Keresés

Keresési eredmények

• Adalékok a közszolgálati jog jogágiságának kérdéséhez

  120-133

  Horváth István

  Kun Attila

  Petrovics Zoltán

  Megtekintések száma:

  482

  A tanulmány fókuszában a közszolgálati jog és a munkajog viszonyának vizsgálata áll. Magyarországon az elmúlt szűk egy évtizedben jelentős változások következtek be a közszolgálati jogviszonyok szabályozásában. A közszolgálati jogviszonyok száma gyarapodott, az ezzel összefüggő jogviták elbírásának fórumrendszere és eljárási szabályai is megváltoztak, a közalkalmazotti jogállásban állók száma pedig gyors fogyásnak indult. Mindez azért bír különös jelentőséggel, mert a jogágak létére meghatározó befolyást gyakorol a jogalkotás is. A tanulmány következtetése szerint azt, hogy a közszolgálati jog valóban képes lesz-e önállósulni, nem „belső” fejlődés fogja eredményezni, hanem a jogalkotói törekvések.

• Trendek, irányzatok, jogalkotási törekvések: a közalkalmazotti jogállás felszámolása

  179-195

  Havas Bence

  Petrovics Zoltán

  Megtekintések száma:

  161

  A foglalkoztatási rendszer egyik leglátványosabb változásaként az utóbbi években számos korábbi közalkalmazott státuszát elvesztve vagy a versenyszférát jellemző munkaviszonyba, vagy pedig újonnan alkotott jogállási törvények hatálya alá került. Az egymást követő reformokkal kiürülő Kjt. hatálya alá így már csak néhány foglalkoztatotti csoport tartozik, nem meglepő tehát a törvény és az önálló közalkalmazotti jogállás jövőbeli létjogosultságának megkérdőjeleződése. De milyen tényezők vezettek a Kjt. fokozatos, majd az utóbbi években felgyorsuló hatályvesztéséhez? A közalkalmazottak „eltűnése” a jogfejlődésből racionálisan következő belső folyamatok vagy ettől független gazdasági-politikai megfontolások eredménye? Milyen szerepet töltött be eredetileg a Kjt. a foglalkoztatási jogviszonyok rendszerében, és hogyan értelmezhető a hatálykiürülés nemzetközi és történeti kontextusban? A tanulmány szerint e folyamat nem a jogdogmatikai fejlődés elkerülhetetlen következménye, hanem sokkal inkább eredménye a humán-közszolgáltatásnyújtók egységes jogállásának felszámolására irányuló jogalkotói törekvésnek. A magyar szabályozás sem kivétel ily módon a neoliberális és a neoweberiánus trendek alól, miközben erodálódnak a közalkalmazottakat korábban megillető komparatív előnyök, a szabályozás pedig rendkívül széttöredezetté válik.

• A jogviszonyváltásról: a közösségi szolgáltatások átszervezésének munkajogi következményei

  81-103

  Berke Gyula

  Megtekintések száma:

  232

  A közösségi szolgáltatások megszervezésének változása gyakran azzal a következménnyel jár, hogy megváltozik az ezek körében foglalkoztatottak munkavégzésre irányuló jogviszonya. A változás hátterében leggyakrabban a közszolgálati jogviszonyok magánmunkajogviszonnyá alakulása következik be. A változások mögött általában az a jogalkotói szándék húzódik meg, hogy a jogviszonyok az átvevő munkáltatókkal fennmaradjanak. Ez a szándék a magyar munkajogban és közszolgálati jogban változatos jogtechnikai módszerekkel valósul meg. A dolgozat ezeket tekinti át a közszolgáltatások különböző területein.

• A házasság és a család védelme Közép-Európában

  7-31

  Barzó Tímea

  Megtekintések száma:

  273

  Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mindennapi életünkben a családnak kiemelkedő szerepe van. Ezért jelen tanulmány hét közép-európai ország tekintetében vizsgálja a család védelmének alkotmányjogi, valamint családjogi alapjait. Bemutatásra kerül többek között a családjogi szabályozás jellege, a család és a házasság fogalmi megközelítése, valamint, hogy hogyan alakul a házasságon kívüli párkapcsolati formák – úgy, mint a de facto élettársi kapcsolat és a bejegyzett élettársi kapcsolat – védelme, továbbá a gyermekek jogállása a vizsgált országokban.  

