Cikkek

A BRICS országok jelenléte Afrikában

Megjelent:
2024-03-14
Szerző
Megtekintés
Kulcsszavak
Licenc
Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.

How To Cite
Kiválasztott formátum: APA
Lantos, L. (2024). A BRICS országok jelenléte Afrikában. Gazdálkodástudományi Közlemények, 6(1), 77-82. https://ojs.lib.unideb.hu/gazdalkodaskozlemenyek/article/view/14038
Absztrakt

Napjainkban a BRICS országok egyre nagyobb szerepet töltenek be a világgazdaságban, elsősorban beruházásaik révén, az afrikai kontinens pedig rengeteg lehetőséget nyújt a befektetők számára (nyersanyagok, hatalmas felvevőpiac). Kutatómunkám során arra a kérdésre keresem a választ, hogy mennyire mélyült el a BRICS országok és Afrika kapcsolata (elősorban kereskedelemi és befektetési téren). Az országok közti történelmi kapcsolatok alakulását, a külföldi közvetlen tőkeberuházásokat és az azokat végrehajtó legjelentősebb állami vagy magánvállalatok konkrét befektetéseit vizsgálom, a legtöbb helyen az UNCTAD és az OECD adatbázisainak segítségül hívásával. Továbbá áttekintem azon ösztönzőket, melyek az említett országok afrikai behatolás-politikáját irányítják, valamint az általuk, a térségben alkalmazott stratégiákra is kitérek. A kutatások nyomán kitűnik, hogy valóban egyre szorosabb gazdasági kapcsolat van a fejlődő országok adott csoportja és az afrikai kontinens között, emellett a BRICS országok mindegyikének (többek között) 2 alapvető célja van a régióban (nyersanyagok megszerzése, felvevőpiac biztosítása késztermékeik számára), ezen kívül az Afrikába irányuló befektetések nagy részét a BRICS országok multinacionális vállalatai végzik, gyakran a helyi cégek bevonásával (vegyesvállalatok). Végső következtetésként elmondhatjuk, hogy amennyiben a fekete kontinens országai követnék Dél-Afrika példáját, sikeresebben tudnák hasznosítani a BRICS országokból a régióba érkező tőkét.

Hivatkozások
  1. Adejumobi S. (2015): Beyond the money and the infrastructure; New African March, 2015
  2. Alden, C. (2010): Kína az afrikai kontinensen. Publikon Kiadó, Pécs, 157 p.
  3. Broadman, H.G. (2008): China and India Go to Africa: New Deals in the Developing World; Foreign Affairs, Volume 87, Issue. 2 (Mar.-Apr., 2008), pp. 95-109. http://www.jstor.org/stable/20032583?seq=1#page_scan_tab_contents (letöltve: 2015.10.09.)
  4. Cheru, F. – Obi, C. (2011): Chinese and Indian Engagement in Africa: Competitive or Mutually Rei-neorcing Startegies? Journal of International Affairs, Spring/Summer 2011, Volume 64, Issue 2. pp. 92-110.
  5. Mathew, T. (2014): Africa 2020: An Indian Perspective; Procedia - Social and Behavioral Sciences 157 (2014) pp. 118-127. http://ac.els-cdn.com/S1877042814058352/1-s2.0-S1877042814058352-main.pdf?_tid=a81a0806-7db1-11e5-9a3f-00000aab0f26&acdnat=1446063948_3862
  6. a3f350f4b58c10b5b2a5b7aef856 (letöltve: 2015.10.09.)
  7. Roşu-Hamzescu, I. – Roşu-Hamzescu, N. (2011): The part of BRICS countries in international trade exchanges; Annals of the University of Craiova Economic Sciences. Year XXXXI. Number 39., 2011. pp. 124-139. http://feaa.ucv.ro/AUCSSE/0039v1-019.pdf (letöltve: 2015.06.06.)
  8. Stolte, C. (2013): Giga Presents… - Brazil in Africa Seeking International Status, Not Resources, Har-vard International Review, Spring 2013. pp. 63-67.
  9. UNCTAD FDI/TNC adatbázis, http://unctad.org/en/Pages/DIAE/FDI%20Statistics/FDI-Statistics-Bilateral.aspx (letöltve: 2015.10.25.)