A szankciórendszer a jogérvényesítés záloga, így különösen garanciális jelentőségű annak egyértelmű és dogmatikailag is alátámasztott szabályozása. A közigazgatási szankciók kapcsán azonban olyan új területek és kérdések jelennek meg, amelyek a korábban egyértelműnek vagy egyértelműbbnek hitt elveket is megkérdőjeleznek és új irányba terelnek. Az egyik ilyen kérdés a komplementer szankciók kérdése, amely a párhuzamos szankcionálás megengedhetőségét vetette fel, és amely szoros összefüggésben áll a ne bis in idem elvével. A tanulmány vázolja azt a keretrendszert, amelyben a közigazgatási szankcionálás fő kérdései felmerülnek és bemutatja azok egymásra hatását. Felvillantja, hogy milyen alapvető nemzetközi döntések befolyásolhatják a közigazgatási szankciók határterületi kérdéseit, hogyan alakult a strasbourgi és az uniós gyakorlat, illetve mindez milyen hatást gyakorol a hazai jogra.

A digitális átállás alapvető hatást gyakorol a mindennapokra, köztük a munka világára is. Míg a digitális munkaplatformokon keresztül kifejtett munkavégzés számos lehetőséget rejt magában, addig a platform dolgozót megillető jogosultságok terén számos kihívást okoz. A tanulmány fókuszában az egyenlő bánásmódhoz való jog áll, célja áttekinteni, hogy milyen sajátos kérdések, kihívások merülnek fel a platform dolgozó fogyasztók általi értékelését illetően. A jogi problémát önmagában nem a fogyasztói visszajelzések figyelembe vétele okozza, hanem az, hogy a platform más módon és mértékben támaszkodik az így adott fogyasztói visszajelzésekre, mint ahogy az egy tradicionális munkavégzéssel összefüggésben történne. Következésképp a platformokon keresztül leadott fogyasztói értékelések több tekintetben is megkérdőjelezik az ily módon adott visszajelzések megbízhatóságát és jogszerűségét.

A státusz és a kontraktus fogalmai a klasszikus és kortárs nemzetközi munkajogi szakirodalom gyakran használt, bevett, jó magyarázóerővel bíró elemzési kategóriái. Mivel a fogalmak értelmezése koronként és szerzőnként változó, az utóbbi időszak magyar jogirodalma kevés figyelmet szentelt a jogfejlődés e fogalompár mentén való értelmezésének, noha az a hatályos jog tendenciáinak megragadásában is hatékony kapaszkodóul tudna szolgálni. Jelen tanulmány kísérlet e fogalmak alkalmazására egy változékony és konfliktusos jogterület, a munkaidő szabályozási tendenciáinak leírásához.

A szuverenitás a modern nemzetközi jog egyik sarokkő jellegű normája. Az alapelv pontos tartalma és jelentése sokat változott az évszázadok során, gyakran heves vitákat kirobbantva. Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés a szuverenitás kapcsán, hogy ez az alapelv miként alkalmazható a kibertérben. Az elmúlt évek során exponenciálisan nőtt az ellenséges célú, államközi kiberműveletek száma. Mértékadó nemzetközi szervezetek szerint a 2020-as évekre már évente több száz, állam közötti kibertámadás valósult meg. Jelen tanulmány célja, hogy megvizsgálja azt, hogy a nemzetközi jogi szakirodalom miként vélekedik az állami szuverenitás kérdéséről a kibertérben, sor kerül a vonatkozó állami gyakorlat ismertetésére, továbbá a tanulmány bemutat néhány olyan kiberműveletet a közelmúltból, amelyek relevánsak a téma kapcsán.

Az Amerikai Egyesült Államok és Európa egymás legfontosabb együttműködő partnerei. Ebbe természetesen beletartozik a személyes adatok továbbítására épülő gazdasági kapcsolat is. A transzatlanti adattovábbítás az elmúlt közel egy évtizedben csak folyamatos jogi bizonytalanságok között működhetett az Európai Bizottság megfelelőségi határozatainak sorozatos érvénytelenítése és az általános szerződési feltételek alkalmazhatóságának problémáira visszavezethető módon. Ezek a kihívások látszólag jelenleg megoldódtak az EU-USA Adatvédelmi Keretrendszer Határozatnak köszönhetően, azonban e bizottsági határozatot is már megtámadták, illetve várhatóan az idei évben indul egy újabb eljárás is. A tanulmány célja, hogy gondolatkísérletként elvégezze az említett határozat érvényességének vizsgálatát, amely iránymutató lehet a későbbi joggyakorlat számára, illetve előrejelzést adhat a gazdaság szereplőinek a jövőben várható fejleményekről. A dolgozat végkövetkeztetése, hogy az alapvető jogok változatlan sérelme okán az EU-USA Adatvédelmi Keretrendszer Határozat valószínűleg érvénytelen.

