Dr. Fornet Béla Professzor a Debreceni Egyetem iskolateremtő professzora aki, aki közvetlenségével meghitt légkört teremtett nemcsak a klinikáján, hanem a rektori időszak alatt az Egyetemi Tanácsban is. Török István teológiai dékán megemlékezése szerint „felismerve a társadalmi átalakulás szükségességét rektori tevékenysége alatt a korábbi öröklött formák rovására nagyobb engedményeket tett, mint bármely rektor elődje”. Az előrelátása, közvetlensége eredményeként a betegek bizalmán kívül rektori tevékenysége során mind a diákság, mind a professzorok bizalmát élvezte. Kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara Fornet Béla Emlékérmet alapított. Ezzel is elősegítve azt, hogy a Kar fejlődése szempontjából meghatározó iskolateremtő professzora a jelen nemzedékének is példát mutatva hozzájáruljon a ma jelentkező kihívások megfelelő kezeléséhez

Pukánszky Béla irodalomtörténész, germanista, az MTA levelező tagja 1941-től haláláig volt a debreceni egyetem professzora, az egyetem Német Irodalom Tanszékét vezette, az 1947/48-as tanévben a bölcsészkar dékánja, az 1948/49-es akadémiai évben az egyetem rektora volt. Sajnálatosan korán, 55 éves korában bekövetkezett halála miatt mindössze kilenc évet dolgozott a debreceni egyetemen, de tudományos munkássága révén messze az egyetem falain túl is ismert és elismert volt.

A debreceni egyetem bölcsészettudományi kara történetének első korszakában több oktató is szoros kapcsolatban állt a művészetekkel. Ez a tanulmány elsősorban a pozsonyi kötődésű Pukánszky Béla professzor zenei jelentőségét kívánja bemutatni. A kutatás során próbáltam a személyes hagyatékok fennmaradt iratait, illetve a kortárs tudóstársak, kollégák által írt kritikákat, recenziókat és jubileumi tanulmányokat elolvasni és feldolgozni. Pukánszky Béla esetében a Debreceni Egyetem Kézirattárában fennmaradt dokumentumokra (jegyzőkönyvek, hangverseny-meghívók, kézírásos és gépelt szövegű zenetörténeti előadások), azon belül is elsősorban felesége levelezésére támaszkodtam. Ezek eredményeként beszámolok Pukánszky Béla művészetekkel foglalkozó tudományos és ismeretterjesztő írói, illetve előadói tevékenységéről, hogy milyen aktív szerepet vállalt Debrecen és Budapest, tulajdonképpen egész Magyarország művészeti közéletében. Kutatásom eredménye így a debreceni egyetemi bölcsészkar, valamint a város országos szinten is kiemelkedő értelmiségi köreinek jelentős művelődéstörténeti, kulturális ismeretterjesztési és művészetpártolói ténykedésének eddigi eredményeit gazdagítja.

The introduction to this article focuses firstly on the upturn in disputation research during the last two decades. This increase in interest was helped a lot by digitisations, not only of library catalogues but also of a large number of entire Early Modern dissertations. The second focus of the introduction lies on scriptures about the important neighbouring disciplines of logic and rhetoric and their relation to each other. The following chapters revolve around the disputation culture of the 17^th and 18^th century at the universities of Greifswald, Rostock and Königsberg (Kaliningrad), as well as the “Athenäum” of Gdansk. Each of these four schools had its own peculiarities: in Greifswald it was the episodic use of the German language in dissertations, in Rostock it was notable that there were many juridical programs on the “disputatio”, while the texts from Gdansk stood out with their numerous large appendices containing congratulatory texts and even poems. Lastly, Königsberg stood out with its wide spectrum of disputation literature within the philosophic faculty.

A külföldi egyetemjárás, a peregináció történetének kutatása Európa valamennyi nemzete számára fontos téma. Az európai centrum, azon országai, ahová irányult a peremvidékekről az egyetemjárás, elsősorban befogadó egyetemekkel rendelkeztek, és számukra fontos saját kapcsolataik és vonzáskörzetük vizsgálata. Ez elsősorban az itáliai, francia és német egyetemek esetében jellemző. Ugyanakkor ők is vizsgálják saját egyetemjárásukat a centrum más régióival kapcsolatosan. Az Európa északi, keleti és déli végein található országok egy részének viszonylag korán alakultak saját egyetemei, de mégis nagy számban küldtek diákokat a centrum országok egyetemeire, így ennek kutatása számukra is fontos. Például a spanyol és portugál történetírás számára fontos kérdés a francia és itáliai egyetemjárás vizsgálata. Skandinávia és Közép-Európa régebbi államaiban ugyan viszonylag korán létrejött egy-egy univerzitás, de ezek működése nem volt állandó, így e nemzetek értelmiségének döntő többsége külföldi egyetemeken nevelkedett. A 19-20. században függetlenné vált kisebb európai államokra mindez fokozottan igaz, így számukra még inkább fontos nemzeti értelmiségük kialakulásának vizsgálata. A tanulmány e kérdéseket tárgyalja bemutatva az e témakörben végzett kutatásokat.

A tanulmány Filiczki János album amicorumának meglepően kevés magyar vonatkozású bejegyzésével foglalkozik. Ezeket európai peregrinációja során, 1600 és 1616 között írta be Adam Kunisch, Johann Frölich, ifj. Sebastian Ambrosius, Miskolci Csulyak István, Joannes Bocatius, Szenci Molnár Albert, Johannes Blofus, Maximilianus Fabinus, Debreceni Dormány István, Keserűi Dajka János, Váradi Farkas Gergely, ifj. Gregor Tribel és végül Elias Berger. Az általában sablonos bejegyzések némelyikét közelebbről is megvizsgálva, új információk és értékes adalékok nyerhetők a bejegyzők tanulmányaival, életével kapcsolatban. Ebből a szempontból épp azok az ismeretlenség homályában ragadt figurák lehetnek különösen érdekesek, akik a korabeli értelmiségi réteg feltörekvő, fiatal képviselői voltak. Közülük is ifj. Sebastian Ambrosius, Maximilianus Fabinus és ifj. Gregor Tribel bejegyzései tűnnek a leginkább figyelemreméltónak. A bejegyzések elemzésén túl, a latin szövegek fordítását is igyekeztem közölni

A tanulmány a működését 1914-ben elkezdő Debreczeni Magyar Királyi Tudományegyetem és gróf Tisza István magyar politikus kapcsolatának feltűnően csekély számú és tartalmú dokumentumát mutatja be az egyetem működésének kezdetétől a politikus 1918. október 31-én bekövetkezett haláláig. Említi a négy éves időszak előtti és utáni kapcsolat releváns elemeit is.

Csűry István a magyar könyvtárügy egyik legműveltebb, széles körű szakmai felkészültséggel rendelkező, problémaérzékeny és az új törekvések iránt hallatlan fogékonyságot tanúsító, kezdeményező munkása volt. Csűry István első és egyetlen munkahelye volt a debreceni Egyetemi Könyvtár, ahol mintegy évtizedes gyakorló könyvtárosi munka után 1956-tól haláláig igazgatóként működött és emelte második nemzeti könyvtárrá az intézményt. A tanulmány számba veszi azokat a könyvtái területeket, ahol Csűry István alapvetően új eredményeket ért el.

2021 nyarán -váratlanul- Adler Péter professzor könyvhagyatékához jutottunk. Adler professzor 1946-1978 között vezette a debreceni Stomatológiai Klinikát, és nemzetközileg elismert szaktekintély volt. A hagyaték részeként kaptunk egy amerikai fogászati folyóiratot is, melynek 1947-es száma tartalmazott egy névtelenül közölt cikket, mely egy magyar fogorvos II. világháborús kálváriájáról számol be. Az adatokból és a leírásokból egyértelműen kiderül, hogy Adler Péter professzor írta a közleményt. Érdekes olvasmány, mely természetesen kissé szubjektív megközelítésű és figyelembe kell venni, hogy külföldieknek, elsősorban amerikaiaknak íródott. Különlegessége, hogy magyarul eddig -tudtommal- sehol sem jelent meg. Akkori közlése a hidegháború kezdetére datálható, mely esetleg magyarázatot ad arra, hogy miért kérte a szerző az anonimitást. A cikk olyan fontos hiánypótló információkat tartalmaz, melyek révén hozzájárulhat a korszak jobb megismeréséhez.

A debreceni Egyetem létesítésében meghatározó szerepet vállalt és vitt gróf Degenfeld József egyrészt, mint Debrecen főispánja, másrészt, mint a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka. Az állami egyetem ezt még életében szimbolikusan is demonstrálta azzal, hogy fölvételi épületének felavatásán – a királyi pár jelenlétében – egyházi tisztségviselőként ő mondta az ünnepi beszédet. Elhunytakor pedig külön gyászjelentést adott ki, amiben őt „az egyetem létesítésének legjobb munkása” elismeréssel illette.

Vincze Tamás könyvismertetése

Mudrák József könyvismertetése

Hegyi Ádám könyvismertetése

Domborművet avattak fel a Debreceni Egyetem Traumatológiai Tanszék folyosóján a tanszékalapító Záborszky Zoltán (1927-2020) emlékére. Dr. Záborszky Zoltán 1987-1993-ig volt a Tanszék vezetője, de nyugállományba vonulása után professzor emeritusként 2016-ig aktív maradt. Következetes orvosi tevékenységét, lelkes oktatói munkásságát, precizitását, jóindulatú szigorát mindenki tisztelte. Az intézet munkatársai és a Tanszék munkáját segítő Alapítványok adományaiból készült el a Záborszky Professzor úr mosolygó arcát megörökítő dombormű.

Szögi László búcsúja Ladányi Andor egyetemtörténésztől