Tanulmányok

Jogharmonizáció a kézbesítés területén és annak hatása a nemzeti polgári eljárásjogi szabályokra

Megjelent:
2026-08-10
Szerző
Megtekintés
Kulcsszavak
Licenc

Copyright (c) 2026 Debreceni Jogi Műhely

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial 4.0 International License.

Hogyan hivatkozzuk
Kiválasztott formátum: APA
Breczkáné dr. Békési, G. (2026). Jogharmonizáció a kézbesítés területén és annak hatása a nemzeti polgári eljárásjogi szabályokra. Debreceni Jogi Műhely, 23(1-2), 1-26. https://doi.org/10.24169/DJM/2026/1-2/1
Absztrakt

Az Európai Unió az integráció elsődleges célkitűzését, az egységes belső piacot létrehozva biztosította a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását, ami pedig indukálta több területen, így a polgári ügyek területén is az igazságügyi együttműködést, garantálva ezzel az uniós polgárok jogbiztonsághoz fűződő érdekét. Az együttműködés egyik legmarkánsabb módja a jogszabályok egymáshoz való közelítése volt, így elsősorban eljárásjogi jellegű uniós jogszabályok születtek, azonban az uniós jogalkotó anyagi jogi kérdéseket rendező jogforrásokat is alkotott, valamint olyan komplex jellegű jogforrásokat is, melyek egy adott témakörön belül eljárásjogi és anyagi jogi kérdéseket is rendeztek.

A tagállamok jogi szabályozásai közötti különbségek céltudatos csökkentésének leghatékonyabb eszköze a jogharmonizáció, mely a kezdetektől fogva az európai integráció meghatározó szabályozási eszköze, különös figyelemmel arra, hogy a lojalitási klauzula értelmében a tagállamokat kötelezettség terheli a nemzeti joguk harmonizációs előírásokhoz való igazítására.

A polgári eljárásokban, ahol a külföldre történő iratkézbesítés egyre gyakrabban vált szükségessé, a tagállamok polgári eljárásjogi szabályai, így például a német és francia kódexek, az 1900-as évek elején hasonló eszközöket (kétoldalú megállapodások, diplomáciai csatornák, postai kézbesítés)  alkalmaztak  , az igazi jogharmonizáció azonban nemzetközi szinten az 1965. évi Hágai Kézbesítési Egyezménnyel, az Európai Unió szintjén pedig a 2000. május 29-i első kézbesítési rendelettel valósult meg.

Ezek a szabályok mind a hatályos francia és német, mind a hatályos magyar szabályozásra jelentős hatással voltak.

A kézbesítés területén nyilvánvaló, hogy a jogbiztonság biztosítása érdekében a rendeleti szabályozás, mint jogharmonizációs módszer a legjobb megoldás, hisz ugyanolyan kézbesítési szabályokra kell, hogy számíthasson valamennyi uniós állampolgár, ha peres eljárás résztvevőjévé válik, függetlenül attól, hogy az Európai Unió melyik tagállamában rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel.