Search

Search Results

• The Appearance, Development, and Reception of Danger to Society in Hungarian Criminal Law

  105-120

  Ádám Szemán

  Views:

  153

  The concept of danger to society is perhaps the most controversial element of the Criminal Code's definition of crime. This concept plays a prominent role in the determination of criminal liability in domestic criminal law. In the 20th century, its necessity in our Criminal Code, which was in force at the time, was the subject of debate among jurists of repute in the field of criminal law.

  In the socialist criminal law of the pre-communist era, the concept of danger to society was used to express the 'class nature' of criminal law. After the 1990s, this concept - in the science of criminal law, in legislation and in the application of law as well - was cleared of the content elements adopted from Soviet law to serve the aims of party-state policy. Nowadays, the definition of danger to society is so devoid of ideological, party-political connotations that it is regarded by a significant number of legal scholars in the field of criminal law and even by case law as the conceptual equivalent of material illegality, taken from German legal theory (ÚJVÁRI, 2003).

  In this paper, I will present the emergence and reception of the concept of danger to society in Hungarian criminal law and criminal jurisprudence, from the preceding period – which applied formal illegality – to the Criminal Code of legal force. 

• Adalékok a (büntető)jog és irodalom témaköréhez: Koestler és Camus a halálbüntetésről

  29-36

  Zoltán Tóth J.

  Views:

  51

  Without abstract.

• A fogantatás, és ami mögötte van – egyes speciális kérdések a büntetőjog szemszögéből

  38-58

  Adrienn Belinszky

  Views:

  94

  Without abstract

• Az orvostudomány elméleti, gyakorlati eredményei és a büntetőjog kapcsolata

  1-8

  Ágnes Enikő Béky

  Views:

  97

  In the 19th Century the results of the natural sciences – physics, chemistry –, the technical
  achievements incorporated in the medical science, and made the medical science an intensive
  progress. This article presents the scientific results, which have the largest relevance regard
  the criminal law and which have a significant impact on the science of criminal law and its
  affiliates.
  The advance of medical science results the appearance on the one part the expansion of the
  medical knowledge and medical tasks, on the other hand new offenses and new types of
  evidence. The practical application of the results of medical research into the criminal
  procedure (blood tests, DNA test, etc.) allows primary the faster detection in the investigative
  stage of criminal proceedings, and the making of more reasonable judgments. On the territory
  of psychiatry are very important the results of research of the state of consciousness, that
  influence the offenders culpableness, because they give an answer to the question, in what
  consciousness was the offender at the time of the crime.
  This article submitted the most important correspondences of the medical science and
  criminal law, and it is established, that the results of the medical science support the further
  development of the criminal law and its affiliates.

• Metamorphosis of the sanction power of local self-governments

  2-10

  Zsuzsanna Árva

  Views:

  46

  A tanulmány a magyar közigazgatási szankciórendszer körében végbemenő legújabb folyamatokat mutatja be. Ezek közé tartozik a szubjektív és objektív szankciók között megfigyelhető átrendeződés, ahol egyre inkább tért nyernek az utóbbiak. Végigköveti, hogy a változásokat az Alkotmánybíróság hogyan értékelte és rámutat, hogy az alkotmányos testület álláspontja szerint az államnak – olyan jogi elveket betartva, mint a jogállamiság elve vagy az emberi méltóság követelménye - lehetősége van arra, hogy a szankciórendszer körében a közigazgatási jog érvényre juttatása érdekében változásokat hajtson végre, így akár a szubjektív szankciók közül az objektív szankciók közé soroljon át tényállásokat. Ezen változások között szerepel a nagy vitákat kiváltó objektív közigazgatási bírságok bevezetése is, amely új szabályozást az Alkotmánybíróság a 60/2009 (V. 28.) határozata kifejezetten is alkotmányosnak mondta ki az állam életvédelmi kötelezettségére is hivatkozással. 2012-ben több fontos változás zajlott le egyszerre. Az új szabálysértési törvény a büntetőjog irányába mozdult el, miközben megszüntette a helyi önkormányzatok azon jogát, hogy szabálysértést statuáljanak önkormányzati rendelet által. Ezzel párhuzamosan a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény eleinte egy felhatalmazás alapján lehetőséget adott a helyi önkormányzatoknak közösségellenes magatartások szankcionálására, amelyet később az Alkotmánybíróság még ugyanebben az évben elvont a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat nyomán, megsemmisítve az említett parttalannak minősített felhatalmazást. A határozat emellett azonban más lényeges megállapításokat is tett, így a hajléktalanság szankcionálásáról történt állásfoglalás mellett részletesen elemezte, hogy az új szabálysértési törvény büntető jellege milyen szabályozási elemekben nyilvánul meg. A tanulmány foglalkozik a döntés hatásával, elemzi, hogy a helyi önkormányzatoknak a jelenlegi jogi keretek között - amelyet az Alkotmánybíróság 29/2015. (X. 2.) határozata is megerősített- milyen lehetőségük van szankcióalkotásra, valamint meghatározza azon szempontokat, amely mentén a jogalkotó a helyzetet rendezhetné. A 2012 után kialakult gyakorlat nyomán ugyanis a helyi önkormányzatok részben felhatalmazás nélkül, részben visszautalva az önkormányzati törvény azon rendelkezésére, amely szerint a közösségi együttélés szabályrendszerét meghatározhatja a képviselő-testület, egyre több ilyen szankcionáló rendeletet alkotott. Ezek jogellenessége nem volt már kezdetben sem magától értetődő, hiszen a képviselő-testület szabályozási joga nyilvánvalóan kiterjedt az említett területre, ugyanakkor a helyzetet nehezítette, hogy a szankcionálás keretrendszerét és sarokpontjait a jogalkotó nem jelölte ki. Minden hasonló anomália ellenére egyre több ilyen rendelet született, amelyek megalkotását az Alkotmánybíróság az említett döntés nyomán immáron legalizálta.

• Gerhard G. Hösl: Mediation – die erfolgreiche Konfliktlösung - Grundlagen und praktische Anwendung

  74-81

  Viktor Bérces

  Views:

  148

  A mediáció mint diverziós eljárási modell létjogosultsága és hatásfoka az egyik legvitatottabb kérdése a hazai és nemzetközi jogtudománynak. Gerhard G. Hösl tanulmánya ugyanakkor olyan pragmatikus módszerrel dolgozza fel e jogintézmény alkalmazásának folyamatát, amely komoly iránymutatást adhat a hazai jogalkalmazás számára is. A könyv gyakorlati példákon keresztül illusztrálja a közvetítői eljárásban résztvevő személyek számára irányadó magatartásformákat, a közvetítőként eljáró személy (ld. mediátor) lehetséges feladatait, valamint a szóban forgó jogintézmény előnyös hatásait.

  Elöljáróban megjegyezném: a jogtudomány számos képviselője azon az állásponton van, hogy jelen eljárásjogi konstrukció derogálja a bíróságok presztízsét, míg mások a jogviták megoldásának hatékonyabb, gyorsabb és az érdekeltek számára minden szempontból kedvezőbb lehetőségét látják benne. E teoretikus vitapontok ellenére megállapítható, hogy a legfejlettebb uniós tagállamokban már rutinszerűen alkalmazzák e lehetőséget: Ausztriában több mint 4000 mediációs szervezet létezik, Németországban - Hannoveri székhellyel - 2003 óta évente országos kongresszusokat tartanak e tárgykörben, Svájcban kógens jogszabályi előírásokat hoztak a mediátorok képzési rendszerével kapcsolatosan, stb. Leszögezhető tehát, hogy e konstrukció igénybevétele növekedő tendenciát mutat, mégpedig - nemzetközi szinten - elsősorban a családi, az öröklési, a munka-, a gazdasági és a büntetőjog területén. A könyv tárgyát képező praxis jövőbeni fejlődése azonban természetesen a jogalkotó, illetőleg jogalkalmazó kezében van, teljes mértékben kikristályosodott gyakorlatról pedig még egy európai állam esetében sem beszélhetünk.

