Keresés
Keresési eredmények
-
A terrorizmus elleni védekezés
Megtekintések száma:99In the last decades of our globalized world terrorism has become a phenomenon that implies a worldwide challenge and can hardly be prevented, and that is difficult to combat against with means of national and international law. The international terrorism in the sense as we use it nowdays has a history of only one and a half centuries, but since the appearance of concrete terrorist attacks is always changing (and of course the ideology and supplier of the different groups) there has not been any consensus yet among states or within particular international organizations how to define it. But it should be taken into consideration that attacks not only affect the state where they are executed but also the whole society and even the international order. That is why it would be essential to define it in international terms, because without an exact definition the proper defence against it can not be determined either.
It has to be emphasized that it does not exist a common strategy that could be adapted any time in any case. It can not be forgotten that the terrorism itself is also an answer, so its political, economical and social roots should be taken into consideration whilst choosing the best way to prevent it. The different means (primarily legal and classical ones) should be combined and used by states in strict cooperation, because these don’t substitute but complete each other. It is also important to underline that it is not enough to react upon terrorist actions and restore its harmful effects, but it is also essential to prevent it by eliminating its causes. Unfortunately, proactive strategies are not common enough - mainly because of its costs - in spite of the fact that in the long run it would be worth using them.
It is important to act in conformity with international law, because this can legitimate the reaction after an attack. The main task for states is to elaborate an exact legal framework for it, because without global accords and without the acceptance of this policy within the nation an effective policy against terrorism cannot be realized. National criminal law should be aggravated, flow of information among intelligence services, cooperation among media and governments should be developed and it is also essential to inform the society properly and make it obvious that assistance at a terrorist attack is also to be punished. International measures should be taken in order to avoid financing of terrorist actions by preventing money-laundering. These means can be used even with certain restrictions on criminal law, but always respecting human rights either that of the victims or that of the delinquents.
To institutionalize international actions under the aegis of the United Nations numerous agreements were accepted, eg. Convention on the Prevention and Punishment of Crimes against Internationally Protected Persons (1973), Convention against Taking of Hostages (1979), Convention for the Suppression of the Financing of Terrorism (1999) and some conventions were signed on the Prevention Crimes committed in aircrafts, etc. The main problem is that these accords are not signed by all member states and hence their efficiency can be questioned. Of course not only the UN try to solve this problem with international conventions, so does the EU. Its activity has considerably increased since the attacks of Madrid, because this case made two things clear: even Europe is vulnerable and well-timed attacks can even lead to political changes.
To be able to meet the challenges that terrorism mean nowdays there are two things to emphasize: first of all a worldwide cooperation would be essential and secondly the provision of financial sources for each state so that it were able to ensure national and promote global security.
-
A sérelemdíj funkció-analízise
97-117.Megtekintések száma:232A 2013. évi V. törvény (Ptk.) – felválta a korábbi, elméleti és gyakorlati ellentmondásoktól terhes nem vagyoni kártérítés jogintézményét – a személyiségi jogok megsértésének önálló szankciójaként vezeti be a sérelemdíjat, mely kettős funkcióval bír: egyrészt célja az, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, olyan pénzbeli juttatásban részesüljön, amely az elszenvedett nem vagyoni sérelmeket hozzávetőlegesen kiegyensúlyozza, kompenzálja. Másrészt magánjogi büntetésnek is tekinthető a hasonló jogsértések megelőzése érdekében, preventív jelleggel.
A cél szerinti értelmezés szerint a sérelemdíj csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha az képes betölteni a funkcióját, vagyis ha nem mutatható ki olyan nem vagyoni sérelem, amely arányos jóvátételére (elsődlegesen) hivatott lenne a sérelemdíj, akkor egyáltalán nincs helye megítélésének, hiszen a személyiséget érintetlenül hagyó jogsértések esetében kizárólag a büntető funkció érvényesülne, ami teljesen összeegyeztethetetlen a magánjog eredendően helyreállító, kiigazító jellegével.
