Keresés

Keresési eredmények

• Gondolatok az élethez való jog és a jogellenességet kizáró okok viszonyáról

  3-9

  Deák Viktória

  Megtekintések száma:

  173

  A modern polgári demokratikus berendezkedésű államokban az élethez való jog alkotmányos alapjog, mely a legnagyobb értéket, az emberi életet védi. Bár e jog elismerése és védelme megkérdőjelezhetetlen a modern társadalmakban, mégis számos esetben merülhet fel az élethez való jog korlátozhatóságának problematikája.

  Munkámban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az élethez való jog a jogellenességet kizáró okok tükrében korlátozható alapjognak tekinthető-e, avagy sem. Miután megvizsgáltam e jog megjelenését az Alkotmányban, illetve az Alaptörvényben, illetve megvizsgáltam a kapcsolatát a jogos védelemmel és a végszükséggel, arra jutottam, hogy ezek a jogellenességet kizáró okok kétség kívül az élethez való jog korlátait jelentik. 

  Az Alaptörvény újítása, hogy a jogos védelmet alapjogi szintre emelte. Az Alkotmány és a régi Btk. hatálya alatt sem volt vitás, hogy az élet ellen irányuló jogtalan támadás a támadó életének kioltása árán is elhárítható. A problémát az jelenti, ha az egymásnak feszülő jogi érdekek, a védett jogi tárgyak heterogének, mely eset fennállhat a tisztán vagyon elleni támadások esetén. Különösen problematikus az új Btk. által bevezetett szituációs jogos védelemnek az az esete, mely felhatalmazást ad a lakásba éjjel történő jogtalan behatolás esetén a behatoló életének kioltására. Mivel ebben az esetben nem tisztázott, hogy a támadás az élet, avagy a vagyoni javak ellen irányul, véleményem szerint helyesebb lett volna meghagyni a bírói szabad mérlegelés lehetőségét.

  A végszükséggel kapcsolatban a bizonyos hivatást űző személyek megítélése a problematikus, ugyanis a törvény kizárja e jog hatálya alól azokat, akiknek a veszély vállalása foglalkozásuknál fogva kötelességük. Tekintettel arra, hogy mind a jogos védelem, mind a végszükség megengedhetőségének indoka az, hogy az emberi természettel összeegyeztethető, jómagam nem látom indokát annak, hogy ebből a jogból bárki is ki legyen zárva.

• Az állam jogi személyiségének problémái

  Pribula László

  Megtekintések száma:

  53

  Az állam a polgári jog egyik leggyakrabban szereplő jogalanya. A klasszikus magánjog egyik alapvető elve, hogy a jogalanyok között a jogképesség szempontjából nem tehető különbség (azaz valamennyi jogalany jogképessége egyenlő, feltétlen és általános), hiszen a polgári jog az egymásnak mellérendelt jogalanyok vagyoni és bizonyos személyi jogviszonyait tárgyalja. Az alapelvet azonban a szocialista jogi felfogás nem osztotta, hiszen az állam kiemelt jogalanyisága az egyébként klasszikus magánjogi alapokon (is) nyugvó Polgári Törvénykönyvbe is belekerült. Ennek értelmében a jogi személyek csoportjától eltérően – ahol a főszabály a korlátozott, tehát a feladathoz kötődő jogalanyiság volt – az állam volt a természetes személyek körén kívül eső egyetlen olyan jogalany, amelyik jogképessége korlátlan volt, lévén az államnak nincs behatárolt feladatköre. E felfogás a rendszerváltozás után túlhaladottá vált, azonban mintegy tíz évig tartott az államra vonatkozó Ptk. anyag „rendbetétele”. Az állam jogalanyiságának kiemelt vagy a többi jogalannyal azonos szerepének egyik nagy próbatétele volt a metróper, ahol lényegében két felfogás küzdött egymással: az egyik szerint az állam ugyanolyan feltételekkel vállal polgári jogi kötelezettséget, mint bármely más jogalany, a másik szerint az állam kötelezettségvállalása a költségvetési törvény keretei által behatárolt. Ez a két felfogás különbségét jól mutatják a metróperrel kapcsolatos ítéletek. A Ptk. legutóbbi, ez irányú módosítása ugyan igyekezett e kérdést részben rendezni, de hosszú évekig még sok jogvita várható az állam jogalanyiságával kapcsolatban.