Napjainkban általános az a megközelítés, amely szerint az ügyvédség az igazságszolgáltatási rendszer alapvető részét képezi annak ellenére, hogy erre alaptörvényi vagy egyéb normatív rendelkezésekben nem találunk utalást. Piacgazdasági viszonyok között nem megkérdőjelezhető, hogy az ügyvéd által kifejtett tevékenységért ellenszolgáltatás jár, amit az ügyvéd a vele megbízási szerződést kötő ügyfelétől kap meg ügyvédi munkadíj, illetve költségtérítés formájában. A bírósági peres eljárások esetében azonban az ügyvéd megbízóját, ügyfelét terhelő költség áthárítható az ellenérdekű félre, ugyanis főszabály szerint a pernyertes fél költségeit, köztük az ügyvédi munkadíjat is a pervesztes fél köteles megfizetni. A jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy melyek azok az alapvető jogszabályi rendelkezések, amelyek az ügyvédi munkadíj bírósági polgári peres eljárásokban történő érvényesítését biztosítják, majd bemutat olyan kirívó eseteket, amelyek azt igazolják, hogy az ügyvéd által ügyfele érdekében az adott polgári peres eljárás során kifejtett képviseleti tevékenység vagy egyáltalán nem, vagy csak részben kerül ellentételezésre a bíróság által elismert módon, az ellenérdekű felet kötelező, alakszerű marasztaló határozat formájában. A jelen írásban a polgári peres eljárásokban történő jogi képviselet ellátásával összefüggő adekvát kérdések kerülnek bemutatásra, egyrészt eljárásjogi, perhatékonysági szempontok, másrészt a szerződéses szabadság, harmadrészt alkotmányjogi aspektusok alapján, a bírói gyakorlatra fókuszálva.  A tanulmány bemutatja továbbá a bírósági gyakorlatban 2024 tavaszán bekövetkezett fordulatot. Arra keresi a választ a szerző, hogy a bírósági gyakorlat által kialakított elvek joghézagra voltak-e visszavezethetők, és ezért indokolt-e a jogalkotói legiszlációs tevékenység a diszkrepanciák kiiktatására, vagy egyszerűen csak olyan téves bírósági jogértelmezésről volt szó 2024 tavasza előtt, amely a meglévő jogi szabályozás keretei között kizárólag a bírósági gyakorlatbeli szemléletváltást indokolt és ezért nincs szükség jogalkotói beavatkozásra.

A tanulmány első részében a szerzők a munkával összefüggő szerződéses jogviszonyoknál két fő formát különböztetnek meg: a hagyományost és az elektronikusplatform útján létrejövőt. Mindkettőnél, ha a munka kötött (függő) vagy kötetlenebb jellegű, munkajogviszony áll fenn. Az előbbi esetben tipikus, míg az utóbbinál atipikus munkaviszonyról van szó. Ha a tartósan megrendelő/megbízó foglalkoztató jellegűvé válik és a tőle való függőség ennél is lazább, a foglalkoztatás tartós vállalkozási/megbízássá válhat, ami azonban tartalmilag különbözik az eseti jellegű vállalkozási és megbízási jogviszonytól. A tanulmány második részében egy elektronikus platform közvetítő közreműködésével történő ételkihordási futártevékenységi perben hozott ítéletet elemeznek a szerzők, amelyben a Kúria akként foglalt állást, hogy a futárszolgálatot teljesítő vállalkozási/megbízotti jogviszonyban, nem pedig munkajogviszonyban állt, miként ezt a tábla minősítette. A szerzők szerint ugyanakkor a tábla álláspontja is elfogadható, ami lehetőséget adna a formális vállalkozásból eredő függő önfoglalkoztatássá történő minősítésre.

A tanulmány a mesterséges intelligencia (MI) alapú döntéshozó és döntéstámogató rendszerek vállalatok, valamint kis- és középvállalkozások vezetői szintű döntéshozatalában jelentkező kockázatait vizsgálja. A globális trendek és a digitális fejlődés hatására a vállalatok vezetésének egyre komplexebb döntéseket kell meghozniuk, amelyek támogatására kétségtelenül alkalmasak lehetnek az MI-alapú döntéshozó és döntéstámogató rendszerek. Mindazonáltal ez számos kockázatot rejthet magában, így a tanulmány célja, hogy azonosítsa azokat a jogi, etikai és üzleti kockázatokat, amelyek az ilyen típusú MI rendszerek alkalmazásával kapcsolatban felmerülnek, különös tekintettel a vállalatvezetők döntéseire. Az elemzés egy szakirodalmi áttekintésre épül, amelyet végül a tanulmány összehasonlít a Stanford University által évente közzétett AI Index Report-okban található kérdőíves válaszokkal.

A bemutatott kötet tematikai gazdagságának köszönhetően a tudománystratégia témakörének első átfogó magyar nyelvű összefoglalása, amelynek elsődleges célközönsége a doktori iskolák oktatói és hallgatói, azonban végső soron minden humán tudományi területen tevékenykedő kutató számára releváns lehet, különösen napjaink kompetitív tudományos miliőjére figyelemmel. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyik munkaközössége által jegyzett munka alapvető fontosságú tudománystratégiai témákat érint. Ismertetésemben ezeket két nagyobb csoportra osztva mutatom be. Az első az általános tudománystratégia, amely a kurrens kihívásoknak megfelelő tudományos doktori képzést, a kutatási projekt tervezését és ütemezését, a megfelelő módszertan megválasztását és az egyéni karrierút alakításának lehetőségeit és esetleges nehézségeit járja körül. Másfelől számos fejezet foglalkozik a publikációs stratégia kérdéseivel és gyakorlati problémáival. E körben olvashatunk az angolszász típusú tudományos írás elvárásairól és ismerőseiről, a magas presztízsű nemzetközi folyóiratok cikkeinek felépítéséről, a megfelelő közlő hely kiválasztásának folyamatáról és az open accessről.