A jogirodalom egyöntetű véleménye szerint az elsőbbség a kompenzációs funkcióé kell, hogy legyen és csak másodlagos helyet foglalhat el a magánjogi büntetés jelleg. Munkám alapján elmondható, hogy sérelemdíjra a bírák is elsősorban az elszenvedett immateriális sérelmeket orvosló, az elveszett életörömök pótlására szolgáló jogintézményként tekintenek és azt kizárólag preventív céllal nem ítélik meg, hanem az esetek döntő részében a prevenciós funkció a marasztalás összegét emelő tényezőként kerül értékelésre.
Tanulmányomban több szempontból kívánom elemezni, hogy a sérelemdíj kettős funkcióját a bíróságok hogyan értékelik az előttük fekvő ügyekben, melyik jelleg domborodik ki az összegszerűség és melyik a jogalap kapcsán. Lévén a kutatás alapvetően empirikus jellegű, ezért minél több ítélet feldolgozásán keresztül vizsgálom, hogy, milyen szempontokat értékel a judikatúra a kompenzációs (pl.: elszenvedett testi sérülések, lelki változások, életkor, a sértett családi élete, életvitel megváltozása stb…) és milyen szempontokat a prevenciós funkció (pl.: jogsértés súlya, elhúzódó jellege stb…) keretében. Végül meg kívánom válaszolni dolgozatom központi kérdését, vagyis: milyen funkciót tulajdonít a gyakorlat a sérelemdíjnak.
-
A büntetéskiszabási szemlélet alakulása – a büntető kódex folyamatos módosításának tükrében
96-110Megtekintések száma:63The criminal code has had a number of essential revisions during the past years, which has received distinct viewpoints concerning the improvement of punishments from the judiciary in criminal cases. The reasons of modifications can be explained mainly by the different penalty politics coming into prominence, occasionally having respect for different social approaches. It is periodically distinct which activities are indictable offences, which of the punishments serve the prevention of committing an act of crime the best in the fight against criminality. It is interesting to study how these sweeping changes can appear and effect in the daily legal activities. How far can the changes lobby the judges and prosecutors? Which punishment is ideal in the case - suiting to the aim of punishment – in the interest of the protection of society? As a result, analyzing judgments and interviewing some professional jurists (as far as I can) the different requirementson infliction of punishments do not appear immediately in practice and do not appear in the similar way concerning the functions of judges and prosecutors. It is not machines that pass judgement in a case, which could modify the expectation concerning the result.
-
A kontinentális és angolszász jogrendszer kölcsönhatása a FIDIC Sárga Könyv tükrében
49-64Megtekintések száma:94A Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége által megalkotott ún. FIDIC Könyvek az építési beruházások vonatkozásában, a projekt típusa szerint különböző szerződéses mintákat tartalmaznak, melyeknek az elsődleges célja a legjobb gyakorlat összefoglalása, és az arányos kockázatmegosztás. A FIDIC Könyvek a legnépszerűbb joganyagnak minősülnek világszerte az építési projektek vonatkozásában. A Sárga Könyv a második leggyakrabban használt szerződéses minta, melynek lényege, hogy a vállalkozó kötelezettsége a tervek elkészítésére és a kivitelezésre is kiterjed. A Sárga Könyv az angolszász jogrendszer jogelveit és jogintézményeit alkalmazza, melyből következik, hogy a szerződéses minta kontinentális jogi környezetben való alkalmazása számos jogértelmezési és jogalkalmazási problémát vet fel. A tanulmány a Sárga Könyv kontinentális jogi környezetben való értelmezésének a bemutatását követően a vállalkozó késedelemből eredő károkért való felelősségének kérdésével foglalkozik. A szerző a vizsgálódás középpontjába azt az esetkört állítja, amikor a vállalkozó késedelmét a megrendelő okozta. A szerző ebben a körben konkrét jogalkalmazási javaslatot fogalmaz meg.
-
A munkahelyi mediáció lehetőségei az Európai Unióban
1-13.Megtekintések száma:396A munkaerőpiac és a munkaügyi kapcsolatok világa olyan terület, ahol a konfliktusok és viták a működés elkerülhetetlen „velejárói”, függetlenül a foglalkoztatás formájától. Ezenkívül a munkaügyi viták egyéni és kollektív szempontból is egyaránt megjelennek, ahol egyéni szinten a szemben álló felek a munkáltató és a munkavállaló, kollektív szinten pedig a munkáltató(k) és a és a munkavállalók csoportja, tipikusan képviselve egy szakszervezet vagy üzemi tanács által.