• A szellemi alkotások jogának szabályozási kérdései

  27-33.

  Csécsy György

  Megtekintések száma:

  166

  A tanulmány megállapítja, hogy a szellemi alkotásokra vonatkozó szabályozásban a polgári jogi szabályok dominanciája érvényesül. A régi Polgári Törvénykönyv kifejezte a kapcsolódást a szellemi alkotások jogával és szabályozta a know-how jogvédelmét, a joganyag ugyanakkor az ahhoz szervesen kapcsolódó külön jogszabályokban volt fellelhető. Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi. V. törvény már nem a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok, hanem a „szerzői jog és iparjogvédelem” címet viseli, a know-how pedig az üzleti titok egyik fajtájaként részesült védelemben. A szerzői jog homogén jellegét megtöri a 2016. évi XCIII. törvény, amely a közös jogkezelésről rendelkezik. Az iparjogvédelem területén a legproblematikusabb jogintézmény a know-how volt. Az új Polgári Törvénykönyv szabályai után megszületett 2018. évi LIV. törvény új fejezetet nyit a know-how szabályozása terén. Ezzel kapcsolatban a törvény a 2016/943/EU Irányelvet ülteti át a magyar jogba. A jogalkotó tehát azt a megoldást választotta, hogy az üzleti titok védelmére vonatkozó új fogalmi megközelítést, jogintézményeket és eljárási szabályokat nem a Polgári Törvénykönyvben, hanem egy új jogszabály megalkotása útján tette azokat a nemzeti jog részévé. Ezzel a természetes és jogi személyek magántitkai változatlanul személyiségi jogi védelmet, míg az üzleti titok és a know-how a szellemi tulajdonjogi védelem logikájára és szankciórendszeré épülő védelmet élveznek majd.

• A családi gazdasági társaságok és a szindikátusi szerződések lehetséges kapcsolódásai

  99-124

  Fazakas Zoltán József

  Megtekintések száma:

  97

  A családi társaság fogalmát nem adja meg a hatályos jog. Azon gazdasági társaságok esetében, amelyekben egy család tagjai rendelkeznek döntő befolyással kizárólag formai megközelítést tesz lehetővé. A formai megközelítésen túl ugyanakkor a tartalmi kérdések, a családi érdekek és értékek sajátosságai ezen gazdasági társaság vizsgálatát más szempontok szerint is indokolják, amelyek alapján nem csak a hosszú távú üzletszerű gazdasági tevékenység, hanem a családi viszonyok jellegadó sajátosságai is vizsgálhatók társasági jogi alapon. Fentiek szerint a családi gazdasági társaságokban a családi viszonyok megjelenítése, a nemzedékeken átívelő működés igénye és családi jellegének védelme, továbbá a család tartós jólétének biztosítása kiemelkedő jelentőségű. A formai és tartalmi elemek együtteséből megállapítható, hogy a családi gazdasági társaságok olyan különleges jogi személyek, amelyekben egy meghatározott családi közösség döntő befolyása érvényesül, sajátos érdekeket és értékeket vall és képvisel, amelyek közül a családi vagyon védelme, a nemzedékeken átívelő működés célja, a családtagok tartós jólétének biztosítása emelendő ki. Ezen érdekek elérésének többes eszközrendszerét biztosítja a Polgári Törvénykönyv, a klasszikus társasági jogi eszközökön túl többek között a szindikátusi szerződésesek lehetőségével.

• A COVID-19 betegség tényleg az ügyvéd „adminisztratív problémája“?

  5-19

  Balogh Judit

  Megtekintések száma:

  140

  Absztrakt: A COVID-19 világjárvány felforgatta mindennapi életünket 2020 tavaszán. A járvánnyal együtttjáró lezárásoknak, az otthoni munkavégzés gyakorlatának számos hatása máig érvényesül a peres gyakorlatban, akár pozitív, akár negatív értelemben. Pozitív, hogy a bíróságok, hatóságok felismerték az online kommunikáció lehetőségét, így a tárgyalások egy része a járványmentes időszakokban is áttehető az online térbe, időt és energiaráfordítást kímélve. Vegyes a megítélése annak a hozadékának, hogy a polgári peres tárgyalások perfelvétele körében a bíróságok az eddigieknél gyakrabban rendelnek el írásbeli előkészítést. Végül negatív, hogy a hirtelen megbetegedések miatti mulasztások kezelésében szinte mind a mai napig nem sikerült megnyugtató megoldást találni. A tanulmány a betegség miatti mulasztásokkal kapcsolatos gyakorlatot vizsgálja: a Kúria egy 2021. februári, a veszélyhelyzet sajátos körülményei közötti tényállás alapján meghozott végzésénének apropóján igyekszik megvilágítani, mi is a képviselethez való jog (valamint az ügyvéd helyettesítésének) valós tartalma, szerepe a polgári perben.

