Keresés

Keresési eredmények

• Az eperjesi evangélikus kollégium tanárainak egyetemjárása a 19. század közepéig

  177-189

  Kónya Péter

  Megtekintések száma:

  89

  University Studies of Professors at the evangelical Colleg of Presov up to 19th century. Evangelical College in Presov, as one of the most important evangelical schools in Hungary, considered the high quality education of its teachers to be very important since its establishment, and as a rule, the positions of professors were occupied by the graduates of German universities. Before establishment of the College, the Town Council likewise had seen to it that the humanistic „gymnasium” had been lead by rectors with high quality university education. This paper aims at creating a portrait of studies of professors at Evangelical College in Presov, and at its predecessor – the Municipal Lutheran Gymnasium over a period of three centuries, from the half of the 16 th to the half of the 19 th centuries whereby the data about its rectors, conrecors and subrectors were used as a source. In the period of these three centuries 111 Presov Evangelical rectors, conrectors and subrectors acquired their education at 26 universities or colleges. Most of them, 34, studied at Wittenberg (30%), followed by Jena (11), Tübingen (7), Thorn (6), Halle (4), Vienna (4) and Frankfurt (4). Three of them graduated from the University in Altdorf, two in Greifswald and the Reformed College in Sarospatak and by one in Rostock, Prague, Gdansk, Graz, Strassburg, Helmstädt, Erfurt, Giessen, Erlangen, Rinteln, Paris, Vratislav, Dresden and Göttingen. Other 16 professors studied at unknown places, eventually did not obtained higher education. 20 professors obtained their education at more than one university or college, most of them (7) in the first period of existence of the College (1667–1711), and least of them (2) in the first half of the 19 th century.

• A 18. SZÁZADI PESTI JOGI SZAKISKOLA ÉS TANÁRA, PAULUS LUCAS PERGHOLD

  31-60

  P.Szabó Béla

  Újvári Emese

  Megtekintések száma:

  185

  A 18. század második felében Pest városában egy sajátos oktatási intézmény működött: a város egy jogi szakiskolát működtett 15 éven át, ahol elsorban római jogot és kánonjogot oktatott a város alkalmazásában álló professzor. A tanulmány az iskola történetét dolgozza fel külön figyelmet fordítva az intézmény egyetlen professzorának, a karintiai származású Paulus Lucas Pergholdnak életére, oktatási tevékenységére és tudományos munkásságára.

• CZAKÓ JÓZSEF FŐORVOS, A MAROSVÁSÁRHELYI MAGYAR ORVOSKÉPZÉS KLINIKAI HÁTTERÉNEK MEGTEREMTŐJE: Az Első Erdélyi Szívműtét Története

  67-78

  Veress Éva

  Megtekintések száma:

  162

  A tanulmány dr. Czakó József, sebész főorvos, szanatóriumi és kórház-igazgató, egyetemi tanár életével, munkásságával foglalkozik, melyről nagyon kevés összefoglaló írás jelent meg eddig. Fontos orvostörténeti adatokat, igyekszik kihozni az ismeretlenség homályából és átmenteni az utókorra, melyek a Marosvásárhelyi Szanatórium létrehozásával, és az Erdélyben elvégzett első szívműtéttel, az új kórház megszervezésével, valamint a Marosvásárhelyen 1944-ben elindult magyar nyelvű orvosképzéssel kapcsolatosak. Szakirodalmi források és egyedi dokumentumok igénybevételével, valamint a szerző saját tapasztalatai alapján, a Czakó hagyatékra támaszkodva, menti át a fontos adatokat, mely által a múlt század eleji kisváros egészségügyi viszonyairól, új információkra és fontos részletekre derül fény.

• Néprajz a magyar egyetemeken 1960-ig

  Paládi-Kovács Attila

  Megtekintések száma:

  203

  Az első néprajzi tanszékeket Magyarországon viszonylag későn alapították, az elsőt Szegeden 1929-ben, a következőt Budapesten 1934-ben hozták létre. A néprajzi tematika azonban a hazai tudományos kutatásban és egyetemi oktatásban sokkal korábban megjelent. Egy korábbi feltevés szerint valószínűleg Erdélyi János – az 1860-as években a sárospataki református kollégiumban a magyar irodalomról tartott előadásaiban – foglalkozott legelőször néprajzzal (a népköltészet alkotásaival) főiskolai szinten. Egy későbbi publikáció a budapesti egyetemen a 18. század végén tanító professzorok folklorisztikai előadásait valószínűsíti. Cornides Dánielt (1732–1787) a magyar ősvallás (és nem mellesleg a magyar kocsizás) kutatóját 1784-ben nevezték ki a „történeti segédtudományok” professzorává. Kortársa, Dugonics András (1740–1818) ugyan a matematika professzora volt, de népköltészet-kutató tevékenysége jóval ismertebb. Hiszen irodalmi munkáiban nagy számban találhatók mesék, példabeszédek, proverbiumok, sőt népszokások is.

   

   

   

• Matematikai disszertációk - A Debreceni Tudományegyetem matematikai szemináriumában a 20. század elején (1927-1940) 2. rész

  162-193

  Kántor Tünde

  Megtekintések száma:

  160

  Két részből álló írásunkban 16 matematikai disszertációt mutatunk be szerzőik (15 fő) életrajzi adataival és későbbi karrierjének felvázolásával. E disszertációkat 1927 és 1940 között Dávid Lajos professzor vezetésével írták. Ebben az időszakban ő volt a Debreceni Tudományegyetem Matematikai Szemináriumának vezetője. A dolgozatok témái kapcsolódtak az ő tudományos munkásságához, így például a matematika történetével (a két Bolyai munkássága) vagy a matematikai elemzés problémáival. A disszertációkat külön könyvként adták ki. Később ezeket Dissertationes Davidianae Debrecen 1927–1940 nevű kolligátumban gyűjtötték össze. Megemlítendő, hogy az összeállítás nem tartalmazza Kárteszi Ferenc értekezését, akinek munkáját a filozófia doktorainak disszertációi között találtuk meg. Az első részben az 1934 és 1940 közötti időszakot tekintjük át.

   

• A Debreceni Református Kollégium 17. századi professzorainak neolatin halotti költeményei

  Posta Anna

  Megtekintések száma:

  280

  A korabeli alkalmi költemények (például az üdvözlő versek, esküvői és halotti költemények) kiváló betekintést engednek Debrecen 17. századi protestáns szellemi műveltségébe és a korabeli értelmiség közötti kapcsolatokba: A 17. század utolsó évtizedeiben különösen utóbb említettek váltak népszerűvé Debrecenben, hiszen hét halotti költemény-gyűjtemény is megjelent 1679–1700 között 1. Sympathia Memoriae (1679,
  Köleséri Mihály halála alkalmából), 2. Lamentum Metricum (1681, Mártonfalvi Tóth György halálakor),
  3. Parentatio lugubris (1681, Nógrádi Mátyás elhunyta okán), 4. Brabaeum vitae (1683, Köleséri Sámuel temetésére), 5. Hedera Poëtica (1686, Felvinczi Sándor elhunyta után), 6. Epicedium perennitati (Szenczi
  A. Pál halála alkalmából), 7. Honor Posthumus (1700, Szilágyi Tönkő Márton elhunyta alkalmából).
  Tanulmányunk két kiválasztott kötet (Parentatio lugubris, Honor Posthumus) vázlatos áttekintésével és a kollégiumi professzorok halotti költeményeinek részletes filológiai elemzésével igyekszik képet adni a 17. századi Debrecen értelmiségének nyelvi műveltségéről, költői teljesítményeiről és kapcsolatrendszeréről.