Ha egy konfliktus vagy vita egyeztetés útján nem oldható fel, a jog vitarendezési mechanizmusokat kínál a résztvevők számára. Ennek okán számos jogi mechanizmus alakult ki a viták rendezésére, kezdve a klasszikus bírósági peres eljárást, amikor is a bíróság ítélete állapítja meg a vita eredményét, valamint a vitarendezés más alternatív formáit, például a választottbírósági eljárás, a közvetítés és a békéltetés lehetőségét, ahol a felek képesek döntésre vagy egyeségre jutni az állam rendes igazságszolgáltatási rendszerén kívül.
Az Európai Unió tagállamai különféle szabályokat vezettek be a munkaügyi viták rendezésére, amelyek mindenféle egyéni és kollektív vitára kiterjednek. Az alternatív vitarendezési módszereket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) is támogatja. A 92. (1951) számú ILO Ajánlás, kifejezetten azt fogalmazta meg, hogy az önkéntes egyeztetést rendelkezésre kell bocsátani a munkáltatók és a munkavállalók közötti munkaügyi viták megelőzésének és rendezésének elősegítése érdekében. Az Európai Unió égisze alatt számos eszköz alakult ki annak érdekében, hogy kidolgozzák az alternatív vitarendezési rendszerek működésének alapelveit a vállalkozások és a fogyasztók közötti jogvitákkal összefüggésben. A fogyasztói viták alternatív rendezéséről szóló 2013/11 / EU irányelv („alternatív vitarendezési irányelv”) és az online vitarendezésről szóló 524/2013 / EU rendelet a fogyasztói jogvitákról („vitarendezési rendelet”) biztosította, hogy a fogyasztók a minőségi alternatív vitarendezési szervezetekhez fordulhassanak különféle fogyasztói/kereskedelmi jogvitáikkal, és létrehoztak egy EU-szintű online platformot is a fogyasztói viták rendezésére.
A munkahelyi közvetítést (mediáció) széles körben és sikeresen alkalmazzák az Egyesült Államokban kizárólag foglalkoztatási célokra, mind a magán, mind az állami szektorban. Megjegyzendő, hogy az Egyesült Államokban az „employment at will” doktrína érvényes, ami alapvetően azt jelenti, hogy a munkaviszony gyakorlatilag bármikor indoklás és azonnali hatállyal felmondható, tehát a munkavállalók – hacsak kollektív szerződés vagy munkáltatói szabályzat másként nem rendelkezik – nem férnek hozzá olyan jellegű a jogorvoslatokhoz, mint az EU-ban, ahol a jogszabályok széles körű védelmet biztostanak az önkényes vagy indokolatlan munkaviszony-megszüntetés ellen. A közvetítés azonban hatékony megoldást kínál a munkavállalók és a munkavállalók számára egyaránt, még akkor is, ha a munkajog védőbástyáin kívül esnek
Míg a fogyasztói alternatív vitarendezés és mediáció szerepe az egész Európai Unióban növekszik, a munkahelyi és a munkaügyi mediáció továbbra is „szürke zónát” képez. Az EU számos jogforrásában, valamint a nemzeti jogi rendszerekben a fogyasztókat és a munkavállalókat azonos figyelemmel veszik számításba, így protektív szabályozással ellensúlyozzák gyengébb és egyensúlyhiányos helyzetüket jogviszonyaikban, a vitarendezési formákhoz való hozzáférés tekintetében jelentős, és nem mindig ésszerű differenciálás mutatható ki. Ugyanakkor, bár a mediáció elérhető eszköz az egyéni munkajogi ügyekben is, jelentősége elhanyagolható, és a legfeljebb csak a kollektív viták megoldására szolgáló jogintézményként tekintenek rá. Mindezek okán jelen tanulmány célja, hogy bemutassa és összehasonlítsa a meditáció különféle stílusait, kifejezze azok legnagyobb előnyeit és kiemelje azokat a területeket, ahol a mediáció jobban alkalmazható lehetne a munkahelyi viták során.