• Bővülő állatkert? – Az Európai Unió Bíróságának ítéletei a szlovák civil szervezetek környezeti engedélyezési eljárásokba való bevonásáról

  118-131

  Szegedi László

  Megtekintések száma:

  167

  Az ENSZ keretein belül elfogadott Aarhusi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jogbiztosításáról rendelkezik. Vegyes egyezményként olyan nemzetközi megállapodás, amelynek a tagállamok mellett az Európai Unió (akkor Európai Közösség) is részes fele, így annak követelményei az Unió jogának részét képezik. Az utóbbi években az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) aktivista felfogást követve több döntésében is kinyilvánította, hogy az Egyezmény eljárási követelményeinek széleskörű érvényesülését a tagállami bíróságoknak biztosítaniuk kell. Szlovákia különösen érintett az EUB megállapításai révén. A „szlovák barnamedvék” (C-240/09. sz.)ügyben hozott ítéletével az EUB nem ismerte ugyan el, hogy a civil szervezetek közvetlenül hivatkozhatnának az Egyezmény azon rendelkezésére, amely elvárja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tág értelemben vett biztosítását. Ugyanakkor a tagállami bíróságok egyezménykonform jogértelmezési kötelezettségét általános jelleggel fektette le ebben az ügyben a luxemburgi esetjog, ami több, e régióbeli tagállam jogalkalmazására is kihatott. Ezt követően pedig a „szlovák szarvasok” (C-243/15. sz.) ügyben (amely a szakirodalomban gyakran LZ II. ügyként, illetve szlovák barnamedvék II. ügyként is szerepel) hozott legújabb ítéletében az EUB ismét az eddigi (kiterjesztő) megközelítését követte. Eszerint ugyanis az igazságszolgáltatáshoz való széles körű hozzáférés aarhusi követelménye akkor teljesül, ha a fellépni kívánó civil szervezetek ügyféli minőségéről azelőtt születik jogerős döntés, hogy az alapeljárás jogerősen lezárulna. A címben említett tagállami eljárási autonómia bár elméletileg máig érvényesül, az EUB aarhusi ítéletei egyértelműen jelzik, hogy a luxemburgi esetjog azt egyre inkább visszaszorítja. E gyakorlat tükrében persze kérdéses, hogy az említett uniós bírósági gyakorlat csak a környezetvédelmi ágazatra vonatkozik-e, vagy egyre inkább általános követelményként kell-e ezekre a tagállami bírónak tekintenie. Célom az Egyezmény aláírásának 20. évfordulóján annak bemutatása, hogy ez az aktivista hozzáállás milyen típusú ügyekben merült fel egy olyan szomszédos államban, ahol az EUB több esetben is állást foglalt már az aarhusi követelmények értelmezését illetően, valamint annak vizsgálata, hogy ezek az esetjogi megállapítások mennyiben kaphattak határokon átívelő jelentőséget. Ugyanis a korábbi ítélet több régióbeli tagállam ítélkezésében is hivatkozási alapként tűnt fel, így ezen ítéletek Magyarországon is külön figyelemre tarthatnak számot.

   

• A környezeti felelősség joga civil környezetvédelmi jogi szakértők nézőpontjából

  86-112

  Fülöp Sándor

  Megtekintések száma:

  155

  A környezeti felelősségi szabályok – például a környezeti felelősségi irányelv Európában, vagy a környezeti felelősség törvényi előírásai az USA-ban – jelentős kompromisszumokkal terheltek, de a környezetvédelmi hatóságok még így is túlságosan engedékenyen hajtják őket végre. A szennyezett területek állapotáról és a felelősség érvényesítéséről igen kevés információ férhető hozzá, ezáltal kicsi az esélye annak, hogy a rendszer önmagát korrigálni tudja. Mindebben semmi meglepő nincs: a szennyezett területek megtisztítása vagy a szennyezés megelőzése rendkívül költséges; ha ezeket következetesen kikényszerítenék, az érintett iparágak nehéz helyzetbe kerülnének a környezetvédelemben kevésbé szigorú világrészeken működő versenytársaikkal szemben. Azokban a kivételes esetekben, amikor megpróbálnák velük szemben a környezeti felelősséget érvényesíteni, a vállalatok azonnal a korlátolt felelősség bástyái mögé menekülnek. Az ilyen helyzetekben a progresszív megoldásokhoz a közösségi részvétel nélkülözhetetlen. A jelen tanulmányban egy közérdekű környezetvédelmi jogász hálózatnak (Környezet és Igazságosság Hálózat) az európai környezeti felelősségi rendszerek hatékonyságának a növelésére, a holtpontról való elmozdulás elősegítésére tett erőfeszítéseit vizsgáljuk.