• A szerződési szabadság értelmezése a modern polgári jogban

  Béky Ágnes Enikő

  Megtekintések száma:

  150

  A szerződések joga a polgári és kereskedelmi jog egyik legdinamikusabban fejlődő jogterülete napjainkban. A szerződéskötési technikák, a szerződések teljesítése, valamint a szerződéstípusok köre is új tartalommal telítődik. A jogterület fejlődésének és népszerűségének alapköve a római jogban gyökerező szerződési szabadság mai napig fenntartott tétele. A szerződési szabadság négy fő aspektusa (szerződéskötés szabadsága, partnerválasztás szabadsága, típusszabadság, tartalom szabadsága) biztosítja, hogy a szerződések jogának szabályai könnyen alkalmazkodnak a társadalmi, gazdasági változásokhoz. A szerződő felek jogviszonyukat személyre szabottan alakítják, az e köré keretet építő kontraktus szabályait nagyfokú szabadsággal formálhatják. A szerződések jogának alapelve a modern jogrendszerek alappillére, azonban értelmezése, megítélése államonként és időszakonként változik. Ez a változás sosem tekinthető visszalépésnek, vagy az alapelv lényegi jelentését átértékelő, lerontó változásnak. Az azonban kétségtelen, hogy a szerződési szabadság alapelvi szintű elismertsége egyes nemzetek jogrendszerében valódi operatív alapelvként jogvitát eldöntő, joggyakorlatot fejlesztő mozgatórugó, míg más nemzetek jogalkotásában és jogalkalmazásában az állandóság megtestesítője e gyorsan változó jogi környezetben.

  A tanulmány a szerződési szabadság aspektusainak jelentéstartalmát elemzi a kontinentális és az angol-amerikai jogrendszerek írott szabályainak és jogalkalmazási gyakorlatának függvényében. A jogtudomány értelmezései, konkrét jogesetek szentenciái, valamint az írott jogforrások indokolása adja a tanulmány kiindulópontját. A szerződési szabadság korlátlan érvényesülését „lerontó” szabályok (pl. szerződéskötési kötelezettség, formakényszer, stb.) az alapelv céljának és létének fényében kerülnek vizsgálat alá. Az angolszász rendszerekben az alapelv által generált jogfejlesztő értelmezés a kontinentális jogok lassan változó szemléletével ütközik.

  A tanulmány célja, hogy a szerződési szabadság alapelvének funkcióját megvilágítva bemutassa azt a lineáris jogfejlődést az európai jogi tudományosságban, mely a mai tartalommal ismert alapelvet alkalmassá teszi a szerződések jogában fejlődést generáló és iránymutató szerepkör betöltésére.

• A CISG és a UPICC gyakorlati jelentőségének megítélése

  21-40

  Boros Sándor

  Megtekintések száma:

  239

  Jelen tanulmány elsődleges célja a jogirodalom által kifejezetten jelentősnek titulált, a nemzetközi kereskedelmi jog területén megalkotott jogi szabályozók közül a Bécsi Vételi Egyezmény (CISG) és a Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei (UPICC) értékelésének útján annak megállapítása, hogy a vizsgálat tárgyává tett jogi instrumentumoknak mekkora a tényleges gyakorlati relevanciája, alkalmazási volumene. A kitűzött célok megvalósítása érdekében a tanulmány a CISG tekintetében a rendelkezésre álló empirikus kutatások eredményeire, míg a UPICC vonatkozásában az elérhető esetjogi kivonatokra támaszkodik. A Bécsi Vételi Egyezmény esetében megállapítható, hogy az Egyezmény gyakorlati alkalmazásának volumene mérsékelt, elmarad attól a sikerességtől, amit a jogirodalom tulajdonít a számára, míg a UPICC közzétett joggyakorlatának a revíziója eredményeként egyértelműen rögzíthető, hogy az UNIDROIT Alapelvek elsődlegesen a nemzeti jog, valamint a nemzetközi egyezmények értelmezését, kiegészítését hivatott elősegíteni, a felek hajlandósága a UPICC elsődleges alkalmazása iránt rendkívül csekély mértékű.A tanulmány továbbá foglalkozik a jogi szabályozók nemzeti jogalkotásra gyakorolt hatásaival is, mely körben mindkét instrumentum vonatkozásában megfigyelhető a jelentős mértékű befolyás az egyes országok polgári anyagi jogi kodifikációja tekintetében.

