Keresés

Keresési eredmények

• A zágrábi Tudományegyetem hungarológiai tanszékének története

  66 - 81

  Lőkös István

  Megtekintések száma:

  302

  The author gives an overview on the history of a quarter of a century of the youngest foreign workshop of Hungarian studies, namely, Department of Hungarian Language and Literature of the Faculty of Humanities of the University of Zagreb. The education on Hungarian studies started in Zagreb in 1944 and was precedented. At the University of Zagreb the Hungarian Language Department was functioning as early as the second half of the 19th century. Form 1904 to 1918, for almost one and a half century at the same place Hungarian language and literature was educated with the direction of professor Dr. Kázmér Greska. After the collapse of the Austrian-Hungarian Monarchy the representatives of the Croatian National Council radically put out professor Greska from the university and closed down the department. It was impossible to reorganize it in Yugoslavia between the two world wars. A new possibility came only after the independence of Croatia in 1994. The work in the department restarted on the basis of an interstate contract under the leadership of professor Dr. Milka Jauk-Pinhak and with the partnership of visiting teachers from Hungary. Today, under the management of Orsolya Žagar-Szentesi, 25-30 students start their studies at the department in each year. The function of the special college of translation of poetic works is outstanding. The department in 2002 celebrated the 900 years jubilee of the coronation of Kálmán Könyves as Croatian king with the representative volume of essays entitled Croato-Hungarica. The department was introduced in the „Hungarian issue” of the journal Književna smotra, the Zagreb journal of world literature in 2014 on the 20th jubilee of the department. Their latest publication is With heart and Soul/ Dušom i srcem Hungarian-Croatian Somatic Phraseology/ Mađarsko-hrvatski rječnik somatskih frazema (2018).

• Kiismerhetetlen hallgatók. Ellenségkeresés a felsőoktatási intézményekben az 1950-es évek elején

  Polyák Petra

  Megtekintések száma:

  281

  Az ötvenes évek elején az egyetemi-főiskolai pártszervezetek legfőbb feladatai közé tartozott a hallgatóság soraiba „befurakodott ellenség” leleplezése, melynek érdekében igyekeztek rendkívül sok információt összegyűjteni a hallgatókról. A politikai megbízhatóság megítélése egyrészt az „osztályszármazáson” alapult, ezért az 1949-ben bevezetett új jelentkezési és törzslapok több tucat olyan kérdést tartalmaztak, amelyek a hallgatók és szüleik második világháború előtti és utáni vagyoni-jövedelmi helyzetéről, munkahelyéről, párttagságáról stb. érdeklődtek. Másrészt igyekeztek az indoktrináció valamennyi színterén, így a marxizmus- és oroszórákon, a DISZ rendezvényein stb. folyamatos állásfoglalásra, akár az uralkodó politikai diskurzustól is eltérő véleménynyilvánításra késztetni a hallgatókat. Maguk is erősen kételkedtek azonban abban, hogy vajon mennyire pontos ismereteket is képesek szerezni a diákok politikai nézeteiről. Az indoktrináció korabeli hatékonyságát feltérképező jelentések ugyanis rendre arról számoltak be, hogy az ideológiai ismeretterjesztés egyeseknek nem világnézetet, hanem praktikus tudást nyújt: a hallgatók jó része megtanul „marxista módon” beszélni.

• Haendel Vilmos jogászprofesszor, a Debreceni M. Kir. Tisza István-Tudományegyetem 1942/43. tanévi rector magnificusa

  15-48

  P.Szabó Béla

  Megtekintések száma:

  253

  Haendel Vilmos 14 éven át a Debreceni Református Kollégium jogakadémiáján, további csaknem 30 éven át a debreceni tudományegyetemen oktatta a politikatudományt. Az egyetem II. világháború előtti jogi karának tanárai közül kitűnt sokoldalú egyéniségével. Debrecen politikai, társadalmi és kulturális életében évtizedeken keresztül jelentős szerepet játszott. Ugyanakkor nacionalizmusa és antiszemitizmusa is jellegzetes alakjává tette a 20. század városi közéletének. A tanulmány eddig nem összegzett adatok alapján végigköveti életútját, megkísérli bemutatni tanári tevékenységet es rektori évének eseményeit, felvillantva tudományos munkásságának legfontosabb műveit is.

