A koronavírusok családjának 2019-ben, Kínában felbukkant tagja, a SARS-CoV-2 rövid idő alatt az egész világot érintő járványt hozott létre. Az általa okozott betegség, a COVID-19 ugyan arányaiban nem szedett annyi halálos áldozatot, mint néhány régebbi pandémia, a frissen megfertőződött ember COVID-19 betegségének súlyossága azonban nem bizonyult könnyen megjósolhatónak az egyén aktuális egészségi állapota, illetve a más betegségekkel szemben korábban mutatott ellenállóképessége alapján. A COVID-19 tehát potenciálisan halálos kimenetele és kiszámíthatatlansága miatt a kezdeti időszakban (amíg nem volt ellene védőoltás és hatékony gyógyszerelés) olyan védekezési stratégiát kényszerített a világ országaira (az emberek nagy részének karanténba zárása), ami hosszútávon nem volt fenntartható. A károkhoz később az is hozzájárult, hogy a COVID-19 elleni védőoltás, noha kimutathatóan védő hatású, nem jelentett akkora áttörést a COVID-19 megelőzésében, mint azt sok más fertőző betegség esetében korábban tapasztalták, továbbá a megfertőzöttek gyógyszeres ellátása sem képes a fatális kimenetelt vagy a súlyos hosszútávú szövődményeket elég hatékonyan kivédeni. Ezek a tények aláhúzzák a COVID-19 elleni gyógyszeres terápia további fejlesztésének fontosságát. Ebben a küzdelemben az új, specifikus antivirális szerek kifejlesztése mellett szerep jut régebbi gyógyszerek újrapozícionálásának is. Az újrapozícionálás olyan költség- és időkímélő gyógyszerfejlesztési stratégia, ami egy már engedélyezett gyógyszer vagy fejlesztés alatt álló gyógyszerjelölt indikációját egy adott irányban kibővíti. Irodalmi adatok alapján a gyógyszerek anti-COVID irányú újrapozícionálása négy területen perspektivikus: 1.) a renin-angiotenzin rendszerbe való beavatkozás az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) vagy az angiotenzin-II 1-es típusú receptorának gátlásával (ARB); 2.) az emberi ACE2 enzim és a SARS-CoV-2 tüskefehérje kapcsolódásának gátlása N-acetilcisztein, esetleg quercetin segítségével; 3.) az ACE2 aktivitás növelése ibuprofen segítségével; 4.) a SARS-CoV-2 által diszbiotikusan módosított vastagbél flóra probiotikus irányú eltolásával probiotikumok, prebiotikumok, valamit triptofán révén.

A klinikai gyógyszerészet a XX. század végén fejlődött ki az Amerikai Egyesült Államokban, melynek nem titkolt célja a gyógyszerész szakma szerepkörének a bővítése, valamint a betegspecifikus gyógyszeres terápia optimalizációja. Ebből a szemléletváltásból alakult ki a gyógyszerészi gondozás definíciója, mely mind a klinikumban, mind a közforgalmú gyógyszerellátásban teret hódított. Míg a gyógyszerészi gondozás egészségügyi rendszerre gyakorolt hatásai jobban vizsgálhatóak a nagyobb betegszámú közforgalmú gyógyszerellátási láncok esetében, kevésbe vizsgált a klinikai gyógyszerészek által végzett gondozás szerepe az ortopédiai szakellátást végző intézményekben, holott a fellelhető tanulmányok pozitív eredményeket hoztak az egészségügyi ellátás minőségére és költséghatékonyságára vonatkozóan.

A populációk elöregedésével egyre nő a fogyatékosság incidenciája és prevalenciája. A fogyatékosság nem csupán egészségügyi, hanem globális társadalmi, gazdasági probléma. A fogyatékos népességen belül a mozgássérülteké a legnagyobb arány. A mozgásszervi betegségekben jellemző izomtónusfokozódás kezelése alapvető jelentőségű. A kezelésben használatos baclofen, tolperisone és tizanidine kiváltás, ártámogatás és térítési díj változását vizsgáltuk 2015 és 2019 közötti időszakban Magyarországon. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által kifizetett ártámogatás összege folyamatosan emelkedett, mely a tizanidine hatóanyagra kifizetett ártámogatás emelkedésének volt betudható. A baclofen és a tolperisone esetében nem történt jelentősebb változás.

A túlsúly és elhízás következtében kialakuló nemfertőző betegségek világszerte kiemelt népegészségügyi problémaként vannak jelen.         
Vizsgálatunk fő célkitűzése az elhízás hazai előfordulási gyakoriságának megismerése, továbbá a túlsúly és elhízás hátterében álló tényezők azonosítása, valamint kockázati tényezőként való megjelenése a különböző megbetegedések vonatkozásában.

Elemzéseink során az Európai lakossági egészségfelmérés 2009, 2014 és 2019-es adatbázisainak összekapcsolt kérdéseit használtuk. A felmérés egyik erőssége, hogy a magyar felnőtt lakosságra reprezentatívnak tekinthető. A kategorikus adatok elemzése khí-négyzet próbákkal valósult meg, az elhízás és a betegségek közti összefüggéseket pedig többszörös logisztikus regressziós modellek segítségével értékeltük.