• A kellékszavatosság és jótállás szabályozásának történeti áttekintése

  13-24

  Bartha-Tóth Martina

  Megtekintések száma:

  178

  A kellékszavatosság és a jótállás a polgári jog klasszikus jogintézményei, és a fogyasztóvédelmi jog területén is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Jelen tanulmány alapvetően ezen jogintézmények magyarországi szabályozási rendszerét tekinti át.

  A vizsgálat a 20. század elején kidolgozott, de hatályba nem lépett magánjogi kódextervezetekkel veszi kezdetét, majd a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. és 2013. évi V. törvények releváns rendelkezéseit veszi górcső alá, ugyanakkor nem terjed ki az alacsonyabb szintű jogszabályok, például a „kötelező jótállásról” szóló kormányrendeletek rendelkezéseinek vizsgálatára sem.

  A tanulmány alapvetően a hazánkban alkalmazott szabályozási modellek sajátosságainak, esetleges hiányosságainak, hibáinak a feltárására koncentrál, illetve igyekszik megtalálni azokat a fordulópontokat, és a fordulópontokhoz kapcsolódó jogpolitikai indokokat, amelyek jelentős változásokat hoztak a jogintézmények életében.

  Ezen gondolatmenet alapján a dolgozatban a következő tematika figyelhető meg. Az első nagy szerkezeti elemet az 1900-as, 1913-as és 1928-as magánjogi kódextervezetek ismertetése teszi ki, mely tervezetek jelentős hasonlóságot mutattak a „dolog hiányaiért való felelősség” és a jótállás tekintetében.

  Ezt követően az 1959. évi IV. törvény bemutatás következik, mely jogszabály – hosszan fennálló hatálya alatt - mindössze kétszer - 1977-ben és az uniós jogharmonizáció nyomán 2003-ban – esett át a jogintézmények szempontjából lényeges változásokon.

  Végezetül a jelenleg hatályos törvénykönyvünk szabályrendszerének áttekintésére kerül sor, mely jogszabály hozott ugyan néhány újdonságot a vizsgált téma szempontjából, ugyanakkor mivel a  jogharmonizáció alapját képező uniós jogszabályok a törvénykönyv hatályba lépése előtt nem változtak, így a jogintézmények nagy mértékű, jelentős változásokat igénylő reformja sem volt indokolt.

• A polgári jog és a munkajog összehasonlítása az alapelvek tükrében

  13-21

  Bodó László

  Megtekintések száma:

  192

  Absztrakt nélkül

• A jogcímes elbirtoklás kérdései

  81-89

  Máté Tucsek

  Megtekintések száma:

  414

  Jelen dolgozatban a Polgári Törvénykönyben felvázolt új dologi jogintézmény, a jogcímes elbirtoklás egyes aspektusainak bemutatására szándékozom. Ezen fiatal tulajdonszerzési mód a jogalkalmazás és a jogtudomány számára merőben szokatlannak hatott, és a jogalanyok vonatkozásában is novumnak számít. A dologi jog a magánjog legfontosabb, leglényegeseb szabályait tartalmazza, ezért mindig égetően fontos, hogy a jogalkotó, továbbá a jogszabály egzakt célját sikerüljön feltárni a lehető legpontosabb módon, hiszen ez szolgálja a vagyoni forgalom biztonságát, és ez garantálja az egyik legősibb társadalmi intézmény, a tulajdon szabadságát és védelmét. Az elbirtoklás sajátos természeténél fogva mindig jogviták kereszttüzében állt, így a fenti szempontok esetében halmozottan érvényesülnek.

  Jelen dolgozat célja, hogy bemutassa a jogcímes elbirtoklás szabályozását, dogmatikai sajátosságait, magyar jogtörténeti előzményével, valamint egy szokatlan külföldi példával párhuzamot vonjon, a bírói gyakorlat egyes releváns mozzanatait megvizsgálja, és kísérletet tegyen egy alternatív szabályozási technika felvázolására.