• Jusqu’ou peut aller le droit pénal européen?

  Ágnes Pápai-Tarr

  Views:

  52

  Depuis l’entrée en vigeur du traité d’Amsterdam, la Cour de justice des Communautés européennes a de plus amples compétences dans le Titre VI du traité sur l’Union (3e pilier) consacré á la coopération policière et judiciaire pénale. Á partir de ce moment on peut rencontrer plusieurs arrêts concernant le droit pénal. L’affaire Procédure pénale contre Maria Puppino joue un rôle essentiel parmi ces arrêts. C’était la première fois que la Cour de Justice des Communautés européennes a été saisie d’une question préjudicielle sur l’interprétation d’une décision-cadre adoptée dans le cadre du troisième pilier.

  Dans cet arrêt la Cour souligne l’extention de l’obligation d’interpretation conformément á la décision cadre même si le résultat est contraire aux lois pénales ou procédure pénale internes. Quelques temps après «La Cour de Luxembourg limite la souveraineté des États en matière pénale» -écrivait-on dès le 15 septembre 2005 dans un grand quotidien. Les revues juridiques en droit pénal ont adopté le même ton: «La Cour de justice des Communautés européennes limite la souvaireneté des États en matière pénale.»

  La Cour de Justice a déclaré que la protection de l’environnement constituait un des objectifs essentiels de la Communauté, c’est pourquoi la Communauté a la compétence pour rendre des décisions visant au rapprochement des sanctions des états membres dans ce domain.

  De nos jours la question du droit pénal européen est de plus en plus actuelle, malgré cette substancielle européanisation, de nombreux pénalistes et les états membres défendent plus que jamais les particularités nationales.

  La présente contribution montre brièvement l’histoire du troisième pilier concernant la coopération policière et judiciaire. Puis j’analyse en détail ces deux arrêts mentionnés ci-dessus qui présentent la situation actuelle du droit pénal dans l’espace de l’Union européen.  En suivant les arrêts de la Cour de Justice on peut constater une forte européanisation dans ce domaine mais en même temps on peut voir une certaine «bataille» de compétence entre les institutions européennes notamment entre la Comission et le Parlement contre le Conseil. La Comission veut obtenir de plus en  plus de compétence. En ce qui concerne les états membres, les participants dans le procès préjudiciel combattent contre la Comission et accentuent qu’il faut que le troisième pilier reste dans le cadre de coopération intergouvernementale et ils ne veulent pas renoncer á leurs souvairenités et leurs spécialités dans le domaine pénal. On peut dire qu’il y a deux champs de bataille dans le droit pénal européen, d’une part entre les institutions européennes, d’autre part entre les états membres et l’Union.   

  Dans la «bataille» c’est la Cour qui essaie de résoudre ce problème, donnant de plus en plus de droit á la Comission, renforcant les élements communautaires dans le troisième pilier. Malgré les protestations des États membres, la Cour limite leurs souveraineté en matière pénale. La communautarisation de droit pénal a déja commencé mais il reste beacoup de questions ouvertes. Dans mon article, j’ai posé ces questions et j’ai essayé de trouver les réponses possibles présentant les arguments des differentes parties.   

• The Abolitionist Tendency in Hungary: the History of Capital Punishment between the Sixties and the Eighties

  Zoltán Tóth J.

