Search
Search Results
-
Goethe és az irodalmi önaukció
289–306.Views:67The paper looks at two famous cases when Goethe chose to market his works by offering them for auction: In 1797 it was his epic Hermann und Dorothea, in 1825 the rights for the ‘Edition of the Last Hand’ that he put up for sale in informal bidding processes. First I reconstruct the strategies that Goethe and his publishers followed in these deals (that of a second price or Vickrey-auction in the former, that of a sealed-bid auction in the latter case) as experiments of tackling radical uncertainty and contingency in the market evaluation of literary works. Then I analyze the ambivalences underlying Goethe’s views, both insightful and naïve, obsolete and progressive, “idealist” and “utilitarian”, on the relationship of literature and business in the light of his parallel disdain for literary commerce and the growing importance of economic tropes in his critical writings, especially in his notion of Weltliteratur.
-
Kereskedőtársadalom, írói gazdálkodások
3–6.Views:992021 januárjában a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetével közös szervezésben az Írói gazdálkodások a 19–20. században: Vállalkozás és befektetés Kazinczytól Jókaiig és tovább című online konferenciánkat. A konferencián elhangzott előadásokból készült tanulmányokat tartalmazza ez a lapszám. Kitűnik belőlük, hogy az 1800 és 1920-30-as évek közti időszakban – vagyis a rendi keretekben és ezek felbomlásakor, a kapitalista Gründerzeit, illetve a piaci
termelési és kereskedési formák kiteljesedése idején – az „írói gazdálkodás” sokszínű
változatai jöttek létre, de a mediális vagy jogi környezet, illetve az alkotói habitusok különbségei ellenére mégis kirajzolódik egy olyan történeti horizont, amelyen e változatok Kazinczytól Bajzán és Vörösmartyn át Móriczig egymást kölcsönösen értelmezve elrendezhetők. S ezzel, a maga eredményein túl, e gyűjtemény előkészíthet vagy tovább ösztönözhet olyan kutatásokat is, amelyek a szocialista korszak állami mecenatúrájának és szimulált irodalmi piacának a keretei közt tekintik át az „írói gazdálkodás” aktuális lehetőségeit: de megvilágíthatja az 1990 utáni korszak – az itt tárgyalthoz sok tekintetben visszatérő – „irodalmi gépezetének” (Margócsy István) jellemző mechanizmusait is.