba helyezték, s ezzel az erdészeti akadémia legelső tanári karának utolsó szolgálatban lévő oktatója vált meg a katedrától. Ebből az alkalomból – szolgálatának elismeréséül – a miniszteri tanácsos címet is megkapta. Munkásságáért 1910-ben, hat évvel halála előtt érte a legnagyobb elismerés, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába fogadta. Nincs az erdészeti tudományoknak egyetlen olyan ága sem, amelyben tevékenysége ne hagyott volna maradandó nyomot. E rendkívül termékeny, szerteágazó és minden területen kimagasló teljesítményt produkáló életpálya ellenére az utókor meglehetősen mostohán bánt és bánik ma is Fekete Lajossal, akinek munkássága, emberi magatartása valamennyiünk előtt példaként állhat.

   

• A magyar felsőoktatás 650 éves jubileuma

  136-142

  L. Szögedi Gabriella

  Megtekintések száma:

  135

  A Pécsi Tudományegyetem 6510 éves évfordulójára megjelentetett Per Aspera ad Astra különszámának ismertetése

• SZÖGI LÁSZLÓ: A ROZSNYÓI FELSŐOKTATÁS INTÉZMÉNYEINEK HALLGATÓI 1814-1852 Felsőoktatástörténeti Kiadványok. Új sorozat 19.

  254-256

  Szepessyné Judik Dorottya

  Megtekintések száma:

  148

  Szepessyné Judik Dorottya könyvismertetése Szögi László: A Rozsnyói felsőoktatási intézmények hallgatói 1814-1852 című kötetéről

• AZ ÚJRAKEZDÉS KÖVETE: BENCSIK ISTVÁN (1953-1970) /DEBRECENI AGRÁRFELSŐOKTATÁS/ (1910-1998)

  5-14

  Surányi Béla

  Megtekintések száma:

  89

  1945-ben változás köszöntött be a hazai mezőgazdasági felsőoktatásban, amely a központosítás jegyében született meg. Megalakult a Magyar Mezőgazdaságtudományi Egyetem. Mindez később alapját jelentette a gödöllői Agrártudományi Egyetem színrelépésének. Átszervezések tarkították a képzés szerkezeti felépítését, helyszíneinek véglegesítését. A vidéki intézmények osztályokként működtek, majd a 49. évi rendelet megszüntette az általuk folytatott oktatást, így a központosított egyetem debreceni osztályát is, 1949. március 12-én. 1953-ban Bencsik István kapott megbízást a debreceni oktatás újra indítására. Közel két évtizedet töltött a cívisvárosban, vezető beosztásban az intézmény élén. Munkássága révén modernizálta, kibővítette az egykori – az 1940-ben átadott középfokú m. kir. mezőgazdasági tanintézetet – épületegyüttest. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a város felsőfokú mezőgazdasági szakoktatása rövid idő alatt példaértékűvé vált az országban. Megteremtette az oktatás-kutatás tárgyi és szellemi hátterét. Sokat köszönhet Debrecen agrár felsőoktatása Bencsik Istvánnak, aki rangot vívott ki a város oktatás életében, egyúttal országos elismerést szerzett.