  Views:

  80

  The capital punishment was poena ordinaria throughout the history of Hungary. Nevertheless, it was applied most frequently not in the Middle Ages, but in the 20th century. There have never been so many legal executions in our country, than during the World War One and Two, however in lack of reliable statistical data the precise number of the death penalties is not known even in recent years. There were numerous death penalties imposed in the Fifties as well, mainly in the years of retaliation after the Revolution of 1956. Only in 1961 did the situation get back to normal, when implementation of martial law stopped for good and all. In this year the Parliament of the People’s Republic of Hungary passed the Act V of 1961 on the Criminal Code that permitted the infliction of the death penalty for altogether thirty-one criminal offenses (for nine crimes against the state, two crimes against peace and humanity, eight military offenses and twelve common offenses), but this sanction in no cases was qualified as compulsory, the judge had the possibility to impose an imprisonment sentence for 10-15 years in each times. The Criminal Code’s Amendment, the Law Decree No. 28 of 1971 reduced the number of the crimes punishable by death to twenty-six, although a new capital felony, seizure of aircraft, was introduced as well. In 1978 a new Criminal Code, namely the Act IV of 1978, was drafted in which death was also ordered for twenty-six offenses, of them for a new one, Act of Terrorism. Meanwhile the number of the death penalties carried out persistently decreased (in the Sixties there were 129 executions, in the Seventies there were 47 and in the Nineties there were 32). However, the process of the abolition actually started only in 1983 when a conference was organized by the Hungarian Lawyers Alliance to discuss the future of the capital punishment in the Hungarian criminal law. Nevertheless, the Hungarian abolitionist movement gained strength in deed when the League Against Capital Punishment was formed in 1989. In the subsequent year the League asked the newly established Hungarian Constitutional Court to declare the death penalty unconstitutional on the ground that it was contrary to the right to life protected by Article 54 of the Hungarian Constitution. Eventually this happened in 1990 by Constitutional Court Decision No. 23-AB of 31 October 1990. From this time the practice of capital punishment is irrevocably forbidden in Hungary.

• Benedikt Carpzov's two works in Debrecen archives

  1-11.

  András Biczó

  Views:

  116

  The Saxon Benedikt Carpzov was considered one of the most illustrious jurisprudents in the early modern period. In the 17th century, Carpzov gained high prestige and authority across Europe, serving as a general reference point for criminal jurisprudence and legal practice. His works – primarily that focused on criminal law – were also applied and referred to by Hungarian courts in the 18th century. The research of Carpzov’s influence on 18th-century Hungarian criminal law as a legal historical phenomenon has not been a fully revealed area. This brief paper tries to make an interesting cultural-historical contribution to the research of the “Carpzovian-effect” in the criminal practice of the Debrecen Magistrates. Fortunately, we can find Carpzov’s two works in good condition in the National Archives of Hungary-Archives of Hajdú-Bihar County. This circumstance provides us unique opportunity to examine these jurisprudential works more profoundly. The Saxon author’s works functioned as “cultural transfers” transmitted foreign legal impacts to Hungarian praxis. The notes, text underlines, and the other types of text highlightings found in these books can enrich and make the research results of analyzing the archival documents of Debrecen criminal procedures more nuanced. This paper is preliminary research, and it establishes the dissection of the notes made in Carpzov’s works. The final goal is to understand how Hungarian judges, prosecutors and advocates interpreted (adapted) the Saxon jurisprudent’s opinions.

• Die Entwicklung des Verwaltungsstrafrechts im deutschen recht

  Zsuzsanna Árva

  Views:

  45

  In dieser Studie versuche ich die historische Entwicklung des Begriffs Verwaltungsstrafrechts, die Änderungen der Dogmatik und die Kodifikation des Ordnungswidrigkeitenrechts vorstellen. Das Rechtswissenschaft interessierte sich lange für die Wesensverschiedenheit zwischen Verbrechen, Vergehen und Übertretungen, also das Problem der Dreiteilung, aber die wichtigste von diesen Fragen war der qualitativ- quantitative Charakter des Unterschiedes zwischen den Übertretungen und den anderen Delikten. Weitere Schwierigkeit war die Festsetzung der Natur der Übertretungen und der Poliezeiübertretungen. Diese Frage war auch ein Forschungengebiet der Internationale Kriminalistische Vereinigung, aber nach viele Kongress und Landesversammlung bliebte die Probleme nicht gelöst.
  Die Bestimmung des selbständigen Verwaltungsstrafrechts versuchten zahlreichen Experten. In 1902 publizierte James Goldschmidt eine Monographie über das Verwaltungsstrafrecht, und leitete seine Theorie von Begriffen Verwaltungswidrigkeit und Verwaltungsdelikt ab und unterschneidete das Verfassungsstrafrecht und Verwaltungsstrafrecht. Der Arbeit löste eine heftige Diskussion aus. Die wesentliche Punkte der Diskussion waren weiterhin die folgende: die strarfrechtliche und die verwaltungsrechtliche Natur der Übertretungen.
  Nach 1945 veränderte sich sehr das Strafrecht und das Nebenstrafrecht im deutschen Recht. Im Wirtschaftstrafgesetz von 1949 traff eine materialle Unterscheidung nach Methode Eberhard Schmidt zwischen Straftaten und Ordnungswidrigkeiten. Auf dieser Grundlage schaffte der Bundesgesetzgeber das Gesetz über Ordnungswidrigkeiten vom 25. März 1952. Nach dem Inkrafttreten dieses Gesetz waren keine Ordnungswidrigkieten mit Freiheitstrafe bedroht, und die wichtigste Sanktionart war die Geldbußstrafe. Der Arrest bleibte nur als zwingende Sanktion neben der Geldbusse eingeführt, damit löste auch die verfassungsrechtlichen Problemen.
  Die Kodifikation war notwendig, weil das OWiG 1952 ein Rahmengesetz war, und Organistaions- und Verfahrensproblemen tauchten auf, beispielweise über die Vereinbarkeit den Ordnungswidrigkeiten und den Verwaltungsregelwidrigkeiten.
  In 1968 kam zustande das Gesetz über Ordnungswidrigkeiten, aber mit der neuen Kodifikation wurden die Diskussion nicht geschlossen. Das Gesetz gibt eine formelle Definition: eine Ordnungswidrigkeit ist eine tatbestandmässige, rechtswidrige und vorwerfbare Handlung, der mit Geldbusse bedroht ist. Aber die Frage der materiellen Definiton der Ordnungswidrigkeiten eschäftigen die Rechtsliteratur bis auf den heutigen Tag.
  Endlich stelle ich in diese Studie die grundlgenden materiellrechtlichen und verfahrensrechtlichen Rechtsinstituten vor, also den Geltungsbereich des Gesetzes, die Grundlagen der Ahndung, das Sanktion des Ordnungswidrigkeit, also die Geldbuße, und das Geldbußverfahren.

• Presidential Pardon from the Aspect of Criminal Law

  102-113

  Dávid Hadházi

  Views:

  311

  The individual pardon, exercised by the President of the Republic, has recently become the centre of attention in the media and among the lawyers in context of life imprisonment without parole eligibility. This prompts me to investigate the presidential pardon in this article.

  I am dealing with the origins and the standardization of pardon, then I move on to the conditions and criteria the Head of State can take into consideration when making the decision. Afterwards, I am presenting some statistics.

  The power of pardon is stipulated by the Fundamental Law of Hungary, and the specific rules can be found in the Criminal Code, the Criminal Procedure Act and the Punishment Executive Act.

  I am focusing on the last one, in which the Government and the Parliament have redressed the problems of life sentence, regarding human rights, with a compulsory procedure of pardon, thus giving the convict the hope of being released from prison. However, this solution raises a few questions, so arguments can be made both for and against it.

• Self-Driving Cars and Criminal Liability

  34-46.

  Béla Csitei

  Views:

  181

  After clarifying the concepts of automated and autonomous vehicles, the purpose of the study is to investigate how reasonable the criminal sanction is arising from accidents caused by autonomous vehicles. The next question to be answered is that the definition of the crime according to the Hungarian law may be applied in case of traffic related criminal offences caused by automated and autonomous vehicles. During my research I paid special attention to two essential elements of criminal offence, namely the human act and guilt. Furthermore, I strived for finding solution for the next problem, as well: if the traffic related criminal offence is committed by driving an autonomous vehicle, how to define the subject of criminal liability.