• A magyar öröklési jog fragmentálódása, változásai

  81-103

  Kiss Tibor

  Megtekintések száma:

  245

  Az örökléshez való jogot az Alaptörvény elismeri, a részletes anyagi jogi szabályok a Polgári Törvénykönyv Hetedik Könyvében kerültek rögzítésre. Az utóbbi években a jogalkotó a magánjogi kódexünkön túlmenő egyéb jogszabályokban anyagi jogi öröklési szabályokat fogalmazott meg. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény szerint a házastársra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra is megfelelően alkalmazni kell, ami azt jelenti, hogy a bejegyzett élettárs is törvényes örökös. A mező- és erdőgazdasági földek tulajdonjogának végintézkedéssel történő megszerzésének speciális szabályait rögzíti a földforgalmi törvény (2013. évi CXXII. törvény). 2023. január 1-jén lép hatályba egy újabb törvény (2021. évi CXLIII. törvény), ami a Ptk-beli öröklési jogi rendelkezéseket egészíti ki, az osztatlan közös tulajdonban álló termőföldek több örököstárs általi közös törvényes öröklése esetére. Az államot az öröklési jogi jogviszonyokban képviselő állami szerv kijelöléséről egy külön miniszteri rendelet rendelkezik. A jelen írás azt elemzi, hogy mindezen összetett, szórt szabályozás hogyan nehezíti a jogalkalmazást, mennyiben akadályozza a hagyatéki eljárások gyors lefolytatását. A jelen írás kritikával illeti a fragmentált szabályozást és javaslatot tesz a külön törvények szabályainak a Ptk.-ba történő integrálására, ugyanis ez hozzájárulhat a hatékonyabb jogalkalmazáshoz.

• Fogyasztói magáncsőd az Európai Unióban

  153-163

  Zoványi Nikolett

  Megtekintések száma:

  119

  A modern polgári jogrendszerek szinte mindegyike kiemelt alanyi jogként tekint a tulajdonjogra, amely azt jelenti, hogy megfelelő bírósági eljárás nélkül a személyeket megillető tulajdonjog nem korlátozható és nem vonható el. A fizetésképtelenségi eljárások esetében a tulajdonhoz való alanyi jog sérelmet szenved, hiszen az adóst megfosztjuk az őt megillető tulajdonjogától. Ezen helyzetekben az adós és a hitelező tulajdonjogi igénye feszül egymásnak, akár olyan szinten is, hogy az adós megélhetése veszélybe kerül a hitelezői igények kielégítése által. A fizetésképtelenségi eljárások során a kötelezett magatartása következtében a jogosult oldalán megbomlott tulajdonjogi jogviszonyt kell úgy helyreállítanunk a kötelezett vagyona terhére, hogy biztosítjuk az adós érdekeinek védelmét is, az eljárás mindkét fél érdekeit szem előtt tartó voltát. A nemzeti jogalkotóknak több szempontot is figyelembe véve kell tehát megalkotni azokat az anyagi és eljárási jogszabályokat, amelyek alapján a magánszemélyek vagyona is fizetésképtelenségi eljárás alá vonható. Mindezt egy olyan környezetben kell a nemzeti jogalkotóknak megtennie, amikor a globalizáció hatása miatt már közel sem biztos, hogy az adós és hitelező azonos ország állampolgára. Épp ezért fontos azt is megnézni, hogy az Európai Unió a tagállamai számára hogyan szabályozza a nemzeti határokon átnyúló, de az Európai Unió tagállamai közötti fizetésképtelenségi eljárásokat.

• A szülői felügyeleti jog megszüntetésének hatályos jogi szabályozása a Polgári Törvénykönyvben

  12-18

  Csizmadiáné Pethő Tímea

  Megtekintések száma:

  193

  Being a judge practicing on the area of the law of crimes I rarely come across with the need to apply civil law. Nevertheless, a handful legal concepts may be applied also by criminal courts. One of these concepts is the termination of parental control. Before turning to relevant case analysis in my study, I focus on the principle of the "child's best interest" which is referred to under article 3 of the New York Convention on the rights of children and which has a general fundamental applicability in respect of all provisions of the Convention. This principle must apply not only in civil, but also in criminal proceedings and generally in all types of proceedings irrespective of the area of law such proceedings fall under. Special emphasis is attributed to the legal consequences of terminating parental control and to the distinction of cases where the termination of parental control by the court is mandatory and where such a decision is made in the discretion of the court. I pay separate attention to cases where the court has convicted the parent of a crime committed wilfully against the convicted person's own child and in which cases the convicted person is sentenced to prisonment and as a result of these the criminal court has competence to order the termination of parental control. I address also some issues relating to matters of proof and evidence in connection with crimes of domestic violence. Finally, I explain the nature of a child-focused jurisdiction through the presentation of the Hungarian system which ensures to respect and to give effect to the rights of children to the maximum extent possible. The ability of providing special treatment for children in court proceedings is of the utmost importance.

• A szerződési jog alapelveinek értelmezése és funkciói a német polgári jogban

  Csécsy Andrea

  Megtekintések száma:

  52

  To describe the functions of principles we can say that all of them are fundamental basis of an area of law. They declare or solve concrete debates between the parties. If there is a problem with interpreting of a rule in the civil code, judges has this helping hand. In Germany the development of principles in the field of contract law has a really unique historical root. At the time of BGB’s birth, the German Civil Code did not accept any exculpation under the rule pacta sunt servanda. Moral philosophers acknowledged that a contract as private interest of the parties needs special protection from the state. It is not only a personal relationship, because self welfare leads to welfare of the public. The law has to regulate this field and give instruments of protection for both parties to ensure peace and equality in the field of public relations and moral.

  After the First World War, Rechtsmark (German currency) had its deepest point in its history. The inflation was so high that the performance of a contract made before the war was absolutely unfair for the supplier. For the cost of one galloon gas anyone could buy the entire stock after the war. There was a too late and too small reaction from the state for this situation. An Act had been accepted in 1925 about revalorization. The main fault of this Act was the strict and very small applicability in the field of contracts. The regulations of it were applicable only for contracts with large economic potential.

  German jurisdiction had to solve the problem. The most difficult part of this process was how to dissolve the strict paradigm of pacta sunt servanda. Oertmann, a German legal expert created the collapse of the foundation of the transaction. It meant that changed circumstances deprive the contract from its ground, the need of the party. Anybody who signs a contract has a need and tries to create all conditions of that specific contract to harmonize with his or her needs and interest. In case of an essential change of circumstances this interest modifies and the original transaction became tremendously onerous for him or her. The doctrine of Oertmann was insisted on pacta sunt servanda, so after the change of circumstances the whole contract failed.

  Jurisdiction in Germany accepted Oertmann’s doctrine with a completion. Judges vindicated the right for themselves to modify the contract to be suitable for the new interests of the parties. This modification meant the implementation of clausula rebus sic stantibus into German contract law. It became applicable worldwide in the field of long term relationship of the parties.

  In this essay I examine not only the development of these contractual principles in Germany but the effectiveness and functions of them. I describe and define the legal interest of regulating contracts and what is the connection between private and public interest in the field of the law of contracts. As a defect of the contractual procedure non-performance and other breach of a contract have special importance in civil law. Good faith is a basic principle of civil law in Hungary too and in most European civil codes. The interpretation of German good faith theory (Treu und Glauben) is significant from the viewpoint of the judicial modification of contracts. In case of clausula rebus sic stantibus if the party wants to ground his or her claim, he or she has to prove the good faith as a moral standard to be an exculpation under the heavy burden of pacta sunt servanda. The conclusion is that in Germany the basic element of private contracts is not the consent of parties but good faith of them. The socially excepted moral appears through the requirement of good faith of the parties. The law has to ensure that in any period of a contractual relationship this good faith exists.

• Az agrárgazdaságok átadásáról szóló törvény egyes magánjogi aspektusai

  65-97

  Dúl János

  Megtekintések száma:

  88

  A tanulmányban az agrárgazdaságok átadásáról szóló törvényt vizsgálom meg, alapvetően azon rendelkezésekre fogok kitérni, amelyek a magánjoggal összefüggésbe hozhatók. A törvény megalkotásának célja a generációváltás megkönnyítése volt az agrárium területén, véleményem szerint az agrárgazdaságok átadásának hatékony eszközei lehetnek a gazdaságátadási szerződések, azt jelenleg azonban még nem tudni, mennyiben lesznek valóban alkalmazott módszerek, és mennyiben tudják beváltani a hozzájuk fűzött reményeket.