Az 1872-ben a magyar országgyűlés által alapított és a magyar költségvetésből finanszírozott kolozsvári tudományegyetemaz I. világháború lezárultakor kezdődő 1918/19-es tanévet rendkívüli körülmények közöttkezdte meg: számos tanársegéd és a klinikai segédszemélyzet több fiatal tagja még katonai szolgálatot teljesítetta magyar hadseregben, az egyetem számos épületét tábori kórház céljára használta a magyar hadsereg,a hallgatói létszám ugyanakkor a frontról visszatérő és leszerelő fiatalok révén a békelétszámnak megfelelőmennyiségben (2226 fő) iratkozott be az egyetemre. A hallgatók többsége ellátási és szállási nehézségekkelküzdött. 1918. november közepétől az erdélyi és romániai románok egyre hevesebben követelték az ezerévesMagyarország szerves részét alkotó Erdély Romániához csatolását. Az Erdélybe betörő román hadsereg1918 karácsonyán foglalta el Kolozsvár városát. Januárban öt professzort átmenetileg bebörtönzött a románhadsereg. A háborúban a magyar hadseregben szolgálatot teljesített, valamint a nem kolozsvári születésű hallgatókat kiutasították a városból. Az ünnepekre hazautazott hallgatóknak akadályozták a városba való visszautazásukat. A budapesti kormány nem utalt fizetést a kolozsvári tanároknak és támogatást (ösztöndíjat,segélyt) a hallgatóknak. A szüleiktől csomagot és pénzt váró diákok küldeményeit a román hadserega pályaudvaron égette el. 1919. május 10-én a román prefektus a professzoroktól a román király irántihűségeskü 48 órán belüli nyilvános letételét követelte. Két nappal később, május 12-én 12 órakor a román
hadsereg erőszakkal elfoglalta az egyetem épületeit. A magyar professzorokat megfosztották állásuktól (többségüketaz ingó és ingatlan vagyonuktól is) és rövid időn belül erőszakkal kitoloncolták a Románia által
megszállt területekről. Ezzel a megszálló románok erőszakkal és jogtalanul véget vetettek a 47 éve működőmagyar egyetemnek, s elvették annak minden ingó és ingatlan vagyonát.