Bacsó Jenő a debreceni jogászképzés és egyetemi élet emblematikus alakjának számított. Életútját végignézve nem véletlenül fogalmazott úgy a Debreceni Képes Kalendárium szerkesztője, hogy az 1938/39-es nevezetes
tanévre akkor is Bacsó Jenőt kellett volna rektorrá választani, ha más következett volna, hiszen ő volt az, aki összekapcsolta a várost, a kollégiumot és az egyetemet. Szentpéteri Kun Béla mellett ő volt a másik
olyan professzor a karon, aki az egyetem és a kar megalakulásától (1914) a jogászképzés felfüggesztéséig (1949) végig oktatott és az egyetemi közéletben is aktívan tevékenykedett. Számos feladattal bízták meg az
állományban eltöltött 33 és a két további, immár nyugdíjasként végigoktatott év alatt: a kar felvételi, tandíjkedvezményi (tandíjmentességi) és dékáni hivatalt átadó-átvevő bizottságainak egyik meghatározó alakja
volt; részt vett a Mensa Academica, az egyetemi területrendező bizottságban, valamint rektorként a diákzavargások idején kiküldött vizsgálóbizottságokban. Az Országos Felsőoktatási Tanácsnak ő volt az
egyik debreceni tagja. Három jogi kari dékánsága 1922/23-ra, 1934/35-re és 1946/47-re esett.