Az adattisztítást követően az adatbázisban 2009-ben 4886-an, 2014-ben 5598-an, míg 2019-ben 5360-an vettek részt, így a végleges mintaelemszám 15844 volt. Az elhízás előfordulási gyakorisága 2009-ben 56% [95% MT: 54%-57%], 2014-ben 55% [95% MT: 54%-56%] volt; 2019-re pedig 62% [95% MT: 60%-63%]-ra emelkedett. A nemeket vizsgálva elmondható, hogy a férfiak 64%, míg a nők 52%-ban voltak túlsúlyosak vagy elhízottak. Korcsoportokat tekintve a 65 év felettiek (69%), iskolai végzettség esetében pedig az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők (60%) körében fordultak elő legnagyobb gyakorisággal a túlsúlyos vagy elhízott személyek.

A vizsgálat évére, nemre, korra, képzettségre, családi állapotra, vélt egészségi állapotra, arra, hogy mennyit tehet valaki ez egészségéért, régióra, illetve zöldség- és gyümölcsfogyasztási szokásokra korrigált túlsúly vagy elhízás jelenléte 18%-kal (EH=1,18; p=0,011) növelte a légúti, 41%-kal (EH=1,41; p<0,001) a mozgásszervi betegségek kialakulásának esélyét. A szív- és érrendszeri megbetegedések 2,33-szor (EH=2,33; p<0,001), míg az anyagcsere betegségek 2,19-szor (EH=2,19; p<0,001) nagyobb eséllyel alakultak ki a túlsúlyosak vagy elhízottak körében.        
Az eredmények alapján jól látható, hogy rendkívül magas az elhízás előfordulási gyakorisága Magyarországon, továbbá több népegészségügyi súllyal rendelkező betegség kialakulásában is rizikótényezőként jelent meg. Így kiemelten fontos lenne olyan intervenciós kezdeményezések kialakítása, melyek célja a túlsúly és elhízás visszaszorítása.

Magyarországon a hospice-palliatív ellátás fejlődése során fokozatosan integrálódott a hazai egészségügyi ellátórendszerbe, folyamatosan alkalmazkodva a demográfiai trendekhez és a népegészségügyi kihívásokhoz. Az életvégi emberi méltóság megőrzése mára általános elfogadott horizontális elvként jelenik meg a hazai egészségügyben, mely trendnek megfelelően az elmúlt években számos településen, intézményben alakítottak ki elkülönített palliatív-hospice részlegeket; jelenleg hazánkban 96 hospice egészségügyi szolgáltató működik állami, alapítványi és egyéb támogatásokból. Debrecenben 2017-ben kezdte meg működését a Hospice-Palliatív Terápiás Osztály 20 krónikus ággyal, 120 óra/beteg/hó otthonápolási kapacitással együtt. Az osztálynak jelenleg a Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Kenézy Gyula Egyetemi Campusa ad otthont. Az osztály működését 2015-ös megalakulása óta folyamatosan támogatja a Debreceni Hospice Ház Alapítvány, amely azonban egészségügyi feladatot nem lát el. A debreceni hospice ellátás kapcsán kiemelendő továbbá a széles kör számára nyitott Méltóság Mezeje Társadalmi Program szerveződése, mely társadalmi szemléletformáló program komoly eredménnyel zárult, hiszen jelentős mértékben tulajdonítható innovatív programelemeinek, hogy a hospice-palliatív ellátás társadalmi szintű megértése, elfogadása erősödött. Összegezve elmondható, hogy bár a hospice ellátás fókuszában az élet végi gondozás áll, hiányterületet tölt be azáltal, hogy szemlélete az élet értékességére, az őszinteségre, egymás tiszteletére, a gondoskodás fontosságára tanít meg, ezért a folyamatos és fenntartható működése helyi és országos szinten is kapacitás- és infrastrukturális fejlesztést igényel, valamint az otthonápolás finanszírozási feltételeinek növelését a hamarosan megjelenő Nemzeti Palliatív Stratégia irányelvei mentén.

A tanulmány kérdésköre a magyarországi lakosság állami és magán tulajdonú és finanszírozású egészségügyi szolgáltatásokról adott véleménye. Kapcsolat áll fenn a fogyasztók korcsoportja és a számukra elfogadható egészségügyi szolgáltatói forma között. Primer kvantitatív kutatás (N=1196) rámutat, egy állami tulajdonú intézményben kínált szolgáltatásért saját zsebből történő fizetés inkább elfogadhatatlan. Az 54 évnél idősebb generációnak van a legkevesebb tapasztalata a magánegészségüggyel, míg a legtöbb a 36-41 év közötti generációnak. A magyar felnőttkorú lakosság szerint a magán egészségügyi szolgáltatásokat a közfinanszírozott ellátással szemben a kevés várakozási idő, gyors időpont foglalás, emberibb bánásmód, páciensközpontúság és kellemes környezet jellemzi.

A jelen tanulmányban egy olyan, komplex mozgásgyakorlatokkal támogatott olvasási készséget fejlesztő programot mutatunk be, amelyet diszlexiás és/vagy diszgráfiás gyermekek számára javasolunk reedukációs céllal. A program két korosztályt szólít meg: egyrészt 2-3-4. osztályos kisdiákokat, másrészt felső tagozatosokat és középiskolásokat. Saját módszerünk a tudományban eddig ismeretlen (nóvum), melynek hatékonyságát eddigi kedvező gyakorlati tapasztalataink és egy pilot-kutatás eredményei támasztják alá.