• 100 ÉVE SZÜLETETT VÁRADI-STERNBERG JÁNOS

  129-135

  Kész Barnabás

  Megtekintések száma:

  171

  Februárban emlékeztünk Váradi-Sternberg János (Nagyvárad, 1924. január 10. – Budapest, 1992. február 12.) kárpátaljai történész, tanár, szakíró születésének 100. évfordulójára. A neves kutató a határon túli magyar történettudomány kiválósága volt, aki egyetemi tanárként generációkat nevelt a lelkiismeretes, objektív kutató munkára. Sajnos életében nem kapta meg azt az elismerést, amelyet megérdemelt volna, ezért az utókor feladata, hogy méltó módon ápolja emlékét.

   

• ARS DICTAMINIS - RHETORICA BONA ET UTILIS BRIEFTHEORIE, BEISPIELE VON MUSTERBRIEFEN UND BRIEFSAMMLUNGEN

  31-73

  Niederkorn Meta

  Megtekintések száma:

  207

  Az ókortól kezdve a retorika, az Ars Dictaminis és a prózai szövegalkotás különböző típusai egyrészt nagy jelentőséggel bírtak az oktatásban, másrészt az is megfigyelhető, hogy a retorika különbözőképpen volt elhelyezhető a szabad művészetek kánonján belül. Legkésőbb Alcuin-nál vált a retorika a gyakorlatban és a kormányzásban uralkodóvá. Ez azt jelenti, hogy a retorikai előírások ismerete az „educatio Regis” részévé vált, és ez legalább Eneas Silvio de Piccolomini Ladislaus Postumus (megh. 1457. 11. 23.) számára írt Tractatus de liberis educandi című művéig kimutatható. A tizenegyedik és tizenkettedik századtól az Ars dictandi helyet kapott a „dictare” szakértői, a privilégiumok, oklevelek, levelek és mindenféle más hatalmi iratok megfogalmazására szakosodott személyek nevelésében. Az egyetemek létrejöttével a retorika a bölcsészkaron („Artistenfakultät”) kapott helyet a Poetica és a gyakorlat között. A tanulmányban elemzett, a XV. század harmadik és negyedik évtizedéből származó kéziratok példaként szolgálnak arra, hogyan szervesültek a korabeli oktatásban az elmélet (Brieftheorie/Ars dictandi) és a minta-levelek. Ezek a példák ugyanis felvillantják nekünk a különböző témákat, láthatjuk a korabeli laikusokat és a papságot a társadalom minden pozíciójában, megtalálhatjuk az említett földrajzi helyeket, valamint feltárhatjuk a tanítás és a kormányzás közötti átfedéseket. Végül a sok oklevél- és levélminta alapján hangsúlyozottan megállapíthatjuk, hogy a vizsgált és hasonló compendia artis dictandi mennyire jelentős szerepet játszottak a korabeli szövegek megfogalmazásában.

   

• A Tiszántúl északi részéről származó diákok egyetemjárása külföldön 1292–1918

  45-69

  Szögi László

  Megtekintések száma:

  200

  THE UNIVERSITY ATTENDANCE OF STUDENTS ABROAD FROM THE NORTHERN PART OF THE TRANS TISZA REGION 1292–1918. he social and cultural history of the regions cannot be examined without exact information about the school system, the catchment area of the schools and their eiciency in a given region. his analysis includes the examination of the university attandence abroad, especially in case of countries where the university system was established with a delay, therefore university education was a valid option only at international universities. he data relating to Hungarian regions, counties, or cities can be easily obtained from this analysis. he present essay summarizies the university attending practices in the Northern part of the trans Tisza region.

• A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR MEGALAPÍTÁSA ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYAR EGYETEMPOLITIKA

  104-122

  Újváry Gábor

  Megtekintések száma:

  223

  A komoly, Mária Terézia korabeli előzményekre visszatekintő és a 20. század elején erősödő magyarországi közgazdasági képzés jövője a 19. század végétől állandó vitatéma volt. Bár a legtöbben az önálló közgazdasági egyetem létrehozását támogatták, ez 1920-ban – a részben független a Közgazdaságtudományi Kar létrehozásával – csak félig-meddig valósult meg. Az elhelyezési és finanszírozási nehézségekkel küzdő Kart végül 1934-ben olvasztották a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. A több felsőoktatási intézményt (Műegyetem; Közgazdaságtudományi Kar; Állatorvosi Főiskola és a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola) érintő átalakítás sikeresnek bizonyult. Bár a gazdasági világválság következtében a közgazdász hallgatók száma az 1930-as években csökkent, az évtized végétől rendkívül gyors emelkedésnek indult, s a háborús konjunktúra miatt a közgazdasági képzés szerepe is nőtt. A Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemet végül csak 1948-ban hozták létre, a kommunista hatalomátvétel következtében azonban már teljesen más jelleggel, miként azt az önálló intézmény támogatói a 20. század első felében képzelték.