Keresés

Keresési eredmények

• Bővülő állatkert? – Az Európai Unió Bíróságának ítéletei a szlovák civil szervezetek környezeti engedélyezési eljárásokba való bevonásáról

  118-131

  Szegedi László

  Megtekintések száma:

  167

  Az ENSZ keretein belül elfogadott Aarhusi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jogbiztosításáról rendelkezik. Vegyes egyezményként olyan nemzetközi megállapodás, amelynek a tagállamok mellett az Európai Unió (akkor Európai Közösség) is részes fele, így annak követelményei az Unió jogának részét képezik. Az utóbbi években az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) aktivista felfogást követve több döntésében is kinyilvánította, hogy az Egyezmény eljárási követelményeinek széleskörű érvényesülését a tagállami bíróságoknak biztosítaniuk kell. Szlovákia különösen érintett az EUB megállapításai révén. A „szlovák barnamedvék” (C-240/09. sz.)ügyben hozott ítéletével az EUB nem ismerte ugyan el, hogy a civil szervezetek közvetlenül hivatkozhatnának az Egyezmény azon rendelkezésére, amely elvárja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tág értelemben vett biztosítását. Ugyanakkor a tagállami bíróságok egyezménykonform jogértelmezési kötelezettségét általános jelleggel fektette le ebben az ügyben a luxemburgi esetjog, ami több, e régióbeli tagállam jogalkalmazására is kihatott. Ezt követően pedig a „szlovák szarvasok” (C-243/15. sz.) ügyben (amely a szakirodalomban gyakran LZ II. ügyként, illetve szlovák barnamedvék II. ügyként is szerepel) hozott legújabb ítéletében az EUB ismét az eddigi (kiterjesztő) megközelítését követte. Eszerint ugyanis az igazságszolgáltatáshoz való széles körű hozzáférés aarhusi követelménye akkor teljesül, ha a fellépni kívánó civil szervezetek ügyféli minőségéről azelőtt születik jogerős döntés, hogy az alapeljárás jogerősen lezárulna. A címben említett tagállami eljárási autonómia bár elméletileg máig érvényesül, az EUB aarhusi ítéletei egyértelműen jelzik, hogy a luxemburgi esetjog azt egyre inkább visszaszorítja. E gyakorlat tükrében persze kérdéses, hogy az említett uniós bírósági gyakorlat csak a környezetvédelmi ágazatra vonatkozik-e, vagy egyre inkább általános követelményként kell-e ezekre a tagállami bírónak tekintenie. Célom az Egyezmény aláírásának 20. évfordulóján annak bemutatása, hogy ez az aktivista hozzáállás milyen típusú ügyekben merült fel egy olyan szomszédos államban, ahol az EUB több esetben is állást foglalt már az aarhusi követelmények értelmezését illetően, valamint annak vizsgálata, hogy ezek az esetjogi megállapítások mennyiben kaphattak határokon átívelő jelentőséget. Ugyanis a korábbi ítélet több régióbeli tagállam ítélkezésében is hivatkozási alapként tűnt fel, így ezen ítéletek Magyarországon is külön figyelemre tarthatnak számot.

   

• Szövegempirizmus és analitikus jogdogmatika: jogi elemzés sub specie linguae

  105-125

  Blutman László

  Megtekintések száma:

  132

  A jogi gyakorlat nagyrészt arra irányul, hogy a résztvevők a jog tartalmára vonatkozó kijelentéseket fogalmaznak meg, támogatólag felhívnak vagy éppen vitatnak mások által tett jogi kijelentéseket (pl. a haszonélvező köteles a haszonélvezetébe tartozó épület tetejéről leesett cserepeket pótolni). Kérdés, hogy milyen szabályok alapján történhet az ilyen jogi kijelentések kialakítása, megalapozása vagy kritikája. A következőkben erre fókuszálva vázolom fel egy jogi módszertan kereteit.